Már nem ember, még nem állat
E mocskos időkben előre kitervelten, folytatólagos szándékkal, szövegkörnyezetéből aljas indokból kiragadva, a plagizálás felelősségét vállalva idézzük a címben az Európa Kiadó örökzöldjét, mert mi, azaz MI, sőt, M.I., csak jót akarunk. Jót akarunk akkor, amikor megkíséreljük bemutatni egy olyan humanoid jellemének teljes leépülését, akinek sosem volt ilyen.
Az alaphír, amelyet a Magyar Nemzeti Bank tett közzé hivatalos
szerdán:
Az egyik politikai párt vezetője 2025. április 22. napján telefonon, ingerült hangnemben kérte számon a Magyar Nemzeti Bank hölgymunkatársát, miután a jegybank törvényi kötelezettségének eleget téve hivatalból piacfelügyeleti eljárást indított több személlyel szemben bennfentes kereskedelem gyanúja miatt. A politikus indulatosan kifogásolta a nyilatkoztató végzésben számára feltett kérdéseket, majd a jövő évi országgyűlési választásokra utalva változásokat helyezett kilátásba. A Magyar Nemzeti Bank határozottan elítéli a verbális erőszak minden formáját, tevékenysége során kizárólag a törvényeknek alávetve, politikától függetlenül működik.
Magyar Péter hamar magára ismert, bővítve ezzel a hungarikumok sorát — nem valószínű, hogy Magyarországon, de talán az egész bolygón létezne még egy olyan kretén, akire a bennfentes kereskedelem gyanúja vetül, erre megfenyegeti az eljáró hatóság dolgozóját. Akinek bárhol a világon egyáltalán alkalma nyílik a bennfentes kereskedelemre, annak egyebek mellett épp azért van erre lehetősége, mert valamilyen bizalmi körhöz tartozik, amelynek további szereplői méltán számíthatnak a hallgatására.
De mi a helyzet az árulóval? Azzal, aki nyíltan tör saját népe életére, javaira, mindezt csak azért, mert kikerült abból a bizalmi körből, amely korábban sorra szállította neki a kényelmes kamuállásokat, a luxizást, a csencselés különféle lehetőségeit. Bizonyára létezhetnek olyan árulók is, akik a túlélés szabályait szem előtt tartva ilyenkor sem teregetnék ki a szennyest, hogy honnan és mit, mennyit loptak korábban, de a mi mostani mocskos időinket egy olyan entitás fertőzi a közbeszéd szintjén, ami túlmutat ezen. Ha úgy tetszik, a jegybank tisztviselőjének megfenyegetése — a közhelyszótárból szabadon: vörös vonal, erkölcsi mélyszint, eddig, és nem tovább, satöbbi — azért mégiscsak egy olyan határ, amit eddig egyik hazai politikus sem lépett át. Volt itt már persze kandeláberezés fővárosi ellenzéki politika ötödik ligájának cserecsapatától, Gyurcsány is mondott olyanokat, hogy jegyezzük meg a bírák és ügyészek nevét, szinte mindegyikük felvázolta már a Fidesz utáni második tanácsköztársaság rekvirálásait és a statáriumot, egyet azonban nem tettek: egyikük sem hívott fel egy tisztviselőt, hogy nyíltan megfenyegesse.
Ez a jókor, jó helyre született, majd benősült entitás soha nem hordozott magában semmilyen képességet, leegyszerűsítve ő az agresszív kismalac, persze csak olyan kismalac, aki még mindig szívesen megbújna a miniszter felesége szoknyája alatt, de hát az „élet neki küldetést adott”. Figyelemre méltó, hogy ez a sértett kismalac a róla szóló figyelem kiterjedésével milyen átalakuláson megy keresztül: először csak kellemetlenkedni akart, aztán elhitte a saját hazugságait, és azt érzékelte, hogy sikerülhet, majd mostanára már abban a bűvöletben él, hogy már sikerült.
A kismalac ma már úgy viselkedik, mint aki nem a 2026-os országgyűlési választásra készül, hanem már rég, nagy fölénnyel megnyerte azt. Kismalac már nem árnyékkormányt vezet, még csak nem is kormányt, mert ő maga a kormány. Ha valami miatt kiadná a mentelmi jogát az Európai Parlament, akkor felhívná a rendőrkapitányt, meg az ügyészt, hogy tudjátok mi a dolgotok, az a dolog nem történt meg, világos? Egy év még hátravan a következő parlamenti voksolásig, de vajon meddig bírja szuflával a már tikkelő, remegő kezű kismalac?
A mi számításaink szerint nem sokáig. Remeg keze lába, hibát hibára halmoz, miközben egyedül, teljesen egyedül vezeti a mozgalomnak nevezett pilótajátékát, amelyet egy évszázad múlva egyedi példaként citál majd a hazai kriminalisztika. A híveket hagyjuk, ők legfeljebb szavazóbázist jelenthetnek, ugyanakkor illékonyak, mert ők azok, akiknek bárki ígérhet bármit, ha az üzenetben benne foglaltatik az O1G, akkor jöhet, de azonnal átigazolnak egy másik futóbolondhoz, ha az hangosabb. A kismalac reménye így jelenleg a hangerő, de az meg érezhetően kopik.
A végén még beigazolódhat Hont András sejtése, aki azt írta a minap, hogy szombaton több tízezernyi hívő és bámészkodó fog sutyorogni a Szent Péter téren arról, hogy vajon kit temetnek, ha még ez A Nagy Ember is eljött....
És hogy ennek melyik része jó a Fidesznek? Mindegyik. A 15 éve meggyőző fölénnyel kormányzó pártot egyik hazai csapat sem volt képes megközelíteni, a kismalac csapatának felülprezentálása pedig komoly munkára, odafigyelésre, ha úgy tetszik ismét valódi politizálásra ösztönözheti Orbánékat, és elsősorban azt az Orbánt, akinek lételeme a versengés, a küzdelem. A csalódott fideszeseket nem szabad felülprezentálni, mert néhány alkalmatlan, még időben félreállított csókos nem jelent tömegbázist. A Fidesz tábora stabil, abban megingásnak semmilyen nyoma nincs.
Nyoma van ugyanakkor annak, hogy a kismalac az ereje végén jár. Alkalmatlanságát bármilyen vezetőként bebizonyította azzal, hogy megfenyegette a jegybank tisztviselőjét. Innen kismalacnak már csak a szakadék felé vezet az út, jó hír, hogy ő egyre csak gyorsít. Már nem ember, még nem állat.
Fotó: PS/Hatlaczki Balázs
