Államférfi kell ide, nem óbégató kiskakas
Orbán Viktor Kötcsén, kezében a győzelmi tervet illusztráló oroszlánnal
Aki látta Orbán Viktor miniszterelnök beszédét, de előtte nagy levegőt vett és Magyar Péter visítását is megnézte, az tökéletes képet alkothatott a választékból. Hogy beszél és gondolkodik egy államférfi, és hogy egy gyűlölködő nímand.
Magyar Péter már akkor elbukta a kötcsei vasárnapot, amikor kapkodva rászervezett a Fidesz 24 éve létező politikai évadnyitójára. Persze, amikor nagy a baj, akkor a nagy kapkodás is, hiszen a zsebmessiás csapata alaposan feltúrta az ólat és nagyot dagonyázott a saját piszkában. Az adóemelési tervek kiszivárgásának kezelése arra a tipikus helyzetre emlékeztet, amikor a sz@rt nem lehet visszalapátolni a lóba, ők mégis megpróbálják. Hátha nagyot fog szólni és senki sem figyel Orbán Viktorra. De ez csak a szokásos panaszos szellentés lett a nagy durranás helyett és kiderült, hogy ki államférfi és ki nem az. Pedig igyekeztek rátenni még egy lapáttal az örök élet ígéretére, bolsevik zagyvaságokat locsogva a világ legemberségesebb országának víziójáról, ahol dolgozni sem kell, mégis mindenki gazdag. De erre már nagyon kevesen voltak kíváncsiak, pár százan lézengtek az értelmetlenül megkínzott kötcsei polgárok lakóhelyén, balhé pedig nem lett, pedig ez volt a cél.
Kiderült, hogy ki az államférfi és ki a nímand
Magyar Péter már akkor bajban volt, amikor Orbán Viktor még el sem kezdte a beszédét, hiába az álprofilok biztatása és a bérkommentelők lelkes lájkolása, ám az igazi haddelhadd akkor következett, amikor a miniszterelnök nagyívű beszéde is elhangzott. Valami elképesztő volt a különbség az unalomig pufogtatott frázisok, ígéretek és szánalmas fenyegetések és Orbán Viktor helyzetelemzése, világos, ám mégis mély beszéde között, amely valódi alternatívát is mutatott a bonyolult és veszélyes geopolitikai helyzetre válaszként. A miniszterelnök beszélt az Európai Unió folyamatos és dokumentált gyengüléséről, a világgazdasági részesedésének súlyos térvesztéséről, arról a súlytalanságról, amely az egész kontinens számára egy zsákutca. Az eladósodás veszélyeiről és a végső vergődésről, amiből kiutat kell találni, különben megyünk a levesbe. Aki figyelt és összehasonlított már az első percekben felüdült, hiszen vázlatosan ugyan, de egy geopolitikai játszma rövid történetét hallhatta az üres óbégatás helyett, amit a zsebmessiás rendezett párszáz rajongójának.
Orbán Viktor az orosz háborús győzelemről, az értelmetlen uniós pénzszórásról és a nyugat-európai berendezkedés öngyilkos jellegét is kifejtette, szembeállítva a magyar eredményekkel, ellentétes és eredményes adópolitikával, energiapolitikával, családtámogatással és a migrációtól való teljes elzárkózás sikerével. Ha valaki objektíven arra szánta a napot, hogy különbséget tegyen, annak nem volt nehéz dolga, hiszen egy olyan, a bizalmat éppen elvesztő ellenzéki akarnoksággal találkozott, amely út sehova sem vezet, csupán a brüsszeli gazdák által éppen zsákutcába vitt megsemmisülésbe, szemben azzal a működő berendezkedéssel, amely a nemzeti érdeket tartja szem előtt és már bizonyított.
A sok fontos üzenet közül talán azt érdemes mindenkinek alaposan végiggondolni, amit Orbán Viktor a beszéde vége fele mondott, amely a nemzetünk jövője szempontjából is igen fontos:
Ha ostoba kormányunk lesz, tönkre fogunk menni
Ez az, amit mérlegelni kell mindenkinek, aki szeretne ugyan mesevilágban élni, ám a valóság még visszahúzza a földre, mert az álmokban kell hinni, csak tenni is kell értük és a realitás talaján kell maradni. Egy kiskakassal ilyet nem lehet, mert a nehéz politikai helyzetekben az államférfiaknak sincs könnyű dolguk.
