Szenteste előtt miért kapunk a legtöbben idegbajt?

Lehetek álszent és írhatom, hogy mi nem veszünk egymásnak ajándékot, sőt nem is főzünk karácsonykor, de minek hazudni. Bár a gyerekkorom elmúlásával az ajándékok már csak jelképesek szenteste, azért mindig törekszünk rá, hogy a kedves rokont azzal lepjük meg, amire valószínűleg tényleg vágyik. Bár édesapám véleménye az, hogy a legjobb ajándék az, amire a világon semmi szükségünk. Van benne valami, de amire szükségünk van, annak még jobban tudunk örülni.

Mindig nevetéssel tölt el, amikor még tiniként keszülődtünk a karácsonyra és már nem kellett a nagyinál ücsörögni, amíg a Jézuska meghozza az ajándékokat és feldíszíti a fát otthon. Ebben akkor már mi is részt vehettünk. Akkor jöttem rá, milyen jó volt a nagyinál lógatni a lábam kicsiként. Apukám ugyanis már kora reggel felkeltett, hogy tegyem fel azt a csupán nyolcvan tonna szaloncukrot a fára, amit vett, mert szerinte ezzel kell kezdeni. Aztán az égők és végül a díszek. Egyszer a bátyámmal nem így csináltuk, le is szedette velünk az egészet. Akkor egy életre megtanultuk, hogy a sorrendet nem cseréljük. 

Mindeközben anyukám a takarítással poszkált, de a mai napig nem értem, hogy a kádat minek kellett kimosni. A vendégek (mi barátokat is hívtunk át szenteste) úgysem a kádra kíváncsiak. Egy idő után azon sem csodálkoztam volna, ha a szomszédot is meg kellett volna fésülnöm, hogy jó színben tünjünk fel. Na persze a hajrában aztán már nem nevettünk, inkább kapkodtunk, de végül mindennel mindig készen lettünk és csupa mókával telt az este. Bennem inkább ez maradt meg.

Van, akinek nem fontos a szenteste, van aki szétidegeskedi magát miatta

Minden évben megfogadom, hogy időben elkezdek készülődni a karácsonyra mind ajándékok terén, mind főzés-sütésben. Sajnos azonban nem az a típus vagyok, akinél már december 20-án áll a fa, sőt fiatalabb koromban előfordult, hogy 24-én vettem meg az utolsó ajándékokat. Mentségemre szóljon, akkor még nem nekem kellett főznöm. 

Most viszont igen és sokmindent nem lehet megvenni túl hamar. Ezért az utolsó pillanatokban is járom a különböző boltokat és hihetetlen, amit látok. Zsúfolásig megtelt parkolók, lerabolt élelmiszerboltok, kiabáló emberek, dudálás. A családok egymással veszekednek a nagy bevásárlások közepette és kőkemény anyázásoktól zeng a sok pláza. Nehezen tudom elképzelni, hogy ezek után a családok hazamennek, jön a munkamegosztás és végül mosolyogva átadják a meglepetéseket egymásnak. Inkább az van bennem, hogy elégedetlenkedik a legtöbb ember és megy a zsörtölődés, hogy miért ilyet vagy olyat vettél, amikor megmondtam, hogy nem ilyen kell. Utálják eleve sokan a karácsonyt, mert nagyon materiális lett, sokaknak nincs családja vagy nincsenek jóban és ekkor tud ez a legjobban fájni, mert ekkor szembesülnek ezzel. A háziasszonyok idegesek, hogy jól sikerül-e a menü, mert karácsonykor nincs bocsánat. Aztán amikor mindenki degeszre ette magát és felöntöttek a garatra, na akkor jön a politika. Javaslom ezt mindenki próbálja elkerülni, mert világháborúk törtek már ki a karácsonyi asztalnál a családok között egy-egy oldal vagy politikus személye miatt. Nem éri meg s bár közeledünk a választásokhoz, de ne hergeljük egymást ezzel. 

Szentimentálisnak tűnthetek, de én a fél karomat adnám, ha csak még egy olyan karácsonyom lehetne mint gyerekkoromban. Szaloncukor rakomány felpakolása a fára és kádmosás ide vagy oda. Aznap jó kedv volt itthon, egy-egy cinikus beszólás ellenére is. A karácsonyi menüt nem szerettem akkor még, ezért nekem a mirelit hús sültkrumplival volt a tökéletes étel. A bejgli megrepedése sem tűnt fel, akkor még a bejgli sem csúszott. Ezek mind nem érdekeltek. A hangulat viszont nagyon hiányzik. Anyukám nevetése miközben a bátyám a Queen együttes zenéjére táncol hasonlóan mint Freddie Mercury, apám a bajsza alatt sandán mosolyog és már élezi a nyelvét, hogy valami csípőset szóljon be neki. Mindeközben én azon gondolkozom, hogy a nővéreim vajon miben lesznek, megint összeöltözteti őket a tudatalattiuk és csak én leszek kakukktojás vagy idén beletrafálok én is a színválasztásba?

Az élet azonban nem enged ismételni. Anyukám sajnos már csak a képekről köszön vissza, apukám nagyon beteg, a testvéreim pedig a saját családjaikkal ünnepelnek. Ezért aztán az én csodálatos karácsonyom már csak emlék marad a szívemben és abban bízom, hogy valami hasonló, maradandót tudok megálmodni a saját kiscsaládomnak idegeskedés, anyázás, kapkodás és politizálás nélkül. A karácsony ugyanis szerintem a hangulatától és az egymással töltött időtől szép, a fa, a szaloncukor, a bejgli és a finom fogások már csak grátisz. Kívánom, hogy a kedves olvasók is ebben a szellemben éljék meg idén is és a többi évben is.