Nem csoda, hogy ilyen állapotban vannak egyesek…

Szóval az új kormánypárti sajtó arról írt mostanság, hogy „bukott politikusok, leköszönt államtitkárok és feltörekvő fideszesek is voltak bőven a miniszterelnöki, kormány- és miniszteri biztosok között. Évente több milliárd ment el a fizetésükre.” Igen, ez a jelenlegi közhangulatban felháborítónak tűnik biztosan, de elárulok egy titkot: a Tisza-kormány politikusait is ugyanennyiért, ugyanúgy adóforintokból fogja eltartani az ország. Az én adómból, meg a tiedből.
Ez egyébként teljesen normális dolog. A kormány tagjai, a parlamentben ülők, a kormányhivatalokban dolgozó emberek, a Miniszterelnökségen dolgozók mindig is közpénzből kaptak fizetést, tehát amit a szóban forgó cikkben írnak, akár úgy is megfogalmazhatták volna, hogy „azok, akik most nem nyerték meg a választást, kaptak fizetést”. És ennyi. A cím mégis azt sugallja, hogy azért buktak meg, mert milliárdokat kaptak valahonnan, ami tűrhetetlenné vált. Ebben egyébként rendkívül tehetségesek a kormánypárti lapok: leírni valamit, amiből valami tök mást is lehet érteni.
És az átlagember ilyenkor ideges. Mert loptak.
Valami olyasmi ez, mint amikor leírták, hogy „csaknem 200 milliárd forintért vásárolták fel a volt miniszterelnök cégét”. És nyilván mindenkinek Orbán Viktor jut eszébe a cím elolvasásakor, pedig a cikkben Bajnai Gordonról van szó. Ez persze sokakhoz soha nem fog eljutni, mert arra már nem veszik a fáradságot, hogy el is olvassák, miről van szó valójában.
Viszont az átlagember ilyenkor megint ideges. Mutyi. Milliárdos. Luxizás.
Tegyük hozzá, hogy éppen ilyen címekkel és féligazságokkal sikerült elérni a kampány alatt is azt a közhangulatot, amit elértek, és gyanítom, hogy ezt a fajta kommunikációt a jövőben is fent fogják tartani, azokban a cikkekben is, amikor a kormányt kell majd védeniük.
Mondjuk ezt sima hallgatással is meg lehet tenni, például amikor nem írják meg, hogy egyébként a Fidesz ellen a leghangosabban hergelők közül is kaptak-e esetleg támogatásokat az elmúlt években. Vagy hogy Szijjártó Péterről megírta az Európai Bizottság, hogy amúgy nem is kémkedett az oroszoknak. Már mégsem.
De persze értem. Színház van. A közpénz addig botrány, amíg nem a saját oldalad kezeli. Addig korrupció, amíg nem a te embered ül a székben. Addig pazarlás, amíg te nem oszthatsz belőle. Értjük ezt. Majd meglátjuk, ki miről, mit és hogyan kommunikál majd.
A szokásos sztorit már ismerjük: most majd más lesz. Most majd tisztább lesz. Most majd a jó emberek jönnek. Aztán általában az a helyzet, hogy jönnek ugyanazok a reflexek, ugyanaz a csurran-cseppen, ugyanaz a magyarázkodás.
Persze, ne legyen igazam! Mindenesetre ne csodálkozzunk, hogy olyan állapotban vannak emberek, amilyenben vannak.







