Pesti Srácok

Nem csoda, hogy ilyen állapotban vannak egyesek…

Nem csoda, hogy ilyen állapotban vannak egyesek…
Illusztráció

Szóval az új kormánypárti sajtó arról írt mostanság, hogy „bukott politikusok, leköszönt államtitkárok és feltörekvő fideszesek is voltak bőven a miniszterelnöki, kormány- és miniszteri biztosok között. Évente több milliárd ment el a fizetésükre.” Igen, ez a jelenlegi közhangulatban felháborítónak tűnik biztosan, de elárulok egy titkot: a Tisza-kormány politikusait is ugyanennyiért, ugyanúgy adóforintokból fogja eltartani az ország. Az én adómból, meg a tiedből.

Ez egyébként teljesen normális dolog. A kormány tagjai, a parlamentben ülők, a kormányhivatalokban dolgozó emberek, a Miniszterelnökségen dolgozók mindig is közpénzből kaptak fizetést, tehát amit a szóban forgó cikkben írnak, akár úgy is megfogalmazhatták volna, hogy „azok, akik most nem nyerték meg a választást, kaptak fizetést”. És ennyi. A cím mégis azt sugallja, hogy azért buktak meg, mert milliárdokat kaptak valahonnan, ami tűrhetetlenné vált. Ebben egyébként rendkívül tehetségesek a kormánypárti lapok: leírni valamit, amiből valami tök mást is lehet érteni.

És az átlagember ilyenkor ideges. Mert loptak.

Valami olyasmi ez, mint amikor leírták, hogy „csaknem 200 milliárd forintért vásárolták fel a volt miniszterelnök cégét”. És nyilván mindenkinek Orbán Viktor jut eszébe a cím elolvasásakor, pedig a cikkben Bajnai Gordonról van szó. Ez persze sokakhoz soha nem fog eljutni, mert arra már nem veszik a fáradságot, hogy el is olvassák, miről van szó valójában.

Viszont az átlagember ilyenkor megint ideges. Mutyi. Milliárdos. Luxizás.

Tegyük hozzá, hogy éppen ilyen címekkel és féligazságokkal sikerült elérni a kampány alatt is azt a közhangulatot, amit elértek, és gyanítom, hogy ezt a fajta kommunikációt a jövőben is fent fogják tartani, azokban a cikkekben is, amikor a kormányt kell majd védeniük.

Mondjuk ezt sima hallgatással is meg lehet tenni, például amikor nem írják meg, hogy egyébként a Fidesz ellen a leghangosabban hergelők közül is kaptak-e esetleg támogatásokat az elmúlt években. Vagy hogy Szijjártó Péterről megírta az Európai Bizottság, hogy amúgy nem is kémkedett az oroszoknak. Már mégsem.

De persze értem. Színház van. A közpénz addig botrány, amíg nem a saját oldalad kezeli. Addig korrupció, amíg nem a te embered ül a székben. Addig pazarlás, amíg te nem oszthatsz belőle. Értjük ezt. Majd meglátjuk, ki miről, mit és hogyan kommunikál majd.

A szokásos sztorit már ismerjük: most majd más lesz. Most majd tisztább lesz. Most majd a jó emberek jönnek. Aztán általában az a helyzet, hogy jönnek ugyanazok a reflexek, ugyanaz a csurran-cseppen, ugyanaz a magyarázkodás.

Persze, ne legyen igazam! Mindenesetre ne csodálkozzunk, hogy olyan állapotban vannak emberek, amilyenben vannak.