Magyar Péter csak bűvésztrükknek szánta a képviselői fizetések csökkentését
A miniszterelnök nem tudja tűrtőztetni magát.
Fotó: Hatlaczki Balazs
A Tisza Párt elnöke, aki azzal kürtölte tele az étert, hogy majd a Tisza-kormány alatt a parlamenti képviselők fizetésének jelentős csökkentésével segítik ki a hazai büdzsét, az ez irányú kijelentését megint csak egy szép bűvészmutatványnak vagy kommunikációs trükknek szánta. Ugyanis a Tisza Párt képviselői által benyújtott törvényjavaslat értelmében a drasztikus csökkentés mégsem annyira drasztikus, olyannyira nem, hogy miközben Magyar Péterék az egyik kezükkel elvesznek, addig a másikkal majdnem mindent visszaadnak a képviselőknek.
Hiába lengette be Magyar Péter miniszterelnök, hogy a képviselői fizetések „drasztikus” csökkentésével a Tisza Párt, illetve annak képviselői majd elsőként segítenek a magyar büdzsé számainak javításában, ugyanis e mutatványt a tiszás képviselők által benyújtott törvényjavaslat leplezte le, amelynek rendelkezései igazolják, hogy a valóságban a képviselői fizetések csökkentése csupán elhanyagolható mértékű lesz, de drasztikus semmiképp.
Fotó: Hatlaczki Balazs
De mégis pontosan hol bukik meg a Magyar Péter kormányfőtől megszokott bűvésztrükk?
Nos, „az Országgyűlésről szóló 2012. évi XXXVI. törvény és az azzal összefüggő egyes törvények költségcsökkentéssel kapcsolatos módosításáról” című törvényjavaslat valóban rendelkezik az országgyűlési képviselők alapilletményének csökkentéséről (az idén 779 800 forintos bruttó átlagkereset háromszorosáról 1,8-szorosára), ugyanakkor a
bizottsági tagok díjazását szépen megemeli.
Ez azt jelenti, hogy azoknak a képviselőknek – akik között a tiszások vannak többségben – a juttatását, akik az országgyűlés bizottságaiban állandó tagsággal rendelkeznek az alábbiak szerint emelik meg: amíg korábban a képviselői alapilletményük 1,2-szeresét kapták, addig a javaslat alapján már annak 1,8-szorosa jár.
Jól járnak azok a parlamenti képviselők is, akik az eddigi gyakorlatnak megfelelően minimum két országgyűlési bizottságnak vagy a törvényalkotási bizottságnak a tagjai, mert az ő szorzójuk is nő: méghozzá 1,4-ről 2-re. De nem hagyhatjuk ki a bizottsági elnökök és az alelnökök díjazását sem, hiszen a plusz pénzek nekik is járnak:
az előbbi illetményszorzója 1,5-ről 2,4-re, az alelnököké pedig 1,3-ról 2,2-re nő.
Vagyis a törvényjavaslatból egyértelműen megállapítható, hogy sem Magyar Péternek, sem a tiszás országgyűlési képviselőknek eszük ágában sincs lemondani arról a díjazásról, amelyet a korábbi parlamenti ciklusban mandátummal rendelkező képviselők kaptak. Jelzi ezt az is, hogy tekintettel a Tisza Párt által birtokolt mandátumokra, amelyek révén a legnagyobb számban ők kaptak helyet a bizottságokban, szükséges volt emelni a bizottságok számát a korábbi 16-ról 20-ra, hogy legyen elég hely, jobban mondva „pénzbeli kiegészítés” a 141 tiszás politikusnak. Erre a szélsőbaloldali Jámbor András is felhívta a figyelmet, kijelentve, hogy „a negyvenszázalékos alapilletmény-csökkenés valójában csak 10-15 százalék közti fizetéscsökkenést jelent a parlamenti képviselőknél”.
A bűvésztrükk szép tud lenni, de mindenki tudja, hogy az akkor a legszebb, ha a „megtévesztés” mikéntjét az emberek nem tudják megfejteni, mert elég nekik az ámulat és a kábulat. Ugyanakkor a legtöbb szórakoztató „mutatvány” esetében az emberek többsége tisztában van a „megtévesztéssel”, viszont a Tisza Pártnak az az érdeke, hogy a „csalást” sose szagolják ki az emberek, és így tudatlanságuk folytán hajoljanak meg a kormányzópárt, elsősorban pedig Magyar Péter nagysága előtt.
