Magyargyűlölő kijelentésekért ítélte el a bíróság a HVG publicistáját

Hosszú évek óta sorjázhatta a gyűlölködő publicisztikáit következmények nélkül a HVG fenegyerek-szerepbe törekvő, gyurcsányista szerzője, Tóta W. Árpád. Úgy tűnik azonban, hogy csak eddig, mivel két magyar magánszemély megelégelte a dolgot, és feljelentették az emberi méltóságuk megsértéséért. A bíróság elsőfokon a sértő kifejezések eltávolítására, valamint sérelemdíj és a perköltség megfizetésére kötelezte a magyargyűlölő közírót.

Tóta W. Árpádnál nem újdonság, hogy elgurul a gyógyszer; nem jellemző rá, hogy visszafogná magát, amikor alkalma nyílik gyalázni a magyarokat. Azt nem tudni – és most sem derült ki -, hogy ilyenkor idegengyűlölet vezérli, mert nem tekinti magát magyarnak, vagy valamiféle kóros öngyűlölet vesz erőt rajta; mindenesetre immár bírósági ítélete van róla, hogy elvetette a sulykot. A 2018. november 7-én megjelent Magyar ember nem lop, csak kalandozik című cikkében annyira szeretett volna nagyot mondani a kormánnyal szembeni végtelen haragjában, hogy a „büdös magyar migránsok” és „magyar banditák” jelzős szerkezetekkel illette azt a népet, amelyhez elvileg ő is tartozik. A bíróság május 30-i ítélete szerint Tóta W. valóban megsértette a felperesek emberi méltóságát, mert a kifejezései egy egész népre, egy egész közösségre vonatkoznak sértő, megbélyegző értelemben.

Érdemes elolvasni, micsoda nedvesedő kéjjel ír a magyar sereg augsburgi csatavesztéséről:

Árpád fejedelem sem állította hadbíróság elé az Európát végigfosztogató vitézeit, hanem kitüntette őket. A rablást, gyújtogatást és erőszakot – “kalandozást” – pedig nem jogi határozatok állították le, hanem az augsburgi csata. Ott az történt, hogy a büdös magyar migránsok ugyan váltig állították, hogy ők bűncselekmény hiányában, sőt mellőzésével dúlják éppen a falvakat és kolostorokat. Ám az európai lovagok telibe szarták az ő játékszabályaikat és illiberális világképüket, és seggtől szájig beléjük állították a pallost. Ezután a magyar banditák bátran hazaszaladtak, és elújságolták, hogy kurva nagy verés jár most már a kalandozásért.

Minek igazat írni? A lényeg, hogy gyűlölhesse a magyarokat

Tóta W. annyira imád mindent, ahol magyarokat kudarc ér, hogy magasról tesz az igazságra, és alaposan kiszínezte a történetet. Egyrészt lemigránsozni egy hadsereget rögtön arra vall, hogy felháborodásában teljesen elborította az agyát valami, aminek nem kellett volna. Másrészt az európai lovagok nem állították sehova a pallosukat: a magyar sereg vesztét a bajor népfelkelés kaszákkal érkező parasztjai okozták. Tóta W. Árpád viszont valószínűleg túl sokat játszott a Diablóval, ha olyan képekre izgul, mint a valakibe seggtől szájig beleállított pallos.

A bíróságon persze bevetette a publicista a szokásos Csubakka-védelmet, és arra hivatkozott védekezésül, hogy nem gondolta ő azt komolyan, hiszen nem a politikai közbeszéd stílusával foglalkozott a cikke, hanem a nyomozó hatóságokkal kapcsolatos kritikáját fogalmazta meg. Mondjuk a cikk kifogásolt része éppen politikai tartalmú volt, meg hát amúgy is sokatmondó, hogy Tóta W.-nek akkor is magyargyűlölő gondolatok villannak be a fejébe, amikor mindössze ironizálni akar. A bíróság viszont nem értékelte ezt a magasröptű szellemességet, és 400 ezer forint sérelemdíj, valamint 176 400 forint perköltség megfizetésére kötelezte a HVG szerzőjét – egyelőre nem jogerősen. Az ítélet szerint a sajtó felelőtlenségét eredményezné, ha a bíróság csak azért ismerne el jogszerűnek bármilyen sértő nyilatkozatot, mert iróniára hivatkozik az alperes.