Egy kiadós gyűlölködés bármekkora bukást megér a baloldalnak

Minden hatékonysága ellenére nem szabad túlbecsülni a Habony Művek zsenialitását, ugyanis van, amihez a kormányzatnak is szerencse kell. Persze régi közhely, hogy annak van szerencséje, aki megdolgozik érte, a szegény embert viszont az ág is húzza. A szegény ember szerepét pedig a magyar politikában már jó ideje kitartóan a baloldal játssza. Most a nyugdíjascsökkentésre mentek rá.

Még szállingóztak hazafelé az idős emberek százai a baloldal Blaha Lujza téri fogadkozó gyűléséről, amikor a baloldali média máris intézkedni kezdett a 2018-as eredményről. A 444.hu vasárnap, majd az elkövetkező két napon is többször köszörülte a nyelvét a nyugdíjasokon, illetve a nyugdíjas-fiatal ellentéten, de ez még a kisebbik baklövés, hiszen az idősebbek jellemzően a Soros-média másik szegmensét olvassák, nem a három négyest. Ám az öregszidás a vasárnapi ünnep óta az Ungváry „nem kell orvos” Krisztiánt véres kardként körbehordozó haladó demokraták egyik kedvenc hobbija lett. A meggondolatlanság iskolapéldája Török Mónika, aki legutóbb a magyar történelmet kétségbeesett gyűlölködéssel értelmező

miniesszéjével

jutott hozzá néhány perc mérsékelt hírnévhez, és aki egyébként az azóta elnémult

csoport

anyukája. A Facebookon idős követők sokaságával rendelkező egykori újságíró szíveket kitépő és bárkit élvezettel lelövő, a villamoson és a boltban előrefurakodó, „kezeletlen” nyugdíjasokról értekezett, amire hamar meg is jött a felháborodott elhatárolódás egy korábbi hívétől. Mi nagyon szorítunk, hogy a baloldal továbbra se legyen képes uralkodni azon az ordenáré modorán, amely mindig ösztönösen fakadt a lelkéből bárkivel szemben,

legyenek azok 1919-ben agyonvert és/vagy felakasztott kulákok, 1950-ben agyonvert, kitelepített és/vagy felakasztott kulákok, 1957-ben agyonvert és/vagy felakasztott pesti srácok, 1990 után folyamatosan mocskolt nemzeti konzervatívok vagy 2006-ban agyonvert és bíróságon elítéltetett tüntetők.

Még sok ilyen dühöngő öregalázást szeretnénk a baloldaltól, amely után magyarázkodnia kell, mint az egyszeri honpolgárnak, aki cigányozott egy jóízűt, majd elfelejtette a végére odabiggyeszteni a kötelező polkorrekt formulát arról, hogy neki is vannak persze roma barátai. A lehető legmókásabb forgatókönyv, hogy Bokros Lajos és Vajda Zoltán pöszén beleüvöltötte a saját nyugdíjasaik fülébe, hogy még nem tudják, miként, de valahogy elűzik Orbánt 2018-ban, majd rögtön ezután a baloldalnak sikerült úgy belegyalogolnia en bloc a nyugdíjasokba, hogy az teljesen érthető módon kinyitotta a zsebükben a bicskát. Azoknak a nyugdíjasoknak a zsebében, akik a parlamenti választási eredmény mindenkori eldöntői, és akiknek a kormány 2017-18-ban egyébként is alaposan megemeli a nyugdíját.

Valószínűleg már ez is elég lett volna ahhoz, hogy tudják, kire szavazzanak 2018 tavaszán, de ezek után már jó eséllyel arra is emlékezni fognak, hogy kire ne.

Azokra a suttyókra ne, akik egy-két órával korábban még a kormányváltás ötletek helyett sok-sok gyűlölettel körülbástyázott 500 napos tervét szövögették a Blaha Lujza téren, majd annyira ostobák voltak, hogy kicsit később még a saját szavazóik tömegeit is képesek voltak vérig sérteni.

(A nyitóképen Török Mónika látható demokrata harci díszben.)