Van egy jó hírünk: Gulyás Marci nem olyan, amilyen
Nem tudni, hogy a PestiSrácok Gulyás-Szanyi csörtéjéről írt cikke miatt gondolta meg magát, vagy szóltak neki, hogy meggondolta magát, mindenesetre Gulyás Márton belátta, hogy túllőtt a célon. Egyrészt visszakozott a munkatáborozástól és a férgezéstől, másrészt bocsánatot kért Szanyi Tibortól, harmadrészt – hogy azért mégse semmisüljön meg teljesen – közölte, hogy az fenntartja a többi állítását Szanyi Momentummal kapcsolatos nyilatkozatáról. Mégis sikerült megsemmisülnie.
Kínosnak és cikinek neveztea munkatáborozást és a férgezést is a civil politikai aktivista, és nem is hozott fel semmit a mentségére. Pedig ez esetben talán kellett volna, mert ha így folytatja a magyarázkodást, egyre mélyebbre kaparja el magát ebben az ügyben.
Ezek a kijelentések alapvetően nagyon idegenek azoktól az elvektől, amelyeket követendőnek tartok, amelyeket másoktól elvárok, és amelyek gyakorlására magam is törekszem.
Gulyás Márton tehát egy olyan ember, aki komoly elveket vall, törekszik is ezek betartására, csak éppen a gondolatai és a szavai olykor huncutul elkalandoznak az elveitől. Ugyan, melyikünkkel ne esne meg rendszeresen, hogy a világnézetével homlokegyenest ellentétesen beszél? Mert Marcival bizony rendszeresen megesik. A hozzászólások közt fel is hívták a figyelmét, hogy nem ez az első lámpavasas-munkatáboros kiszólása ennek a hithű liberális demokratának. Az egyik, munkatáborozáson kiakadt reakcióra válaszolva próbálta még menteni a menthetőt, de ez igencsak vérszegény lett, főleg az elvei és a véleménye közti ellentmondások tükrében:
ha valaha lenne munkatábor, fix, hogy nem a kezdeményezőinek egyike, hanem az ellene küzdők egyike lennék
Hát hogyne! Hiába, ha egyszer egy ízig-vérig progresszív emberjogi harcossal elszalad a ló, hamar megmutatkoznak a háttérképzések során megörökölt Lenin-fiús reflexek.
Nem nagyon jött be a személyeskedésbe burkolt
magyarázkodásHaris Évának sem, amit Szanyi is
észrevett:
A lényegben tehát egyetértünk: lelkesen ott állsz a MoMo mögött, és sajátos eszközeiddel támogatod is őket. Bár a MoMo eddig csak 'tanácsadást' ismert el, te viszont már "két tucat leharcolt székről és pár asztalról" beszélsz. A nemzetközi helyzet fokozódik...
Egy-két dologra azért jó volt ez a történet, kiegészülve a MoMo szegedi
akasztásos közjátékával. Kiderült például, hogy a haladó, liberális, civil, ellenzéki demokratáktól nem is állnak olyan távol a 20. század első felének önkényuralmi terroreszközei, feltéve, hogy ők alkalmaznák ezeket. Ezen kívül ahányszor szóba kerül a Momentum Mozgalom rendkívül titkos pénzügyi és szervezeti háttere és előélete, valahogy mindig egyre nagyobb szerepben tűnik föl mögötte a bejáratott balliberális módszertan, és egyre kevésbé hihető az „ügyes, okos, aranyos, képzett fiatalok, akik saját maguk összehozták” dajkamese.
