Az oligarchaellenes vezérhíd és pártlélek vezércikke Simicskánál
Egy messzi-messzi galaxisban, a gárdamellényes Vona eltűnt egy fekete lyukban, majd mikor mellény nélkül előbukkant, arra eszmélt, hogy egykori példaképe a legnagyobb ellensége, egykori ellensége pedig legnagyobb támogatója lett.
Így történhetett meg, hogy a Simicska által tulajdonolt Magyar Nemzetben, ahol annak előtte Orbán Viktor gyakorta publikált hosszútávú stratégiai céljairól, illetve minden létező, kisebb és nagyobb ívű beszédét egy az egyben lehozták a szerkesztők, mint vezércikket, most Vona Gabi, a Jobbik elnöke
oszthatja az észt és a pártlelket
.
Azt látjuk, láttuk eddig is, hogy Vona egykori, bevallott példaképét utánozza. De azért ara Vona Gábor feketelyukbéli eltűnése előtt senki nem tett volna egy lyukas garast, hogy az előtte egyre csak szapult “Simicska oligarcha” médiájában sztárrá válik.
Mégis így lett! De ha valaki sejtette is ezt, azt már biztos nem hitte volna ő sem el, hogy a szintén Simicska által birtokolt HírTV-ben Kálmán Olga első adásában is Vona lesz a főszereplő...
(Zárójeles abszurditás: A Vona vezér vezércikke az online felületen ma is úgy fut, hogy mellette az MSZP politikai hirdetésére kattinthat az érdeklődő olvasó...)
De hogy a tanítvány valaha meghaladja-e majd mesterét még nem tudjuk. Mindenesetre ebből az egy írásból ez nem derül ki. (Biztos követi majd több).
Az írás ugyanis a néplélek és a nemzettudat közötti különbséget ecseteli. Vona, a bevallottan szubjektív definíciós kísérlet után arra jut, hogy “A rendszerváltozás óta eltelt 27 évben a népi és a nemzeti identitás tekintetében nem sikerült harmonikus, integratív és teremtő egységet létrehozni. Nyugodtan mondhatjuk, hogy a XX. századi minták üres folytatását és azok destruktív rivalizálását láthattuk. Félő, hogy a rendszerváltó elit (?) még a probléma értelmezéséig sem jutott el. A jobboldal lényegében a két világháború közötti nemzettudattal, a baloldal pedig a kádárista néplélekkel kísérletezgetett, sokszor azzal is torz módon.”
Azaz, a pőre politikai stratégiájának, a középre nyitás, néppártosodás, cukisodás, közösségi lélek kufárkodás, a radikálisok elárulása, vagy kinek hogy tetszik egyfajta történelemfilozófiai hátterét próbálja kissé erőlködve megadni. Azaz megfelelni a tőle elforduló, a Jobbik körül lézengő piciny értelmiségi holdudvarnak. De a cikk végére csak odakerül az egyszerű, mindenki által érthető politikai üzenete is:
“Mindenesetre kijelenthető, hogy a baloldal – történelmi elődeihez hasonlóan – kizárta a nemzettudatot a néplélekből, míg a jobboldal nemzeti büszkesége történelmi elődeihez hasonlóan nem párosult a néplélek iránti érzékenységgel.”
És persze a bombasztikus üzenet, a HÍD!
Ahogy Vonagabi befejezi:
“túl kell jutnunk a bal- és jobboldal meddő XX. századi küzdelmén; hogy hidakra van szükség egymás felé; hogy a jelen és a jövő kihívásait csak együtt tudjuk legyőzni; és hogy közösen kell ezt a hazát építenünk...”
Szóval az egész iromány lényegi funkciója az, hogy az iskolázatlanabb szavazók azt mondják majd, hogy “hú, de okos ez a Gábor!”, a holdudvar érezze, hogy van a érdekek mögött egy gondolat is (aztán vagy elhiszik neki, vagy nem!), illetve - ami az utóbbi időben jellemző Gáborra -, hogy egyfajta messiásként is tündököljön a színpadon. Ugyanis ő az, aki egy közösség lelkét elveszi és adja, továbbá ő a híd a jobb és a baloldal közt, és ahogy most megtudtuk, ő lesz az, Horthy, Kádár, Orbán sikertelen kísérlete után, aki egybeolvasztja majd a népet a nemzettel. Szerinte...
Talán kicsit túltolta... Talán kicsit több szerénység, több alázat jobban állna. De ezt döntse el ki-ki maga!
Mindenestre ebben a “jobb- és baloldal meghaladása” topikban jómagam nem túl sok újszerűséget látok. 2000 környékén erről beszélt a MIÉP (sem nem jobb, se nem bal, keresztény és magyar), az SZDSZ is halványan ezt pedzegette úgy húsz évvel ezelőtt, most meg a Momunetum is ezzel a dumával lépett a színre.
