Ki is tulajdonképpen a kommunista rendszer haszonélvezője?
Megint megtörtént, aminek elméletileg nem lett volna szabad: az Orbán-rezsim által megnyomorított magyar filmgyártás egy Emmy-díjat is hazahozott két Oscar után. Emiatt az Örök tél című tévéfilm sokak fantáziáját birizgálni kezdte, és a szovjet munkatáborokba hurcolt magyarokról nehéz anélkül beszélni, hogy elő nem kerülne a magyar kommunista állampárt szerepe, ami afféle munkaerő-kölcsönzőként működött. A szovjetek papírra vetették, hány kényszermunkást akarnak jóvátételként, a magyar kommunisták pedig igyekeztek teljesíteni az orosz elvtársaik kérését. Egyúttal természetesen az az örökzöld is előkerült, hogy ki számít a kommunista múlt köztünk élő örökösének. A végén megint oda jutottunk, ahol a ‘90-es években tartottunk: minden összemosva, minden összekenve, mindenki szem volt a láncban, mindenki mindenért felelős.
Varga Judit, az Orbán-kormány igazságügyi minisztere a film sikere kapcsán megjegyezte, nem ártana a kommunisták örököseinek is megtekinteni az alkotást, hátha az kicsit máshogy meséli el ugyanazt a történetet, mint ahogy azt ők otthon, a nagypapa térdén ülve hallgatták. A megszólított, az Apró-klán trónörököse ezt kikérte magának, és az őt imádó, támogató, védő, szerető haladó média is Dobrev mellett foglalt állást, amihez a legprimitívebb módszert vették elő, azzal vádolták Varga Juditot, ami Dobrev Klára kapcsán lényegtelennek ítéltek. Kijelentették, hogy tulajdonképpen Varga a kommunista diktatúra örököse és haszonélvezője, dehogy is az, aki a nagyszülei által lopott villából magyarázza a liberális piacgazdaság működését. Mindezt azzal magyarázták, hogy Varga Judit apukája szigorúan titkos tiszt volt két éven át a III/II-es főcsoportfőnökség állományában; szállodaigazgatóként kötelező jelleggel hárította a kémeket.
Egy pillanat alatt eljutott odáig az apák és lányok tematika, hogy egészen undorító dolgokat írtak össze egészen undorító emberek. Még a körmös Bauer fiacskája is beindult, pedig ha valakinek hallgatnia illenék, az pont ő. (Persze, ha én leírom, hogy körmös Bauer, akkor háromezer kommentben jön a felvilágosítás, hogy a gyerek nem felelős amiatt, amit az apja csinált. Varga esetében láthatóan ez pont fordítva van.)
Egyetlen kérdést felejtett el mindenki feltenni. Azt, hogy a gyerek részesült-e azokból a javakból, előnyökből, élt-e azokkal az előjogokkal, privilégiumokkal, amit az apu és anyu, vagy a nagypapi és a nagymami kukázott össze magának a kommunista diktatúra fenntartójaként? Tudtommal ez Varga esetében nem áll fenn, ő csak annyit húzott az egészből, hogy az apja nevelte fel. De ezzel mindannyian így vagyunk, kivéve, akik árvaházban nőttek fel.
Amúgy is minden össze van keverve mindennel. A III/III össze van keverve a III/II-vel. Az első a politikai rendőrség volt, a belső elhárítás, amelyik a magyar állampolgárokat zaklatta, a második meg a kémelhárítás. A leghíresebb kémelhárítóra még emlékszünk, Medgyessy Péternek hívták. Az ő esetében nemcsak a kémeket, hanem a valóságot is elkezdték elhárítani, a végén már azt olvastuk a Népszabadságban, hogy ő lőtte a Dunába a KGB-s ügynököket, akik meg akarták akadályozni, hogy hitelt vegyünk fel a Világbanktól. (Mellesleg ez semmilyen formában nem igaz. A szovjetek megbízására csatlakoztunk a Világbankhoz, a felvett hitelek pedig mentek tovább a devizahiányban szenvedő Szovjetuniónak.)
A szálloda egy fura terep volt. A kommunista blokk az általános paranoia világában élt. Azt gondolta mindenki, hogy ott, a szállodában laknak a kémek, akiket el kell hárítani, különben fellazítják a mi szocialista erkölcseinket. Figyelni kellett, hogy a mocskos imperialista üdülés közben nem tart-e magánál véletlenül három láda kézigránátot. Az öreg Varga egy-két évet hárította a kémeket a szállodában, aztán megunta. Nem valószínű, hogy a Varga azért jutott oda, ahova, mert az örege elintézte neki. Ellenben Bauer például felvételi nélkül került az egyetemre. Dobrev meg ott lakik abban a villában, amit a nagypapi rabolt el a jogos tulajdonosától.
Akkor ki is a kommunista diktatúra haszonélvezője?
