Kurtz ezredes közéleti dilemmái – 2020-tavasz

Lakner Zoltán

Töredelmesen bevallom, hogy csomó dologhoz egyszerűen nem értek. Nem is érdekelnek. Egyáltalán nem tudok hozzászólni, ha témaként szóba kerülnek, és csomó ilyen van ám. Vegán finomságok. Jógapózok, Musicalek a Madáchban. Ja, és így hirtelen egyetlenegy pasztellszínt se tudnék mondani. Ezekből biztosan kenterbe verne Lakner Zoltán. Azt viszont, hogy kik a főtisztek, már hatévesen tudtam. Az őrnagy, az alezredes és az ezredes. Dr Miniszterelnök Úr évértékelőjén viszont csupa tábornok ült. Ezt például onnan is tudom, hogy szintén ebben az életkoromban tanultam meg a rangjelzéseiket. Arról viszont szintén fogalmam sincs, hogy Lakner Zoltán meg a HVG.hu miért üti bele az orrát ezekbe a témákba, mert láthatóan ezekről meg nekik nincs fogalmuk. Ja, és azt értem, hogy miért ajvékoltak, de ezek még az Indiana Jones és a frigyláda fosztogatóit se látták?

Ő volt gyerekkorom harmadik kedvenc ezredese, Kurtz és Hassler után. Ezeknek a túlokos belpesti értelmiségieknek még mindig nem esett le, hogy a katona azt csinál, amit akar (feltéve, ha kellően erős hozzá). Ezek után nem számítok arra, hogy esetleg látták az És megint dühbe jövünket, mert bizonyára valami Tarkovszkij vagy Tarr Béla ínycsiklandó legye kiszorította a filmműveltségi repertoárjukból, de onnan tudnék csak idézni:

Tamás Gazsi

Továbbra is imádom a csávót. A világ legműveltebb ÉNje. Zseniálisan tudja kioktatni az ÉNnél butábbnak tartott embereket a boJgón, tehát önmagán kívül gyakorlatilag mindenkit.

Akik nálam jobban tudnak németül, azok állítják, hogy TGM németül például nem tud annyira jól németül. Más ellenzékiekhez hasonlóan szenved a nemekkel és a melléknévragozással. TGM az a fajta okos ember, aki összeolvas mindenfélét, és ezekből tud leszűrni irdatlan nagy baromságokat, melyeket aztán gond nélkül le is ír. Személyes kedvencem tőle az alábbi gondolatsor:

Pisztáciát ropogtatva nézném, ahogy egy Morane-Saulnier 406-ossal nekiront egy staffelnyi Bf-109E/4nek, vagy a csehszlovák hadsereg svejkjeivel bekerít halálfejes SS-eket.

De a legmókásabb mégis az örökös antirasszista fixációja. Bár szegény az emlékezetes Mortimer-ügyben már csúnyán megégett, amikor a cigány-bűnözés minden kritériumát kimerítő Patai Jaúzsika megbökésének ügyében vádolta rasszizmussal a teljes magyar fehér társadalmat. A krach akkor ütött be, amikor kiderült, hogy maga a bökő is roma származású, de TGM természetesen nem az a kaliber, aki feladja. Mostanában a roma börtönlakóknak biztosított, a fehér keresztény hetero rózsadombi férfiakénál jóval szűkebb lábköz példáján próbálja meg bebizonyítani, hogy ő már 1989-ben is megjósolta, leírta, hogy mennyire szörnyen rasszista társadalom ez, csak már akkor se figyelt RÁ senki.

Jobbik

A magyar politikai élet Madonnája. Bár talán a 62 évesen sztreccsnadrágban gimis fiúkhoz dörgölőző grannyboy is méltóságteljesebben viseli az elmúlás folyamatát. “A mai napon kilépek a Jobbikból!” Ezt a mondatot az elkövetkező hetekben nagyon sokszor fogjuk még naponta újra és újra hallani, olyan jobbikos figurák szájából, akiről már évek óta azt gondoltuk, hogy nincs a pártban. Az új pártvezetés ellenben bátran és magabiztosan fog kommunikálni, az 1945 márciusi nyilas szóróanyagok modernizált verzióinak segítségével. Hajnalhasadásról, és a kiöntött drága magyar véren sarjadó új hajtásokról. A maradók nyilván mindent elkövetnek majd, hogy a Gárdától a Munkásőrségig folyamat ívét minél zökkenőmentesebben vigyék véghez. A durcás távozók viszont gondoskodnak majd a folyamat zökkenőnek nyilvánosságra hozásáról, hiszen bizonyára sok, szóban elgörbített női heftli meg ziegheilezős esküvő lapul még a tarsolyaikban.

Hogy lesz vajon vége az egésznek? Jakab lesz az, aki még a víz alatt is DiCaprioként fog kapaszkodni a Titanicba, vagy ügyesen szerveznek egy nagy május elsejei majális a DK-val közösen, amin az egy nagy kondérban főzött paprikátlankurmplijába Gyurcsány Ferenc hozza majd a virslit? Megannyi izgalmas szcenárió, melyek biztosítják majd számukra a szórakoztató tavaszt.