Gyurcsány Ferenc: Vakbélgyulladásom története
Klárival a kampány után pihenni mentünk. Semmiség. Pár nap Olaszország. Szardínia. Diákszállás. Klára aludt felül az emeletes ágyban, mert fél az egerektől. Tegnap este még jól voltam. Löncshúst vacsoráztunk. A sarki boltból hoztuk otthonról. Hamé. Klárának többet hoztunk. Szereti magában is enni. Gyerekkori emléke.
Jó piros arany is jutott rá. Én majonézzel jobban szeretem, de kompromisszumokat kell kötni. Családi belpolitika. Drága itt a kenyér, és lukacsos. Jobb a magyar. Azt is hozni kellett volna, de nem fért be a kisbőröndbe. Egyet hoztunk, a nagybőrönd már feláras. Fapadossal járunk. Megszoktuk. Évek rutinja a hajtogatás is. Fehérneműből elég kettő. Lehet mosni a mosdóban is. Szappant ingyen adnak a hotelben. Fiatalok voltunk, Klára egyszer a bidében áztatta a zoknimat. Nem láttunk még olyat. Azóta is sokat nevetünk.
Elkalandoztam. Vacsora után jött a hasfájás. Egyre gyanúsabb. Orvossal beszélek. Talán vakbélgyulladás. Esélyes. Haza kell menni, nincs mese. Fapados a biztosításunk is. Síbalesetre jó. Vakbél nincs benne, csak bokatörés. Átfoglaljuk a repülőt. EasyJet jegyünk rugalmas. Taxira nem kellene költeni. Nem vesznek fel, hiába stoppolunk. Klára ölben visz a repülőig. Erős asszony, tudom, tapasztalom. Itthon vizsgálnak. Vakbél. Műtenek. Talán a löncshúskonzerv szilánkja. Talán szotyihéj. Azt ettük, amikor esténként távolról néztük a fizetős strandok tengerpartját. Jól átlátni a kerítésen, átsüt rajta a lemenő nap fénye. Egyszerű romantika a miénk. Mi így szeretjük. Az operációval minden a legnagyobb rendben ment. Egyben vagyok.
Forrás: Facebook/Tutiblog. Fotó: Facebook
