Családi körben

Reggeliii! Gyertek gyerekek, kész a reggeli! Nem, nem, nem és nem! Hányszor mondtam már, hogy pizsamában nem ülünk asztalhoz Andorkám, most megint rád kell majd várni mindnyájunknak – hiába az új év, valami csak lassan változik. A nagycsalád néha döcögős reggeleinek ismerős mondatai elvegyültek az édes palacsintaillattal. Péter hálás szívvel gondolt az új év szokatlanul enyhe, napsütötte reggeleire, végtére is, talán az Isten áldása mutatkozik meg ebben is.

Az asztalra még a maradék mikulásos piros szalvéták kerültek, kakaó is lesz, legyen boldog az évkezdet a gyerekeknek. Amúgy is, olyan szerencsétlenül jött ki, hogy végig hétvégére estek az ünnepek, jó lett volna még pár szabad, együtt töltött nap. Péter akkurátusan járkált fürdőszobából ki, dolgozószobába be, csak néha pillantott a konyha felé, ahol lassan gyülekeztek a gyerekek, illetve a tányérok mellett a játékok, könyvek, amiket az angyalka hozott. Nem lenne szabad az asztalnál játszani, pláne evés közben, de majd csak visszaáll a rend, a hétköznapok megszokása, de ha az ajándékok újdonságával visszalátogat az ünnepek öröme az asztal mellé, egye fene, elférnek a tányérok és poharak között. A gyerekek végre mind összegyűltek, felesége büszkén mosolyogva közeledett a gőzölgő palacsintaheggyel, fejével intve, hogy valaki kapcsolja ki a rádiót, Péter azonban hallgatni akarta a híreket.

Végre mindenki leült, megfogták egymás kezét. Péter asztali áldást mondott: köszönjük Urunk ezt a csodálatos reggelt, amit családi körben tölthetünk. Köszönjük, hogy vigyáztál ránk az elmúlt esztendőben, és kérünk, hogy az új évben is áldj meg bennünket. Segíts minket a munkában, tanulásban, és engedd látnunk, hol cselekedhetünk jót napközben a te dicsőségedre. Mutasd meg kegyelmedet, hogy rendelésed szerint végezzük a ránk kiszabott küldetést, amelyre elhívtál.

Hálát adunk, hogy megerősítettél hitünkben. Ámen!

Fotó: Tutiblog-montázs