Elhallgatott tragédia
A hosszú évtizedek távlatából mára kezd elhomályosulni mekkora szenvedést jelentett a Gulág az emberiség 20.századi történelmében. A szovjet rendszer az 1990-es évek végéig gondosan elzárt minden dokumentumot, ’tabusította a témát’.
Ez – érintettség híján – még valamelyest érthető, az jóval visszásabb, hogy a nyugati baloldali értelmiség is cinkosan hallgatott, nehogy ártson ezzel a szocialista eszmének. Ennek hatása máig él, így történhet meg, hogy máig nincs olyan megrázó képsor, filmalkotás, mint amilyen a hitleri haláltáborokról készült, noha az áldozatok száma több tízmillióra tehető. A Gulág nem vált a köztudat, a tömegkultúra részévé.
Szolzsenyicin törte át a hallgatás falát
A hallgatás falát, a kommunista rendszerrel kapcsolatos tabukat 1972-ben megjelentetett háromkötetes művével Alekszandr Szolzsenyicin törte át. A Nobel-díjas orosz író a ’Gulag szigetcsoportban’ és az ’Ivan Gyenyiszovics egy napjában’ a kommunizmus áldozatainak állított emléket. Szolzsenyicin a Vörös Hadsereg tagjaként a századosi rangig vitte. Az írót 1946-ban letartóztatták, mert magánleveleiben támadta Sztálint, ezt követően jutott a Gulágra. Művei megtörtént esetekre épülnek, éppen ezért a dokumentumok drámaiságával hatnak. A letartóztatásoktól kezdve a perekig, a börtön, a munkatáborok kegyetlen világát ’festette meg’.
De mit is jelent a Gulág? A Gulag egy betűszó: a lágerek központi főparancsnokságának rövidítése. Szolzsenyicin óta pedig világszerte a szovjet koncentrációs táborok iszonyatát értjük alatta. Lenin hatalomra jutásával, 1918-ban kezdődött az ország testében rákos sejtekként elburjánzó, és az egész Szovjetuniót behálózó kényszermunka-és rabszolgatáborok kiépítése azzal a szándékkal, hogy elkülönítsék, megbüntessék és munkaerejét ingyen felhasználják mindazoknak, akiket a bolsevik, kommunista rendszer vélt vagy valós ellenségeinek tartottak.
Politikai okokból, vagy köztörvényes váddal, bírósági eljárás és ítélet meghozatala nélkül kerültek milliók a lágerekbe. Több mint kétezer tábor terült el a fehér-tengeri–szigetektől a Fekete-tenger partjáig, a Balti-tengertől Szibériáig, az Északi sarkkörtől a közép-ázsai pusztaságokig, Murmanszktól Vorkutáig. Voltak lágerek nagyvárosokban, (Moszkvában és, Leningrád külvárosában) és voltak közép-ázsiai eldugott településeken is.
Az idők során a Gulág szó már nemcsak a táborok főigazgatóságára utalt, magát az intézményesített szovjet rabszolgamunka rendszerét jelentette: büntetőtáborokat, a köztörvényes és politikai foglyok táborait, munkatáborokat, a női táborokat és gyermektáborokat. Az elnyomó eljárások összességét, amelyet a foglyok egykor ”húsdarálónak” neveztek, a transzportot a fűtetlen marhavagonokban, a kényszermunkát, a családok szétzúzását, a száműzetésben töltött hosszú éveket, a korai és értelmetlen halált.
Gulág: a gazdaság tartópillére
A Gulág: nemcsak a megfélemlítés nyílt eszköze volt, de a gazdaság egyik legfontosabb tartópillére is. Sztálin elképzelését követve a Szovjetunió iparosítását akarták felgyorsítani, ezért 1939 szeptemberében felállították a „Hadifoglyok és Internáltak Főigazgatósága” (GUPVI) által ellenőrzött táborokat is, a Belügyi Népbiztosság irányítása alatt. A szándék egyértelmű: megcsappant munkaerő-tartalékait kívánta a Szovjetunió, a Vörös Hadsereg által megszállt területekről elhurcolt kényszermunkásokkal kiegészíteni.
Különböző nemzetiségű hadifoglyok és internáltak óriási tömege összpontosult az állam területén, többségükben a náci Németország és szövetségeseinek katonái kerültek fogságba, de polgári személyeket, civileket, nőket, gyerekeket, időseket is elhurcoltak. A németek mellett magyarok, japánok, osztrákok, olaszok, finnek és más európai népek százezreit, millióit toloncolták a második világégés alatt és után a GULAG lágereibe, ahol több tízmillióan vesztették életüket.
Az elhurcoltakat kemény fizikai munkára fogták, napi 10-12 órát dolgoztatták miközben élelem- és egészségügyi ellátásukról alig gondoskodnak. A rabok bányákban, út-, gát-és vasútépítéseken dolgoztak, embertelen körülmények között, megfelelő szerszámok, élelmezés és ruházat nélkül. Peregtek az évek, a szovjet hatóságok által megszabott kivégzési kvóták, az őrszemélyzet brutalitása, a megerőltető fizikai munka, az éhség, a fagy hatására további ártatlan milliók lettek áldozatai a földi pokolnak….
Kiemelt fotó: Gulag.eu
