A december 8-án megjelent Magyar Közlöny a sportéletre vonatkozó kormányrendeletet is tartalmazott. A hivatalosan életbe léptetett új rendelkezés értelmében megemelkedett az olimpiai érmet, pontot és helyezést szerző sportolók javadalmazása. Ezentúl 50 millió forintot kap majd egy egyéni olimpiai aranyérmesünk, 35,7 milliót egy ezüstérmesünk és 28,5 milliót az a sportolónk, aki bronzérmet nyer. Emelkedett az olimpiai pontszerzők jutalma is. Ahogyan az lenni szokott, a rendelettel kapcsolatban sok helyen máris megindult a fanyalgás, megjelentek értetlenkedő és fals hangok. Írásunkban most az érem másik oldalát szeretnénk megmutatni.
Magyarország igazi, hamisítatlan sportnemzet, világviszonylatban is a legsikeresebb nemzetek egyike. Az 1896-ban indult újkori olimpiák sorában eddig 177 olimpiai aranyérmet nyertek a magyar sportolók, amennyiben pedig a második és a harmadik helyek számát is figyelembe vesszük, akkor 500 felett van a magyar olimpiai érmek száma.
Ezzel a teljesítménnyel az abszolút számok tekintetében is a legeredményesebb nemzetek közé tartozunk, ám ha az országok lélekszámát is figyelembe vesszük és így arányosítjuk az eredményeket, akkor mi, magyarok topnemzetnek számítunk, az átlagot sokszorosan meghaladóan vagyunk eredményesek.
Szintén erre a következtetésre juthatunk, ha megnézzük a környező országok hasonló mutatóit. A csehek és a szlovákok külön-külön és “csehszlovák” állapotukban sem gyűjtöttek összesen 300 érmet, Románia éppen, hogy átlépi a 300-at, Ausztria úgyszintén. Vagyis közvetlen környezetünkből is magasan kiemelkedünk. S általánosságban is olyan országokat utasítunk magunk mögé, mint Kanada, Japán, Dél-Korea, Finnország, Dánia vagy Bulgária, amelyeknek azért van némi közük és tehetségük a sporthoz, sőt, rendelkeznek kifejezetten nemzeti sportágakkal is. Ám mindettől függetlenül ezek csak a számok, amelyek persze sokatmondóak és nagyon fontosak, de mégis csak a dolog egyik részét jelentik.
Külön is szólni kell az olimpiai eredményesség lelki oldaláról, arról az érzelmi többletről, amit a magyaroknak a sportsikerek jelentenek és adnak. Aligha találni olyan honfitársunkat, akinek ne volna legalább egy-két emlékképe, amint valamelyik olimpián valamelyik magyar sportember áll a dobogó legmagasabb fokán, szól a tiszteletére a Himnusz és száll az ég felé a piros-fehér-zöld lobogó. Ez egy olyan pillanat, amelyből csak nagyon kevés van: egy egész nemzetnek ad örömet és büszkeséget. Korra, nemre, vallásra, bőrszínre és párthovatartozásra való tekintet nélkül.
Ilyenkor senki – pontosabban szólva: senki, aki ép lelkű… – nem szokott azon tanakodni, hogy az éppen ünnepelt magyar sportoló vajon jobboldali-e vagy sem, keresztény-e vagy ateista, cigány vagy zsidó származású-e, és ehhez hasonlók. Egyszerűen csak örülünk és büszkélkedünk, mert szép magyar siker született. Sok egyéb mellett éppen ez az olimpiai sikerek egyik különlegessége: a mindenek felett állás, az, hogy tényleg minden magyar örülni tud neki.
Egy ehhez fogható, különleges siker eléréséhez mindig is több erény szerencsés együttállására volt szükség, de amióta a sportban szinte már csak emberfeletti teljesítménnyel lehet a legjobbak közé kerülni, ez hatványozottan igaz lett. A született tehetség persze nem nélkülözhető, ám immáron messze nem elég ahhoz, hogy valaki a dobogó tetejére állhasson. A tehetségen túl szükség van sok egyéb rendkívüli képességre is. Szükség van emberfeletti munkára, rendkívüli kitartásra, különleges akaraterőre, s mindemellett egyszerre van szükség a monotónia tűrésére és az állandó újrakezdés képességére, pedig ez a kettő sokszor eleve kizárja egymást. És ha ez mind megvan, akkor még mindig szükséges az is, hogy a pillanatnyi forma kedvezően alakuljon és a megérdemelt szerencse is az adott sportember mellé szegődjön.
Mindezek együtt egy rendkívüli, sok tekintetben messze az átlag feletti tulajdonságokkal megáldott ember jellemvonásai. Olyan emberé, aki méltán állítható példaként a többi embertársunk elé, hiszen tud valamit, elért valami olyat, amelyre a társadalom túlnyomó többsége – legyenek bár oly’ derék emberek a maguk területén ők is – nem képes. Ezért nem lesz akárkiből olimpiai bajnok, miközben azok a sportemberek, akiknek szoríthatunk egy-egy olimpián, sikerükkel, pláne aranyérmükkel, olyat adnak a társadalomnak, amelyre égető szükség van!
Rendkívül fontos ugyanis, hogy ne csak pusztába kiáltott szó legyen a fenti jellembeli tulajdonságok hangsúlyozása, hanem legyenek ezeknek a tulajdonságoknak “kézzelfogható”, látható hordozói is, akik az általuk elért eredményekkel igazolják is azt, hogy ezek a jellemvonások tényleg különleges életutak elérését teszik lehetővé.
Az 50 millió forintot, amely a kormány vonatkozó rendelete alapján a jövőben az olimpiai aranyérmes sportolóknak – már Tokió bajnokainak is – majd járni fog, innen kell, sőt, innen szabad csak nézni. Mert lehet negatív hangvételű publicisztikákat írni, lehet beszélni arról, hogy a sporttámogatások terén mik az állítólagos “európai irányelvek”, lehet burkolt módon hangulatot kelteni a sportolók ellen annak a véleménynek a hangoztatásával, hogy egy kevésbé népszerű sportág sportolója “termelje meg a saját megélhetését”, de a fentiek okán alapvető tévút ezt a kérdést a pénz oldaláról megközelíteni.
Már csak azért is, mert amikor szól a magyar nemzeti imádság, a hős fiúnk/lányunk ott áll a dobogó legfelső fokán, mi pedig vigyázzban állva, fátyolos tekintettel énekeljük a Himnuszt a nappaliban, akkor – néhány önmaga fontosságát túldimenzionáló okoskodón kívül – senki nem gondol arra, hogy az adott sportoló majd mennyit fog ezért az aranyéremért kapni. Egy a fontos csak: az, hogy
a világon több mint egymilliárdan annyit látnak alul a tévéjük képernyőjén, hogy “HUNGARY – GOLD MEDAL”, s az adott sportolónak köszönhetően mi is büszkék lehetünk, mert a világraszóló sikert egy honfitársunk érte el, és abban a másfél percben, amíg a Himnusz szól, előttünk, magyarok előtt tiszteleg a világ.
Ez pedig minden pénzt megér. Pontosabban megérne, ha forintosítható lenne…
Vezető kép: Kozák Danuta (balra) és Hosszú Katinka, a riói nyári olimpiai játékok két magyar hőse a hazaérkezés utáni hivatalos fogadáson, Budapesten. Fotó: PS – Horváth Péter Gyula
Facebook hozzászólás
rock
2020-12-28 at 18:36
T.Királytigris!
Az olimpai játékokon már régen nem amatőrök indulnak,ezért vannak a kvótaszerző versenyek.
T.Namond!
Minden tiszteletem az Öné,gondolom Ön is megpróbált profi sportolóvá válni és pontosan tudja,hogy ez mivel is jár.Ha ez esetleg nem így van,kérem gondolja át a sportolókról alkotott véleményét.
Királytigris
2020-12-28 at 12:46
TS!
Köszi az infót, akkor már értem, hogy a fociban az olimpián miért nem vagyunk sehol.
Az olimpiai eszmének meg annyi… Ez az amatőr sport végét jelenti. Vagyis az élsport innentől kezdve nem sport, hanem üzlet.
TS
2020-12-24 at 09:24
Királytigris, nézz már utána a kérdésnek! Indulhatnak profik, Messi is olimpiai bajnok meg Neymar is, he?
2008-ban “csak” Mascherano, Messi, Agüero, di Maria nyert olimpiát. Riquelme volt a túlkoros. Gondolom, elég “profik” voltak. Neymarral együtt csak Rafinha, Gabriel Jesus nyert 2016-ban.
Profik indulhatnak, ha nem múltak el 23 évesek, de két idősebb játékost is lehet nevezni. Már 1996-ban így volt. Akkor ellenünk a következők játszottak: Ronaldo, Roberto Carlos, Aldair, Bebeto, Juninho, Rivaldo – elég veretes kis amatőr névsor.
Hogy miért nem szabad az indulás bárkinek? Mert a FIFA nem akar a focivébének konkurrenciát.
Ami személyes
2020-12-23 at 15:45
Ez egy igazi 100-as szeg beszólás volt.
sanyi
2020-12-23 at 11:16
Proli: Milyen igazságtalan, hogy nem csak tehetségesebb, mint én, de gyerekkora óta kemény edzésekre jár, naponta 10 órát is képes gyakorolni. Ha én is ennyit edzenék ivás helyett, akkor én is lehettem volna olimpia bajnok.
50 millió forint, az öt darab forint minden magyarországi lakosra nézve, vagy tíz, ha csak az adófizetőket számoljuk. Bé-meg, nekem ez 10 ezret is megér!
Agyhalált okozó nemzetellenes színházi előadásokra/filmekre meg mennek a milliárdok.
Gullwing
2020-12-22 at 18:38
Az emberek zöme soha nem nyer olimpit.
177 aranyérmet nyertek idáig egyéni és csapatsportokban magyarok, 302 fő a 10 millióból.
Aki írigyli tőlük a pénz, meg a munkát, és a tehetséget hát lehet csinálni és megnyerni a 178. 179. 180. …….. érmet.
khm
2020-12-21 at 21:27
namond
Megint ostoba lett,mint ahogy eddig oly sokszor.
Hans Landa
2020-12-21 at 12:22
Királytigris:Jórészt egyetértek,a sport sajnos nagyon messze került az olympiai eszméktől.A javadalmazási vitában a gondot az ún “látványsportágak” okozzák szerintem,különösen a magyar foci.
Külföldiekkel teletömött(játékos,edző)csapatok,szinte 0 nemzetközi eredménnyel.(Kivétel Győr,Veszprém kézilabda,Vizilabda)Miközben az európai élfoci óriási üzlet-ez sokmindent lefed!-és nem mellesleg Circus Maximus a plebs-nek.
Az egyéb sportágakat érintő vád csak proli hőbörgés.
Királytigris
2020-12-21 at 10:46
TS!
Ha a NOB ezt az amatőr kérdést elvetette, akkor a fociban miért nem indulhatnak a profik?
TS
2020-12-21 at 09:25
Királytigris, hányszor sütöd már el ezt az “olimpiát amatőröknek” találták ki dumát? Már rég elengedte a NOB a problémát. (Azóta zuhant meg a keleti blokk teljesítménye, még az oroszoké is, mióta “nyugaton” is profik meg egyetemi ösztöndíjakkal kistafírozott “amatőrök” indulnak a versenyeken még súlyemelésben és triatlonban is stb).
És: kit is érdekelnének az “amatőrök”? Valahogy azt látom, hogy ha nincs járvány, akkor a nagy profik meccsein 70-80 000 néző van kint, a Blasz II-n meg senki.
Namond
2020-12-20 at 23:39
Vízöntő
Maga tért el a tárgytól.
Mi köze a személyemnek és gyermeki álmoknak a cikk elitista, szólás és véleményszabadságot korlátozó mondandójához?
Ez az amit nem akar megérteni, az elitista, szólás és véleményszabadságot korlátozó mondandó?
Ezért beszél másról?
Mint írja “A Jobbik Gyurcsány listán indulása nem meglepetés”, köszönöm a megerősítést.
Sajna, a “Parlamentből rostálandók” egy nagy tévedés, mivel listán + egyéniben, sajna a pszichopaták tovább fogják rontani a parlamenti levegőt.
Hacsak Orbán a zseniális államférfi és kiváló belpolitikus, nem módosíttatja a választójogi törvényt, a jelöltek alkalmassága és tisztségre méltósága előzetes, képviselői tisztségre alkalmassági vizsgálatával.
Illetőleg ha mandátum igazolásnak nem lesz valamelyes számonkérhető kötelmi jogi tartalma, a képviselők leválthatósága, visszahívhatósága érdekében.
Vízöntő
2020-12-20 at 23:10
Namond úr, Ön nagyon eltért a tárgytól.
Egyszer már tisztáztuk, Önnek joga volt a választáson a saját szempontjai szerint dönteni, a kettőnek semmi köze egymáshoz.
Hogy a sportolók nem amatőrök? Tudom. De mondja már meg, melyik 5-6 éves álmodik arról, hogy bajnok lesz mert azért ennyi-annyi milliót adnak?
Értette Ön a kérdésem, feleslegesen akadt ki a válaszban.
A Jobbik Gyurcsány listán indulása nem meglepetés, az meg jó is, hogy az a 6 párt egy listán van, így a választó egyszerűen tudja rendezni, az a Gyurcsány lista, azon vannak egy kupacban a Parlamentből rostálandók és két ököllel beintve nekik rakja az x-et azokhoz akik építik az Országot!
Ennyi!
Namond
2020-12-20 at 20:51
Vízöntő,
Mit szól?
“Teljes behódolás: A Jobbik is Gyurcsány listáján indul!”
Szerintem ez nagyszerű!
Orbán a zseniális államférfi és kiváló belpolitikus, jobboldali média által – ugye jól emlékszem – évek óta latolgatott – propagál, vágya teljesült.
Orbán 2022-ben leszámolhat az egyesült ellenzékkel és személyes vetélytársával gyurcsótánnyal.
(Vajon ki MOST az Apró-Dobrev klán által nyitott, indonéziai nyílt fejtésű vasércbánya?)
Namond
2020-12-20 at 20:35
Vízöntő, kollega
Maga képmutató, hülye, vagy személyes ellenszenve van irántam?
Ez utóbbi, mivel közzé tettem, hogy Ughy Atillát, a kikopott és alkalmatlan és ezért pályaelhagyó tanárt, a nyomorú, ostoba, nagyképű, senkiházi balf..szt, a sikertelen vállalkozót nem támogattam szavazatommal 2018-ban?
Maga ostoba egy magyar olimpikon sem amatőr, egyik sem munkából, hanem állami sport támogatásból él. Persze a jobbaknak vannak szponzoraik is.
A szponzori támogatás ugye roppant érdekes adójogilag.
Ugye fa..ej Vízöntő?
Ami gyermekkoromat illeti semmi köze hozzá, minthogy én sem hoztam elő az Önét, pedig megtehetném.
Kérdéseket pedig apjának, az összes előző rendszerbe kiválóan beépült f.szernek tegyen fel, ha megkérhetem, maga kis családi hagyományoknak megfelelő, megélhetési szereplő.
Nekem nincs szükségem arra, hogy a médiában bizonyítsam mit érek.
Maga most is szolgáltató, nem értékelőállító, próbálja Ön a sport karriert ha nemzeti értéknek tekinti, élvezettel fogom nézni, hogy bizonyítsa ér-e valamit.
Még mindig fáj, hogy az Európa tanács júliusi és decemberi ülésének eredményeivel kapcsolatos kétségeim beigazolódtak?
Ezért nem tud a vackán sírdogálni, mert Orbán – a kormány egyetlen ÉN-je – kétséges sikereiért engem hibáztat?
Maga szerencsétlen IQhiány bajnok!
kotász doktor
2020-12-20 at 19:09
Nade,amikor már a honi rögvalóságtól,a realitásoktól elsza-kad!…
győző2018,károly,királytigris és bukohill 10/10!!
Lajos
2020-12-20 at 19:09
Nem érdekel a pénzösszeg számszakilag. Sokszor keveredtem már bajba a gondolataim miatt, mert ha meg merek kérdőjelezni egy tabut akkor az katasztrófa. Ha már van versenysport és Magyar versenyző indul, teljes szívvel szurkolok neki. Sok melót, energiát fektetett a dologba. De ez az ő biznice. Ha olimpikon, akkor már régóta profi sportoló. Ez a munkája. Megkapja a fizetését, ha jól csinálja akkor a szponzorok sem kerülik el,reklámozik is stb. Ok, ez ma már egy üzletág. Sokan megélnek egy ilyen gladiátorból. És ha baromora jól akar ő is élni akkor baromira sokat kell dolgoznia. Közben érdekes módon ez a hivatásos sportoló “munkás” nemzeti színekben dolgozik, mondjuk egy olimpián. Nyer. Az jó. Jó neki, mert őt nézi a világ. Jó mert a szponzoroktól, reklámokból rengeteg pénzt szakít. De ez a munkája. Nehogy már arra legyek büszke, hogy jól végzi a munkáját. Persze örülök a sikerének. De miért kellene egy társadalomnak egy akár egyszeri még oly kíváló teljesítményért is egy egész életre hálásnak lennie. Mondják,: mert dicsőséget hoz. Kinek? X, y jól úszik mert erre tenyésztődött. Nem én úszok jól, nem az aktuális nemzet úszik jól, hanem x,y bajnok úszó. Amiért vagyis a munkájáért és annak minőségéért meg is kapja a járandóságait. Dicsőség stb. És ez redben is van. De fizessék azok akiket szintén meggazdagít a sport üzlet. Pont.
Bukohill
2020-12-20 at 18:16
Érdemes lenne a valóság talaján maradni. A nálunk némileg gazdagabb Németországban az olimpiai arany díjazása tízezer euro.
Félve említem meg, hogy esetleg tanulhatnánk a szomszédtól is, Horvátországban például egyenesen 0 azaz nulla.
Gyócsi Zoltán
2020-12-20 at 16:10
Egy atomizált világban-az ego világa- gondolkodó ember számára a sportolók egyéni teljesítménye nem sokat jelent, de a nagyobb közösségben, netán – minő botorság- nemzetben is gondolkodó ember a sportoló sikerét szinte sajátjaként is átéli az igazi öröm és boldogság érzésével. Ezek az érzések erősítik az együvé tartozásunkat, azt a kollektív tudatot, amelyből mindig is meríthetünk. Az igazi nagy sportolók nem celebek, akiket szinte napok alatt elfeledünk, de például Egerszegi Krisztinára, vagy egy Gyarmati Dezsőre, Német Miklósra, Kozma Istvánra-sorolhatnám napestig- mindig emlékezni fogunk amíg a sportot és a hazáját szerető Magyar ember él a földön.Egyszerű falusi parasztgyerekekként, mi is megrendeztük a magunk házi olimpiáját kint a legelőn, ahol a fiatal bodzahajtás volt a gerelyünk, volt távolugró, magasugró és futópályánk is amit magunk csináltunk, érmekkel díjakkal egyetemben. Látni kellett volna a felnőtteket is akik sírtak a magyar himnusznál a rádió közvetítette eredményhirdetéskor, és természetesen mindezt vigyáz állásban, megtisztelve ezzel a sportolóinkat.Eszünkbe sem jutott azon gondolkodni, hogy ezért milyen anyagi juttatást kapnak. Ez most sem érdekel és nagyon örülünk annak, vagyunk olyan helyzetben, hogy ilyen anyagi megbecsülésben részesüljenek. “Namond Úr” relativizálni próbálja a sportolók eredményeit. Szerintem nem csak azok a tevékenységek jelenthetnek értékteremtő munkákat, amik kézzel fogható és mérhető paraméterekkel bíró termékeket produkálnak, hanem azok is amik közvetett úton vezetnek ezekhez. Mindegyik mögött munka /erőfeszítés/ van és mindegyiket értékeljünk a maguk helyén. Javasolnám elolvasásra ..” Az ókori olimpiák első ezer éve” c. könyvet amelyből láthatjuk, hogy mit jelentett az egyes városállamoknak a sportolóik által elért siker! Tanulhatnánk tőlük!!
Királytigris
2020-12-20 at 15:49
Sok ellentmondás van ebben a díjazásban.
1. El kellene már végre dönteni, hogy ezek a sportolók amatőrök, vagy profik. Már csak azért mert az olimpiát amatőröknek találták ki. Ha amatőrök, akkor nem jár pénz, mert akkor nem amatőrök. Ha profik, akkor az olimpiai eszme sérül és a NOB át van verve.
2. Az élsportoló pályafutása rövid kb.15 év, utána a sportjából kiöregszik, nem tudna miből megélni, ha nem profi.
3. Ma az élsport dopping nélkül nem képzelhető el. A dopping használatával a sportoló saját egészségét teszi kockára. Számos sportolói tragédiára van példa erre a szomorú egészségkizsákmányolásra.
4. Ma egy magyar olimpiai bajnok havonta 500 ezer Ft juttatást kap élete végéig az olimpiai arany 50 milliós díján felül, tehát megélhetése a későbbi élete során nincs veszélyben.
5. Azokban a sportágakban ahol nagy pénzek forognak, nincs magyar siker. Tehát az igazi profi sportot még tanulnunk kell! Ezeket a sortágakat már nem lehet sportnak nevezni, mert az már üzlet.
Vízöntő
2020-12-20 at 15:38
Namond mester,
megint átgondolatlan volt, előbb írt!
Mit is ír?
“Számomra a “dolgozás” olyan tevékenység, amely adott közösség számára hasznosítható használati értéket állít elő.”
Ebbe hogy illeszthető a kórházi nővér, aki mozdulatlanságra ítélt gerincműtött ágytálát cseréli, mosdatja stb..
Nem tudom, hogy 6-10 éves kora között hánykor kelt, mi volt a napirendje, mennyi ideje volt játékra, de ezeknek a hölgyeknek a reggel 5 már akkor természetes volt, és a korukkal a napi adag emelkedett, nem a játékból, a munkából! Tengernyi munkával kövezték ki azt az utat ami a világ tetejéhez vezetett, gyakorlatilag már a gyermekkor sok öröméről, később tengernyi másról is lemondva.
Sokan indultak el azokon a lépcsőkön, a legfelsőre ők értek oda, a magyar zászlót az Ő tiszteletükre húzták fel.. Amikor a győztes neve mellett elhangzik a Magyarország hányan nézik, hallják azt?
Nos, pár mondatban ezért kapják, csak ennyiért!
Akinek nem tetszik csinálja végig! Ja, a kor, már nem megy, legalább akkor gondolja végig, hogy miért nem próbálta meg, és ne irigyelje tőlük!
(A focistákat meg ne keverje ide, azok erre még álmaikban is esélytelenek.)
khm
2020-12-20 at 15:22
Gyozo2018 Egyetértek!
Sokan nem értik,milyen az,amikor 5-kor kel a gyerek,hogy suli előtt úszhasson az edzésen,vagy evezhessen a kajakban….
És többnyire a szülőknek is plusz program,hiszen hogy engedné már el egyedül az 5-7 éves gyerekét.
Nagyon sok év kitartó munkája egy érem.
És ezt egy mércével mérni a celebkedésekkel,bolond elmére vall.
szemet szemért
2020-12-20 at 15:03
Namond annyi eszed van mint a szomszéd döglött macskájának.
Namond
2020-12-20 at 14:52
gyozo2018
A cikk írója egy szólás- és véleményszabadságot korlátozó tiltást próbál a köztudatba hozni.
Mind e mellett egyfajta elitista felsőbbrendű megítélést, különleges elbánást kíván meghonosítani a sportokban alkalmi/eseti esetleg visszatérő sikereket elérőknek.
(A sportok ugye eredetileg szabadidős tevékenységek, nem pedig a a globális és nemzeti reklám kiadásokon élő média cirkusz látványosságai.)
Erősen kétlem, hogy az élsportolók teljesítményüket nemzeti érzésből érik el, nem személyes – anyagi és hírnév – érdekében. Ez ellen legjobban a termékeiket, velük reklámoztatni akaró szponzoraik tiltakoznának a legjobban, akiknek elemi érdeke a támogatott sportoló vagy csapat személyes sikere.
Számomra a “dolgozás” olyan tevékenység, amely adott közösség számára hasznosítható használati értéket állít elő.
A sportolók személyes dicsősége nem ilyen, azt csak ők hasznosíthatják, a nevükhöz, személyükhöz kötődik.
Azt elmondhatja tehát, hogy keményen edzettek és képezték magukat sportszakmai sikereikért és jövedelmükért, de ez nem “dolgozás”.
És tegye hozzá, hogy a mások által termelt javak felélésével teszik ezt, a saját javukra.
Ne lennének celebek?
Hát persze, hogy mindenki az, aki a globális és nemzeti reklám kiadásokon élő média cirkusz látványosságaként vállal szereplést.
Az élsportolók által felmutatott “értékek” a sajátjuk, másnak át nem adhatók, így nem is a nemzeté mint olyané.
Az élsportolók által felmutatott “értékek”-től nem nől az export, nem lesz több kenyér vagy 100-as szög, nem lesz olcsóbb a tojás, sem a benzin és nem szűnik meg a hálapénz.
Na akkor ki is a “szerény IQ-jú, műveletlen, korlátolt proli”?
Ja, esetleg nézzen utána a focistákra vonatkozó különleges személyi jövedelemadó szabályoknak. Lehet, hogy szemeiben nem csak az értelem fénye, de düh szikrái is felvillannak.
Bressa
2020-12-20 at 13:37
Aki irigyli tőlük, az csinálja utánuk és neki is lesz!
Karoly
2020-12-20 at 12:58
Igen, igaz célszerű lenne odafigyelni a lényegre, a piac által keresett értéket előállítóknak köszönhető az ország fejlődése.
A megkeresett bevételből kerül visszosztasra az inprotuktiv teruleten foglalkoztak anyagi javadalmazása.
Pepe
2020-12-20 at 12:56
Ez így helyes. A kiemelkedő teljesítményt kiemelkedő összeggel kell díjazni.
A libernyákok meg turkáljanak a saját fajtájuk zsebeiben. Ideje lenne már a körmükre nézni, hogy hová tűnik el az ellenzéki városvezetések kezei között a sok százmillió Ft közpénz.
Rakovszky István
2020-12-20 at 12:51
ha egy felkapott kornyikáló pár előadásával vagy egy lemezével megkeres 50 millió forintot, akkor egy olimpiai bajnok akár 500 millió forintot is megérdemel‼
gyozo2018
2020-12-20 at 12:47
“Ne turkáljunk olimpiai bajnokaink zsebében!”
.
Természetes.
Csak a proli turkál más zsebében.
.
Namond!
Az élsportolók, akik különféle világversenyeken nyernek,
keményen megdolgoztak a jövedelmükért, azért, hogy az országnak,
a nemzetnek dicsőséget szerezzenek.
Ők nem celebek, hanem kiválóan képzett tehetségek, kiemelkedő
eredményekkel.
Aki lecelebezi az értékeket felmutató személyiségeket, az is szerény IQ-jú, műveletlen, korlátolt proli.
Namond
2020-12-20 at 12:39
“Ne turkáljunk olimpiai bajnokaink zsebében!”
És a többi celeb: TV műsorvezetők, villalakók, megmondóemberek, focisták, orvosok, politikusok, politikai tanácsadók zsebében sem!
Elvégre Ők a NEMZET, nem aki megtermeli búzát, megőrli, a lisztből kenyeret süt, aki kutat fúr, víztisztítót, vezetéket épít sőt szennyvíztisztítót üzemeltet.
Az utóbbiak csak, a cirkusz/szórakoztató ipar, mulattató és bosszantó, média-, sport- és közélet-celebeinek kiszolgálói ugye?
A cikkírónak talán tanulmányoznia kellene a hazai jövedelem viszonyokat a tisztesség és méltányosság jelentését.