Drámai küzdelemben maradt alul a magyar férfi kézilabda-válogatott a negyeddöntőben, Franciaország ellen az Egyiptomban zajló világbajnokságon. A mérkőzést nagyon jól kezdtük, de az első tíz percet követően már kiegyenlített volt a játék és fej fej mellett haladtak a csapatok. A második félidőben kicsit kiengedtünk és több ízben vezetést szerzett az ellenfelünk, azonban a végjátékban sikerült egyenlíteni és jöhetett a hosszabbítás. Az extra játékrészben már kijött a franciák rutinja és jól hozták az utolsó perceket, így 35–32-re megnyerték a találkozót és bejutottak az elődöntőbe.
A kitűzött célt már teljesítette a magyar kézilabda-válogatott az egyiptomi világbajnokságon, hiszen bejutott a nyolc közé. Azonban Gulyás István legénysége nem elégedett meg ezzel az eredménnyel és a legutóbbi, tét nélküli mérkőzésen már a második csapattal álltak ki, hogy ma este a franciák ellen kipihenten és jó formában lépjenek pályára legjobbjaink. Ha esetleg nekilendülünk a spanyoloknak Lékai vezérletével és nyerünk, akkor a nagy iramú, tempós kézilabdát játszó Norvégia várt volna ránk. Bár Franciaország egyéni képességekben ügyesebb játékosokból áll, nekünk, magyaroknak jobban ízlik az ő játékuk, ezért érthető volt Gulyás mesterék döntése a legutóbbi mérkőzés kezdő összeállítását tekintve. Persze ettől még nincs megírva a kötelező győzelem a franciák ellen. Ráadásul a negyeddöntőben már kiélezett ütközetek jellemzőek – elég csak megemlíteni az Egyiptom–Dánia mérkőzést, ami az első, négy közé jutásért zajló derbi volt ezen a világbajnokságon, közvetlenül a magyarok találkozója előtt, és rendkívül kiélezett csatát követően, hétméteresekkel sikerült nagy nehezen nyernie a dán válogatottnak. Ennek tükrében cseppet sem várt könnyű este a magyar válogatott játékosai számára az ezen a vb-n veretlen gallok ellen.
ELSŐ FÉLIDŐ
Nagyon fontos volt, hogy akárcsak a németek ellen, ezen a találkozón is jól kezdjünk, és ez Máthé Dominik góljának köszönhetően sikerült is. Aztán Szita növelte kettőre a magyar találatok számát, és bár még nagyon az elején történt ez a találkozónak, mindenképpen fontos pillanat volt. Az ötödik percet követően egy Lékai-gólnak köszönhetően 3–1 volt az állás a javunkra. Mikler Roland pedig ismét nagyokat mentett, így simán tudtuk őrizni az előnyt, amihez kellett a jó védekezésünk is. A mérkőzés következői perceit is jól hozta le a magyar csapat, a tizedik percben Bánhidi Bence találatát követően már 6–1-re vezettek. Nagyon fontos a jó kezdés a profik ellen, akik kiválóak a végjátékban, így nem gond, ha a meccs elején a magyar csapat vezet több góllal, és ezt Lékai is így érezte, akinek köszönhetően a tizenegyedik percben már 7–1 volt az állás a javunkra.
Ahogy várni lehetett, a francia csapat elkezdett jobban figyelni a támadásaira, így a tizenötödik percre már 9–4 volt az állás, de ez még bőven magabiztos előny volt a magyarok számára. Az első félidő derekáig nem engedtük, hogy komolyabban kibontakozzon ellenfelünk, jól védekeztünk, és Mikler hárításai, valamint Lékai támadómunkája továbbra is elég volt ahhoz, hogy megmaradjon az előnyünk. Annak ellenére tartani tudtuk ezt, hogy hosszú percekig nem sikerült gólt szereznie Bodóéknak. A huszonkettedik percben 9–7-et mutatott az eredményjelző, majd nyolc perc után végre újra gólt lőttünk. Kétségtelen tény, hogy mire jött a félidő vége, jócskán gyengült a támadójátékunk, de megérkezett a pályára Ancsin és végre átlövésből ismét magyar találatnak örülhettünk. A félidő vége előtt már az egyenlítésért támadhatott a francia csapat és így időt is kértek, de hiába volt lehetőségük tanakodni, fennakadtak a magyar védelmen. Így nekünk is maradt időnk támadni, sőt, időt kérni is. Lékai pedig jól használta ki a lehetőséget, hiszen kiállítottak róla egy embert és gólt is szerzett, így 14–12-es vezetéssel vonultunk az öltözőbe a szünetre.
MÁSODIK FÉLIDŐ
A kétgólos vezetés tudatában sem nézett ki egyszerű félórának a következő játékrész, de Bánhidinek köszönhetően nem engedtük csak úgy azonnal meglépni az ellenfelet. A harminchatodik percre egyre erősebben és gyorsabban érkeztek a franciák támadásai, de még mindig tudtuk tartani a kétgólos előnyt, ekkor 17–15 volt az állás. A meccs további szakaszában ismét sebességi fokozatot kapcsoltak a franciák és sikerült kiegyenlíteniük a harminckilencedik percben, sőt, egy perccel később a vezetést is megszerezték. Sajnos ekkor picit gyengébb volt a védekezésünk és jöttek a bekapott gólok is, így Gulyás kapitány időt kért.
A továbbiakban sem apadt a francia csapat irama, így a negyvenötödik percre kialakul a kétgólos előnyük és a 22–20-as állás a javukra. Kapaszkodnunk kellett az egyenlítésért, de meg kell hagyni, mindezt jól csináltuk. Az inkább védekezésben jeleskedő Sipos Adrián gólja után 22–22 állt az eredményjelzőn. A továbbra is a gyors játékot erőltető franciák próbálták kézben tartani a meccset, de sikerült megjátszanunk végre a széleket és így nem engedtük nekik a többgólos vezetést. Olyannyira nem, hogy Bóka keze is elsült így az ötvenedik percben, így tízzel a lefújás előtt ismét egál volt az állás és egyre izgalmasabbá vált a meccs.
Nem sokáig örülhettünk a döntetlennek és megint nekünk kellett kapaszkodni, mert elhúztak két góllal a franciák, akik továbbra sem engedtek a tempóból, óriási iramban játszottak. Nem vitás, ekkor már látszódott: magyar gólokkal teli hajrára van szükség az elődöntőbe jutáshoz. Az izgalmak pedig még csak ezután kezdődtek, hiszen érkeztek a magyar gólok és hármat sikerült így ledolgozni. Tizenöt másodperccel a lefújás előtt kialakult a 30–30-as állás és sikerült is hosszabbításra menteni a meccset, ami egy kisebbfajta csoda a második félidő játékának képét elemezgetve.
HOSSZABBÍTÁS – A VÉGSŐ IZGALMAK
Kézilabdában mindössze kétszer öt perc a hosszabbítás – ez, be kell látni, nem sok idő a győzelemre, de mivel a végjátékban mi voltunk ma idáig a jobbak, bevallom, magam is bíztam a sikerben, tiszta szívű magyarként mi mást is csináltam volna. Francia hetessel kezdődött az extra játékrész, amit kihagyott ellenfelünk játékosa, Bodó pedig ki is használta ezt, így mi lőttük az első gólt. Aztán rá egy percre ismét hetest ítéltek a magyar válogatott ellen, és újra döntetlen lett az állás. A következő akcióban a franciák begyötörtek még egy gólt, így a hosszabbítás első félidejét egygólos vezetéssel zárták, és a már amúgy is tetőfokára hágott izgalmak még csak most kezdtek emelkedni igazán.
Gerard, a vendégek kapusa kivédte Máthé hetesét, elmaradt az egyenlítés és hiába küzdöttünk továbbra is derekasan, de még egy góllal el tudtak lépni a franciák, ami azt jelenti, hogy kettő és fél perccel a lefújás előtt 33–31 volt az állás. Lékainak köszönhetően heteshez jutottunk és a tatabányai Balogh be is lőtte, viszont a kontratámadásból Tournat gólt lőtt és megint kettő lett a hátrányunk. Sajnos nekünk nem sikerült ugyanígy gyors kontrából gólt lőni, ellenfelünknek pedig igen, így már hárommal is vezettek, ami behozhatatlan hátránynak bizonyult. Szomorúan kell így tudomásul venni, hogy 35–32-re kikaptunk. Viszont örülni kell annak, hogy idáig eljutottunk ezen a világbajnokságon, és kiderült: van egy új, fiatal magyar válogatott, akikre lehet építeni. Nekünk most Egyiptomtól búcsút kell venni, de úgy tűnik, a világelittől nem, és ez a legjobb hír nekünk, magyar sportrajongóknak. Valamint meg kell említeni az ötödik helyezést, amivel zártuk ezt a világversenyt. Minden idők harmadik legjobb magyar férfi kézilabda eredménye, becsüljük meg.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS