Már a megvalósíthatósági tanulmány készül Szulejmán szultán szigetvári zarándokhelyére

Befejeződött Szulejmán szultán Szigetvár melletti sírkomplexumának régészeti feltárása, jövő év elejére pedig elkészül a sírkomplexum bemutathatóvá tételének megvalósíthatósági tanulmánya is – jelentették be a kutatócsoport vezetői pénteken, sajtótájékoztatón, Szigetváron. Ismert, Szulejmán szultán az iszlám európai kiterjesztésének szándékával indult Nyugat felé; ő sem úgy tervezte, hogy a magyar ellenállásnak köszönhetően végül Szigetvár mellett éri majd a halál.

Fodor Pál történész-turkológus, az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont főigazgatója emlékeztetett arra, hogy Szulejmán szultán Szigetvár melletti sírkomplexumának régészeti feltárása immár több, mint hat esztendeje zajlik, és hamarosan tudományos alaposságú dokumentumok elkészítésével zárul. Mint mondta, a kutatás legfontosabb célja az volt, hogy a magyar és török szempontból egyaránt fontos egykori emlékhelynek “visszaadják XVI. századi világtörténelmi jelentőségét”. Mint az a sajtó számára eljuttatott írásos összegzésből kiderül, a Szulejmán szultán egykori síremléke és az azt övező épületegyüttes feledésbe merült helyszínének felderítése során a kisváros melletti turbéki szőlőhegyen 2014-re sikerült lehatárolni azt a területet, amelynek centrumában geofizikai eszközök segítségével három épület, az egykori türbe, az ehhez csatlakozó dzsámi és derviskolostor volt azonosítható. Két esztendővel később került sor a türbe, a rákövetkező években pedig a további építmények alapjainak, illetve korabeli használati eszközöknek és épülettöredékeknek a feltárására. A kutatási eredmények és a régészeti lelőhely kiemelkedő történelmi-kulturális jelentőségének felismerése vezetett ahhoz, hogy a kormány 2017-ben kormányhatározatban rendelkezett az érintett terület állami tulajdonba vételéről, valamint az addig felszínre került és a későbbiekben feltárt műemlék- és leletegyüttes megőrzéséről, illetve bemutathatóvá tételéről. Fodor Pál elmondta: a történeti-földrajzi és régészeti vizsgálatok eddigi eredményeinek interpretációja idén év végén zárul, de a szakértők megkezdték a leendő beruházás tervezését is. A szakember tájékoztatása szerint jövő év elejére elkészül a leendő kulturális-turisztikai komplexum megvalósíthatósági tanulmánya. Fodor Pál szerint az eddigi eredmények azt mutatják, hogy egy turisztikai komplexum létrehozásával a térség mind turisztikailag, mind gazdaságilag komoly fejlődésen mehet keresztül.

Jarjabka Ákos, a Pécsi Tudományegyetem (PTE) intézetigazgató egyetemi docense is úgy vélte: egy, a leleteket bemutató turisztikai központ az egész Dél-Dunántúl számára új gazdasági előnyöket is tartogatna amellett, hogy a szűken vett térségnek is hatalmas lendületet adna. Pap Norbert, a PTE történeti földrajz professzora, a kutatások pécsi vezetője kiemelte: a tervezett komplexumnak olyan emlékhelynek kell lennie, amely a népek közötti megbékélést segíti, fejlesztési lehetőségeket kínál, valamint a törökök és a magyarok számára egyaránt vonzó célpontként jelenik meg. Reményét fejezte ki, hogy a kormányzat a kutatócsoport tudományos erőfeszítéseit fejlesztési projektbe foglalja a későbbiekben. Hóvári János történész, a PTE címzetes egyetemi tanára hangsúlyozta, hogy Szigetvár a magyar történelmi emlékezet és nemzettudat egyik meghatározó városa világtörténelmi vonatkozásokkal, éppen ezért a Szigetvár múltjának bemutatására való törekvés modellértékű lehet.

Szulejmán magyarországi síremlékének jelentőségéről Pap Norbert az MTI-nek korábban azt mondta, hogy az Oszmán-háznak 36 uralkodója volt, többségük a birodalom fővárosában és környékén hunyt el, ott emeltek nekik síremléket. Két szultán temetésének azonban külön rendje volt. Murád 1389-ben Rigómezőnél, Szulejmán Szigetvárnál halt meg, testüket Burszába és Isztambulba vitték, belső szerveiket ugyanakkor a legenda szerint kivették és a helyszínen eltemették – mondta. Rámutatott arra, hogy mindkét helyszín fontos hellyé vált a XVI. századtól, de amíg Murád türbéje fennmaradt, a legjelentősebb oszmán uralkodóként tisztelt Szulejmáné a XVII. században elpusztult, az utóbbi évekig eltűntnek számított és a helyének pontos emlékezete is elveszett.

Forrás/fotó: MTI (a kép illusztráció)