Vegyük el a hitvány Dobrev és Jakab Péter magyar állampolgárságát

A modern Magyarország Trianont követően elképesztő akaraterővel talpra állt. Egy halálra ítélt nemzet dacolt a bakóval és kiegyenesedett, pedig óriási volt az ellenszél. A második világháborút követő kommunizmus rengeteg ártott, de a gerincet nem tudták megtörni ők sem. Amikor azt hittük, a legrosszabbon már túl vagyunk, a 2004-es kettős népszavazás hitványsága megmutatta, hogy a Lenin-fiúk örökösei most is lesben állnak és várják a pillanatot, amikor dögkeselyűként marcangolhatják újra a magyar nemzet húsát. Ez egyrészt az internacionalista söpredék feladata, de sokat nem kellett győzködni magukat, jött ez belőlük zsigerből is. Azt a sebet, amit Gyurcsány és söpredéke ütött a nemzet testén, nagyon nehéz volt begyógyítani, de Isten segítségével és a magyar összefogás erejével túljutottunk rajta. Pedig volt olyan pillanat, amikor nagyon messze kerültek a magyar nemzetrészek egymástól, az anyaország becsülete pedig mélyen, a mocsárban szunnyadt az őszödi pribék kisszerű politikai játszmája miatt. Ám végül mindenki megkapta a magáért, Gyurcsány és a baloldal ment a süllyesztőbe, a nemzeti oldal pedig kétharmaddal nyert 2010-ben.

A hitványság ára

De a sebek gyógyulása nem ment egyik pillanatról a másikra, hosszú és áldozatos munka vezetett oda, hogy megújult a kárpát-medencei magyar összefogás és együtt dobbantak ismét a szívek. Ezt az egységet igyekszik most egy kifejezetten aljas, primitív és lelketlen bolsevik csapat újra szétzilálni. Szerencsére nem az a kérdés, hogy ki van többségben, hiszen ezek az ordas bolsevikek lenullázták magukat, és gonosz lelketlenségük is kellett ahhoz, hogy lendületet kapjon a nemzeti megújulás. Ám, aki ezután a 2004-es hazug gyalázkodás és árokásás után újból megpróbálkozik magyart a magyar ellen hergelni, az önmagát írja ki a nemzet soraiból. Természetesen itt nyitott kapukat döngetünk, hiszen egy Dobrev nem valószínű, hogy bármikor a magyarok közé sorolta magát, Jakab Péter pedig az a tipikus nyilas, akiből ávós lett, amikor úgy hozta az érdeke, neki mindegy, csak próbáljon még hallatni magáról. Felúszott az a bizonyos dolog a víz tetejére megint és hajónak képzeli magát. De az internacionalista söpredék ideje lejárt, sosem voltak többségben, de évtizedekig mosták a magyarok agyát és a szovjet gyám miatt nem lehetett elkergetni őket. A 2004-es szégyent még egyszer a magyar nemzet nem veszi magára, de azt sem felejtjük sosem, hogy a Dobrev Klára vezette DK, és a hozzájuk csicskaként besunnyogó Jakab Péter hogyan próbált ismét fájó szöget ütni a magyar nemzet testébe.

Az Apró-unoka gyűlölete a magyarok iránt nem új keletű, a nyilasból ávóssá avanzsált parizerkirály pedig az anyját is eladná egy mínuszos hír miatt, ami róla szól. Nekik a társadalom szemetje jutott most, végre legalább letisztult és helyére került minden. A magyar emberek már nem dőlnek be az ilyen bolsevik trükköknek, egy fokkal azok is feljebb léptek, akiket 2004-ben meg lehetett vezetni. Hosszú és kemény munka volt ez, de bebizonyította, hogy az emberek vissza tudnak találni a normalitáshoz, a magyar lélek pedig nem halt ki, csak törődni kell az emberekkel. Sziszifuszi, áldozatos és sokszor keserű munka ez, de megéri végigcsinálni. Van elég feladat még, látva a tiszás szektát, ahol Magyar Péter "román földnek" nevezte Erdélyt és csak felhasználni akarja a határon túli magyarokat. Szerencsére a Dobrev és Jakab-féle pribékek, akik el akarják venni a külhoni magyarok állampolgárságát, már csak a törpe kisebbséget tudják hergelni, de a Tisza Párt ugyancsak visszafordítja a nemzeti egység irányát és igyekszik feltépni a sebeket. Javaslom, aki ilyen aljassággal házal, vegyük el az állampolgárságát, de minél korábban, és aztán mindenki mehet a gazdájához. Magyarország úgysem az otthonuk, hazájuk meg nincsen.