Aljas hazugságot terjeszt a DK Áder Jánosról és a határon túli magyarok szavazati jogáról
A külhoni magyarok elleni gyűlöletre építi kampányát a Demokratikus Koalíció. Legújabb ötletük szerint a határon túli magyarok szavazati joga kapcsán még Áder János is másképp gondolkodott 1993-ban, csak aztán átállt a „szélsőjobboldalra”…
Egy még 1993-ból előhalászott parlamenti vita alapján támadja a Demokratikus Koalíció Áder Jánost a határon túli magyarok szavazati joga kapcsán.
Nagyon böki a DK csőrét a határon túli magyarok szavazati joga
Mint korábban megírtuk, a DK választási kampányának egyik legfőbb üzenetévé tette, hogy vegyék el a határon túli magyarok szavazati jogát. Ennek érdekében törvényjavaslatot is benyújtottak a Parlamentnek. Kampányuk legújabb „ötlete”, amely most végigsöpör az összes megmaradt DK-s képviselő Facebook-oldalán, hogy volt idő, amikor még a Fidesz is ellenezte a határon túliak szavazati jogának megadását, erre példának pedig Áder János parlamenti vitában elhangzott szavait idézik ilyen hangzatos felütésekkel:
- Áder is hazaáruló, meg a Fidesz, amely nem akart szavazati jogot a határon túli magyaroknak? (Gréczy Zsolt)
- Áder János, amikor a Fidesz még nem ment át a szélsőjobbra […], Szóval nem mi változtunk. Mi mindig ezt mondtuk, most is ezt mondjuk. Ők változtak, ők köpik szembe önnön magukat a pálfordulásukkal. (Molnár Csaba)
De, lássuk, mit is mondott Áder János 1993. szeptember 28-án a Parlamentben. Ezt különben a DK-sok több különböző kiragadott változatban is idézik:
Nem támogatjuk azért, mert elvileg sem tartjuk helyesnek, hogy Magyarország legfontosabb belpolitikai kérdéseiben olyanok is döntsenek, akik nem élnek Magyarországon, akik nem adófizető polgárai az országnak, és akik a két választás között semmilyen formában sem tudják az általuk választottakkal kapcsolatos véleményüket elmondani, ráadásul sokaknak semmilyen kötődése nincs is már az országhoz. Nem támogatjuk a választójog kiterjesztését azért sem, mert sokkal nehezebben ellenőrizhető a választások tisztasága. Nem támogathatjuk azért sem, mert ez jelentősen növelné a költségeket. Erre vonatkozóan itt elhangzott egy szám: egymilliárd forintra vonatkozó összegről volt szó, ez állítólag egy belügyminisztériumi egyeztetésen hangzott el. Hogy ennek mennyi a realitása, ha a belügyminiszter úr reagálni kíván erre, nyilván elmondja. Nem támogatjuk azért sem, mert a választási eredmények végső megállapítását hetekig függőben hagyná. Úgy ítéljük meg, hogy aki részt akar venni a választásokon, az költözzön haza, költözzön vissza Magyarországra, és ebben az esetben természetesen semmi kifogásunk nem lehet, hogy akár aktívan, akár passzívan választójogát gyakorolja.
Ebből a részletből Dobrevék saját igazukat látják visszaköszönni, miszerint a határon túli magyarok azért ne szavazhassanak, mert nem éltek/nem élnek Magyarországon, nem itt fizetik az adót, illetve nem viselik döntéseik következményeit.
Amiről valójában a vita szólt
Idézzük fel persze, hogy miről is volt az említett parlamenti vitán. Itt, a teljesség kedvéért az MTI aktuális beszámolóját vesszük alapul, és a viszonyítás végett az MSZP véleményét is ide idézzük.
- "Az MSZP nem ért egyet a külföldön élő magyar állampolgárok szavazati jogának biztosításával, mert úgy tapasztalja, hogy a közvéleményben is nagy a bizonytalanság és ellenérzés ezzel a javaslattal kapcsolatban. A párt szerint számos más lehetőség is van a kapcsolatok ápolására az emigrációban élőkkel.
- Áder János, a Fidesz vezérszónoka szerint a külföldön élők választójogának kormánytámogatása hasonló helyzetet teremtett, mint az ügyészségi törvényjavaslatnál, hiszen kétharmados törvényekről van szó, tehát az ellenzék nélkül nem megszavazhatók az előterjesztésekhez kapcsolódó alkotmánymódosítások. A Fidesz azért nem tartja elfogadhatónak a külföldön élők választójogát, mert az érintettek nem élnek az országban, nem adófizetők, a két választás között nem tudnak véleményt nyilvánítani, sokuk nem kötődik az országhoz. Sokkal nehezebben ellenőrizhető ily módon a választás tisztasága, növekszenek a költségek, és a választási eredmények végső megállapítása is hetekig függőben maradna. Áder János szerint költözzön haza, aki itt akar választani."
A rendszerváltás hajnalán...
Szóval, vegyük a szigorú tényeket. Az említett vita 1993-ban, alig néhány évvel a rendszerváltoztatás után folyt a Parlamentben, amikor még a magyarországi magyarság is csak tanulgatta a demokráciát és egyáltalán nem volt kipróbált módja a levélszavazásnak, vagy a külképviseleteken leadott voksoknak. Másrészről, ahogy egyébként az MSZP akkori indoklása is utal rá, a választások akkor kétfordulósak voltak, azaz mind a két forduló esetében be kellett volna várni a határon túlról érkező szavazatokat. Ez technikailag is megbonyolította volna a második szabad választására készülő Magyarország választási folyamatát.
A legfontosabb különbség, és a legaljasabb csúsztatás, hogy a vita NEM a határon túli magyarok szavazati jogáról szólt. Hanem a nem Magyarországon élő, magyar állampolgársággal rendelkező emberekről. A kettő pedig egyáltalán nem ugyanaz.
Kettős állampolgárság, majd szavazati jog
A határon túli magyarok a kedvezményes honosítás (2010 májusában lépett hatályba), azaz a magyar állampolgárság megszerzése révén jutottak szavazati joghoz is. Az Alaptörvényben végül rögzített, különben logikus elv az volt, hogy aki magyar állampolgár, az automatikusan szavazati joggal is rendelkezzen. A kettős állampolgárság megszerzése különben az utódállamok saját szabályozásán is múlik (Szlovákiában és Ukrajnában például elvileg elveszti eredeti állampolgárságát, aki magyar állampolgárságért folyamodik). Az állampolgárság megszerzéséhez ráadásul a magyar felmenőket és a nyelvtudást is igazolni kell. A határon túli magyarok először a 2014. április 6-i országgyűlési választáson élhettek szavazati jogukkal. Fontos kitétel, hogy csak pártlistára szavazhatnak, országgyűlési képviselőkre nem (emiatt nem a határon túli magyar szavazatokon múlik a választások kimenetele, ahogyan azt a Demokratikus Koalíció sejteti.)
Határon túl élő magyar állampolgárok
De, akkor kikről is szólhatott az 1993-as vita. Kik voltak akkor, akik magyar állampolgársággal is rendelkeztek, de akik nem ugyanazok, mint a határon túli magyarok? Kik élhettek külföldi országokban úgy, hogy közben megtarthatták magyar állampolgárságukat nem sokkal a rendszerváltoztatás után? A kép meglehetősen vegyes. Főszabályként a kommunista Magyarország nem ismerte a kettős állampolgárság intézményét. Így, aki külföldre menekült, az nem tarthatta meg magyar állampolgárságát. Csak, akinek engedték. Az egész addigi gyakorlatba aztán 1956 is beleszólt, hiszen Kádárék esetében a hazacsábítás egyik eszköze volt, hogy nem törölték ténylegesen a magyar állampolgárságot. De, a számukra a rendszerváltás lehetőséget adott a hazaköltözésre, vagy állampolgársági kérdéseik rendezésére. Ehhez a négy év nem tekinthető elégségesnek. Erre utalt Áder János is, kifejezve azt a bizonytalanságot is, hogy az említett külföldön élő magyarok ugyan mennyire kötődnek Magyarországhoz. Ez a vita tehát nem a határon túli magyarokról szólt, és nem is az ő problémájukra reagált.
Fontos kitétel még, hogy egészen az új Alaptörvény 2012-es hatálybalépésééig a választójogi törvény a választásokon való részvételt magyarországi lakcímhez kötötte. Így ahhoz, hogy nem külföldön élő magyar állampolgárok szavazhassanak, egészen addig törvényi lehetőség sem volt, mert ahhoz kétharmados parlamenti felhatalmazásra lett volna szükség.
A 2004. december 5-ei emlékezetes népszavazás a magyar állampolgárságról szintén fölvetette a szavazati jog kérdését – ezzel már akkor is a baloldal riogatott – ugyanakkor éppen a választójogi törvény miatt nem is lehetett aktuális. Mint akkor az ellenzékben lévő Orbán Viktor fogalmazott,
nem választójogot kérünk a határon túliaknak, hanem egy gesztust, amivel elismerjük, hogy hozzánk tartoznak.
Nem a határon túli magyarok tehetnek a DK népszerűségvesztéséről, méltatlan lenne rajtuk megtorolni
Összegzésképpen, meglehetősen visszatetsző érvelés a Demokratikus Koalíció részéről, ahogyan az új magyar demokrácia szárnybontogatásainak idejéből származó parlamenti vitát próbálja összekeverni a határon túli magyarság szavazati jogával. Hiába rugózik ugyanis a DK azon idézeteken, hogy „nem itt él, nem itt adózik”, a Fidesz fenntartásai kezdetektől azt a kérdést firtatták, mennyiben kötődnek Magyarországhoz. Áder János „költözzenek haza” kijelentése pedig egyértelműen arra utal, hogy akkor a vitát kifejezetten az emigránsokra, valamiért külföldön élőkre vonatkoztatta, nem pedig a határon túl, de a szülőföldjükön élő magyarokra, akik alatt jellemzően a határon túli magyarokat ma értjük. Esetükben, mivel közös Kárpát-medencei sorsban osztozunk, legalábbis megkérdőjelezhető, mennyiben nem viselik következményeit a magyar választásoknak.
Ráadásul, a határon túlra szakadt nemzettársaink kettős állampolgárságának megadási lehetőségét nagyban befolyásolta az idő is. 1993-ban még joggal volt kényesebb, bizonytalanabb, melyik utódállam végül hogyan rázza le magáról a szovjet igát, egyáltalán, milyen határokkal fognak rendelkezni, és hogyan viszonyulnak majd nemzeti kisebbségeihez, milyen mozgástere lehet esetükben Magyarországnak.
A Demokratikus Koalíció tehát (történelmi) kontextus nélküli kiragadott mondatok alapján próbálja annak igazságát kipréselni, hogy a Fidesz homlokegyenest ellentétes álláspontot képviselt a határon túli magyarok kapcsán, mint manapság. Mindezt, pláne azért, hogy a határon túli magyarok szavazatával nyerjen választást. Miközben ezen a folyamaton végre a Demokratikus Koalíciónak kellene átesnie, ahogy ezt már rajtuk kívül minden baloldali/liberális párt megtette. És népszerűségvesztésüket nem a határon túli magyarságon kellene megtorolniuk. Talán a határon túli magyarsághoz való hozzáállásuk is közrejátszott, hogy idáig jutottak.
