Már csak hónapok vannak hátra a francia köztársasági elnöki választásokig, a politikusok azonban rákaptak az Európai Unió bírálására. Teszik mindezt egy a közelmúltban született, és az EU jogi gerincét kikezdő lengyel alkotmánybírósági határozat tartalmán felbuzdulva. Az Európai Bizottság nyilvánvalóvá tette, hogy az uniós jog elsőbbséggel bír a nemzeti jog felett, ideértve az alkotmányokat is. Ha ennek ellentéte a politikai ortodoxia részévé válik egy az uniós projekt szempontjából kulcsfontosságú tagállamban, az komoly kérdéseket vethet fel az EU jövőjét illetően. Ilyen kulcsfontosságú tagállamnak számít Franciaország is – emlékeztet a Mandiner a Politico újságcikke alapján.
A francia elnöki székért indulva Barnier már Franciaország jogi szuverenitásának visszanyeréséről, egészen pontosan arról beszél, hogy Franciaországot többé nem szabadna kitenni az Európai Unió Bírósága által hozott ítéleteknek. Hasonlóképpen korlátozná a nem EU-s keretek között működő Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) eljárási jogosultságát is. Érdekesség, hogy Brexit-főtárgyalóként az EJEB jelentőségét sem győzte hangsúlyozni a szigetország viszonyában. Sokáig úgy tűnt, hogy Barnier javaslata nem másra vonatkozna, mint Franciaország felmentésére az alól, hogy teljesítse azt, amelyre az EU Bírósága és az Európa Tanács kötelezi. A politikus ezt később annyiban árnyalta, hogy valójában nem teljes függetlenedést kíván, pusztán egy alkotmányos pajzsot hozna létre a francia jogrendszer és az Európai Unió Bírósága között, és ezt is főleg az EU-ba irányuló bevándorlás tekintetében. Sőt, időközben – írja a Mandiner a POLITICO – a politikus jogi szuverenitásról szóló elképzeléseit megerősítő tweetjét is eltávolította.
A republikánusok jelöltje, Xavier Bertrand a francia alkotmányt azzal egészítené ki, hogy abban külön „mechanizmus védje Franciaország legfőbb érdekeit). Hasonló javaslattal állt elő párttársa, Eric Ciotti is. Utóbbi politikus egyébként augusztus végén hangoztatta, hogy a francia alkotmány szövegének részévé tenné a nemzet zsidó-keresztény gyökereire való hivatkozást. E törekvésének Twitteren is hangot adott, amelyet a Valeurs Actuelles kommentált. Ciotti úgy véli, hogy Franciaországnak kötelessége védeni saját civilizációját.
Szeretnék jobboldali üzenet közvetítő jobboldali jelöltként indulni. Irányultságom jobboldali, célom pedig egyértelmű: Franciaországot Franciaországként megtartani
– nyilatkozta a politikus. Emmanuel Macron kormánya élesen ellenzi a lengyel fórum döntését, s az Európai Unió elleni támadásként értelmezi azt. Érdemes azonban megjegyezni, hogy az újraválasztása készülő, egyre inkább jobbra sodródó francia elnök is mintha egyre karakteresebb patrióta szólamokat hangoztatna. Legutóbbi zászlóshajó-projektje az az egyébként Donald Trump retorikáját idéző program, amelynek révén Macron lényegében újraiparosítaná Franciaországot. A törekvéseket kísérő politikai kommunikációból az süt, hogy Macron sem feltétlenül főként Európai Unióban gondolkozik, hanem egy szuverén Franciaország építésében érdekelt.
A Politico-cikk szerint a francia polgárok mindössze 36 százaléka bízik az Európai Unióban; ez az adat EU-szerte a legalacsonyabbnak számít, 13 százalékponttal az átlag alatt – áll az Eurobarometer egyik legutóbbi kutatásában. Elemzők szerint ehhez a retorikához társul az is, hogy a francia népesség egyre nagyobb része érzi úgy, hogy Franciaország elveszítette egykori hatalmát és dicsőségét. A francia emberek egy része szerint a presztízs csak akkor nyerhető vissza, ha Franciaország különösen a migráció tekintetében függetlenedik az EU-tól, miközben az Amerikai Egyesült Államoktól is távolságot tart.
A franciák nem akarnak kilépni az Európai Unióból, ugyanakkor megrendülni látszik az európai projektbe, s az abba vetett hitük, hogy maga a vízió egyáltalán pozitív előjelű-e. Ráadásul egyre kevésbé látszik az is, hogy miről is szól egyáltalán
– idézi a POLITICO Tara Varmát, az European Council on Foreign Relations párizsi irodájának vezetőjét.
Forrás: Mandiner; Fotó: MTI/EPA/Filip Singer
Facebook
Twitter
YouTube
RSS