Korábban arról volt ismert Magyarország, hogy a tízmillió futball szövetségi kapitány országa, most viszont a választási szakértők szaporodtak el végletesen. Mint afféle bukmékernek, minden ellenzéki agytrösztnek van egy jó tippje, hogy ki az az „esélyes ellenzéki jelölt”, akire még az őt nem annyira kedvelőknek is érdemes szavazniuk a fideszes jelölt legyőzéséhez. Tudományosnak álcázott módon próbálják helyzetbe hozni a taktikai szavazást hirdető oldalak a nekik tetsző ellenzéki jelölteket, és az illetőt rátukmálni az így szavazógépnek nézett választópolgárokra. A legmókásabb ebben, hogy ezek az oldalak sokszor teljesen ellentmondanak egymásnak, így kormányváltó hangulatú ember legyen a talpán, aki kihámozza mindebből a teendőt.
Miközben a pártok fogcsikorgatva próbálnak úgy tenni, mintha a Nagy Közös Cél érdekében jó szívvel lépegetnének vissza egymás javára, a taktikus szavazást hirdető oldalak, csoportosulások, gittegyletek is ugyanazt az utat járják be. Nemcsak ugyanúgy gyengék és szétforgácsoltak, hanem a felméréseikkel ugyanúgy táplálják az ellenzéki széthúzást, publicitásért pedig ugyanúgy az ellenzéki sajtó készséges pártpropagandistáihoz szaladnak. Csodálatos különversenyt vív az Index, a 444 és az Alfahír a taktikai szavazásos oldalak reklámozásában; különösen megható az a szeretetteljes lelkesedés, amellyel amúgy vitriolos tollú publicisták körülrajongják őket.
Az első ötlet
A Közös Ország Mozgalom volt az első, amely egy rettenetesen hosszú és unalmas munkásmozgalmi teadélutánon meghirdette a módszert, na meg persze a minden megmozdulásukat kísérő koldulást. Az embereknek kellett ugyanis összeadniuk a pénzt a választókerületek felmérésére, hogy kiderüljön, ki verheti meg adott helyen a fideszes jelöltet. Mind a 106 választókerületben szerették volna ezt kideríteni, most azonban úgy néz ki, hogy legfeljebb 19 helyen érhet révbe a kutatási szándék. Ennyi felmérés is igazolta viszont, hogy minél több ellenzéki lépne vissza egy választókerületben, az átszavazási jellemzők miatt nemcsak a talpon maradó ellenzéki, hanem a fideszes jelölt támogatottsága is növekedne. Ezt már a HVG egyik fő kampánymunkása, Hont András is feldúltan bírálta egy Facebook-bejegyzésben. Hát hogy lesz ebből kormányváltás, ha Gulyás Marci a hitet is elveszi a kormányváltóktól?!
Mindenki újra feltalálja ugyanazt
A taktikaiszavazas.hu oldal a külsőségek alapján egy hobbi-mandátumbecslő egyéni munkája, amelyre természetesen nem mulasztott el összekoldulni eddig több, mint félmillió forintot. Cserébe tanácsokat ad, amelyekkel nagyon-nagyon szeretné meggyőzni az ellenzéki pártokat és jelölteket, hogy lépjenek vissza, és minden körzetben csak egy jelölt álljon szembe a Fideszével. A kireszavazzunk.hu oldal viszont annak az ékes bizonyítéka, hogy a Jobbiknál nemcsak az ellenzéki jelöltek megvesztegetéséből áll Simicska pénzének elköltése, hanem a milliárdos irodájából táskában elhordott pénzből azt is felmérik, hogy kiket érdemes megvenni. A látszatra sem adnak, egészen szembetűnő módon nyomják a jobbikos jelölteket, a lehető legtöbb helyen őket feltüntetve esélyesként.
A balra tolódott, egykori nemzeti radikális párt által helyzetbe hozott Márki-Zay Péternek viszont még Hódmezővásárhelyen sem sikerült tisztába jönnie a dolgokkal, különös tekintettel a város pénzügyeire, ehhez képest máris önálló, országos politikai tényezőnek érzi magát. Hozzá kötődik a rendszervaltas2018.hu nevű oldal, amelynek szintén van egy-egy jó ötlete, hogy melyik jelölt kedvéért mondjanak le az elveikről az egyes választókerületek szavazói, és amelyen szerényen még a böngészőfülben is elhelyezte az arcképét, hiszen Márki-Zay Péter már ekkora sztárnak érzi Márki-Zay Pétert. Más híres emberekben is él ugyanakkor az erős meggyőződés, hogy az ő tanácsaikra van szüksége a hazának. Kiérdemesült posztkommunisták és a Fideszre megsértődött „európai értelemben vett konzervatívok” bizarr elegye a V18 mozgalom, amely nemcsak tűkön ülve drukkol az ellenzéki jelöltek koordinálásáért a választókerületben, hanem az egykor fontos, mostanra viszont súlytalanná vált emberek fontoskodó magamutogatása is jellemzi őket.
Akik már létező dolgot sem tudnak feltalálni
Úgy tűnik, kifogyhatatlanok azok az emberek, akiknek van egy tuti tippjük, hogy hol kire kéne szavazni. Tulajdonképpen elindítás alatt álló online közvélemény-kutatás a pollo.hu, amely két héttel a választás előtt még az emberek véleményét gyűjti. Ebből sok minden már nem lesz, arra viszont jó, hogy a jobbikos hívek ide járhatnak vigasztalódni a közvélemény-kutatások elől, mert olyan elszántan kattintgatnak, hogy az itt összegyűlt adatok szerint utcahosszal nyerne a pártjuk. Végezetül itt vannak, akiknek annyi képességük sincs, hogy kamu közvélemény-kutató oldalt hozzanak létre, viszont nem akarnak kimaradni a buliból. Ők hozzák létre a legátlátszóbb gittegyleteket, hogy blogolva és videóblogolva bölcselkedjenek, a kamu közvélemény-kutató oldalakhoz törleszkedve. Már-már a bájosságig arcátlan, ahogy például a Viszlát, kétharmad! tagjai semmi mást nem tesznek, mint rácsimpaszkodnak a mások által kitalált, és a mások által legalább némi látszattevékenységgel megtisztelt taktikai szavazási mozgalomra, ugyanazt harsogják, mint mások, de némi saját támogatást is szeretnének lefölözni a Fideszbuktatásból, úgyhogy utaljunk nekik sok pénzt.
Sok az esélyes, kevés az esély
Az óriásplakátok, szórólapok, hirdetési újságok és videók mellett tehát egy új eszköz bukkant fel: a tudományos érvelésnek álcázott kampányolás. Az egyes pártok mögül, civil gúnyában előbújó, taktikai szavazásra buzdító internetes oldalak miatt már egy jelöltnek sem kell megígérnie több pénzt az embereknek, több pénzt az önkormányzatoknak, finn oktatásügyet, svájci egészségügyet, a gazdagok megadóztatását meg bécsi cukrászdát. Elég egyszerűen kijelentenie magáról, hogy ő az esélyes. Ez pedig nemcsak fájdalmasan egysíkú szlogenversenyt eredményezett (lásd: „XY, az esélyes jelölt”), de jól megágyaz a féltékenykedésnek is.
És mennyire sikerül tényleg esélyesnek lenniük? Na, éppen erről nincs konszenzus. Budapest 6. választókerületében például az összes felmérés a DK-s Ara-Kovács Attila esélyességét hirdeti, a Jobbik-közeli Kire szavazzunk viszont ennek ellenére makacsul kitart amellett, hogy Dúró Dóra az esélyes jelölt. A jobbikosok „kifinomultságát” nemcsak ez mutatja, hanem Varga-Damm Andrea is, aki személyes sértésként élte meg, hogy még a Kire szavazzunk is Kész Zoltánt tartja esélyesnek Veszprém megye 1. választókerületében. Budapest 4. választókerületében sem egyszerű a helyzet, ott az LMP-s Ungár Péter és a DK-s Niedermüller Péter is felbukkan esélyesként, így nehéz lesz döntenie közöttük annak, akinek a Fidesz bukása az elsődleges. A Csepelt és Soroksárt magába foglaló, budapesti 17. választókerületében még ennél is nehezebb lesz kiválasztani az esélyest, hiszen Szabó Szabolcs (Együtt), Bereczki Miklós (Jobbik) és Bangóné Borbély Ildikó (MSZP) is legesélyesebb jelöltként jelenik meg az egyes felmérések szerint. Nógrád megye 1. választókerületében a jobbikos Cseresznyés István és az LMP-s Dömsödi Gábor teremtett olyan helyzetet, hogy hol az egyikük, hol a másikuk a legesélyesebb.
Érdekeket kiszolgáló szavazási tanácsadók verik át az embereket
Mráz Ágoston Sámuel, a Nézőpont Intézet vezetője szerint a pártok állnak a taktikai szavazós oldalak mögött, a sikerük pedig nem minőségi, hanem mennyiségi kérdés, mert azon múlik, hogy melyik oldalt milyen gyakran látják az emberek. Ebben a baloldali média szerepe is nagyon nagy – szögezte le. Az ilyen oldalak célját így foglalta össze a PestiSrácoknak:
Mivel sokféle eredmény látható a különböző taktikai szavazós oldalakon, a működésük egyszerű kampányolásnak tekinthető. Ugyanolyan ez, mint például a Jobbik »győztesek pártja« szlogenje, amely ezekhez az oldalakhoz hasonló kampányhúzás.
A taktikai szavazással kapcsolatban kifejtette, hogy a szavazóknak nemcsak a pártok közti átszavazási hajlandóság hiánya okozhat nehézséget, hanem az is, hogy melyik internetes oldalnak higgyenek. Mindezt bonyolítja, hogy a többségük nem is az internet alapján dönt. Mráz arra is felhívta a figyelmet, hogy a visszalépés és a koordináció nem ugyanazt jelenti, ezért több ellenzéki jelölt talpon maradása esetén kérdés, mennyire vevők a választók a taktikai szavazásra, és mennyire fegyelmezetten szavaznak ugyanarra a jelöltre.
Az ellenzék helyzete jobb, mint 2014-ben volt, mivel akkor a Jobbik karanténban volt. De nincs elég jó helyzetben az ellenzék ahhoz, hogy sikert érhessen el
– mondta, emlékeztetve a taktikai szavazás számos buktatójára, amelyeken úrrá kéne lenniük.
Figyelemre méltó, hogy a baloldalhoz kötődő politológusok, Ceglédi Zoltán és Lakner Zoltán is mennyire hasonló véleményt fogalmaztak meg múlt pénteken az ATV-ben. Lekóklerezték a taktikai szavazásra buzdító oldalakat, és az ellenzéki kampányt helyettesítő hohmecolásnak nevezték az egész jelenséget. Ceglédi emlékeztetett, hogy kilenc különböző közvélemény-kutatás akarja megmondani, kire szavazzunk, de mindegyik mögött látszódnak a szándékok és érdekek:
A választókat megpróbálják átverni ezzel. Úgy csinálnak, mintha tudományos alapon hoznák ki a győztest. Miért nem arra szavazunk, akire rá akarjuk bízni az országot, akinek a gondolkodása a hozzánk legközelebb áll?! Ha nem is a legesélyesebb jelöltre szavazunk, akkor sem vész el az a szavazat, mert a kompenzációs listán töredékszavazatként hasznosulnak.
Lakner Zoltán szerint az egymásnak ellentmondó tanácsok csak összezavarják a választókat, és olyan mozgalmi emberek neveznek meg esélyes jelölteket, akik két-három éve még egészen máshoz értettek. Egyúttal megjegyezte, hogy nincs kampány, mert a pártok nem a programjukról beszélnek, hanem arról, hogy ki az esélyes. Ceglédi is a kampány hiányát emelte ki, aminek szerinte az az oka, hogy az ellenzéki pártok nem új szavazókat akarnak szerezni, hanem a meglévő szavazóbázis újraosztása körül tülekednek. Amíg Lakner a szavazási tanácsadók szakmaiságát vitatta el, Ceglédi Zoltán az álcivilek módszeréről lebbentette fel a fátylat:
Csinálok egy álcivil szervezetet, egy nem tudom ki által szervezett mozgalmat, egy honlapot, és majd ő azt mondja, hogy szavazz rám.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS