Márki-Zay hüllő?

Talán igen. Ahogy Orwell disztópiája, az 1984 is valósággá válik a baloldalon, úgy David Icke gyíkember-elmélete is egyre több értelmet nyer. (Ha esetleg nem érted, mi ez a hüllő/gyíkember sztori, lásd a keretes szövegben lejjebb…) De tételezzük fel egy pillanatra, jóhiszeműen, hogy az MZP = MZ/X képlet téves, vagyis Márki-Zay Péter a hétköznapi emberek közül való, és valóban az, akinek mondja magát.

Na jó, ez a feltételezés a legmeredekebb mind közül. Mármint, hogy MZP az, akinek mondja és mutatni próbálja magát: egy keresztény-konzervatív gondolkodású, hétgyermekes családapa, aki csak úgy, a történelem viharában, Hódmezővásárhely polgármesteri székében találta magát, hazaszeretettől, felelősségérzettől, lokálpatriotizmustól fűtve, és akinek egyáltalán nincsenek miniszterelnöki ambíciói. Utóbbit ő mondta még 2020 júliusában. Na, legalább ezt a hazugságát már kipipálhatjuk, hiszen saját maga cáfolta meg; a többit nehezebb lesz utolérni.

Mi is ez a gyíkemberezés?

Nagyon röviden azok kedvéért, akik nem nézik rendszeresen a Politikai Hobbistát: David Icke író, egykori sportkommentátor szerint földönkívüli hüllők, úgynevezett reptiliánok járkálnak köztünk, emberi külsőt magukra öltve, és világhatalomra törekszenek, vagy már meg is szerezték azt. Amikor egy-egy politikus, vagy bármilyen más közszereplő furcsán viselkedik, az emberiség kárára tesz valamit, akkor biztosan hüllő. Ha pedig két ember hasonlít egymásra, akkor ők valójában ugyanaz a „személy”, csak másik maszkot vett fel. De legalábbis ugyanabból a tojásból keltek ki. ?

Minek ment oda?

Rögtön felmerül a kérdés: mit keresett Amerikában? A hivatalos életrajzi adatokból erről vajmi keveset tudhatunk meg. 2004-ben ment ki Kanadába, majd két és fél évre rá átköltözött az USA-ba. Végül 2009-ben visszatért Hódmezővásárhelyre. Mérnök-közgazdászi diplomával, PhD-vel, egy 100 éves múltú, a szakterületén meghatározó vállalatnál (Legrand) betöltött pozíciót feladva, öt gyerekkel csak úgy átköltözni az óceán túlpartjára, ott telefon-értékesítő ügynökként, majd pedig autóalkatrész-kereskedőként dolgozni…? Nemcsak egy lóláb, hanem egy egész ménesnyi lóg ki. De fedősztoriként végül is jól működik. Az „igazi keresztény és igazi jobboldali vagyok” szlogen is nagyon hangzatos. Ezt végképp nehéz cáfolni, mert ez már nem pusztán csak fedősztori, hanem szubjektív is. Mindenesetre a minap ő is beállt a „Jézus is baloldali volt” szlogent mantrázók sorába. Politikai tőkét kovácsolni kétségtelenül alkalmas, de ilyet valódi keresztény ember nem mond. Attól, hogy Jézus igazságosságról, felebarátaink szeretetéről, az elesettekkel való szolidaritásról beszélt, attól még nem lesz baloldali. Attól, hogy azt hirdette, Isten előtt mindenki egyenlő, és hogy a gazdagok adakozzanak a szegények javára, attól még nem a magas adókban, a munkával, szorgalommal, tehetséggel szerzett vagyonok társadalmiasításában és újraelosztásában látta a földi menyország eljövetelét. Jézus egyáltalában nem volt semmilyen oldali, tevékenysége pedig a legkevésbé sem értelmezhető politikai-gazdasági megközelítésben. Krisztus a megváltó, aki Isten szeretetét, a vele való közösséget, az örök életet hozta az emberiségnek. Ja, és a bűnbocsánatot. Még az ügynököknek is.

Minek ment oda megint?

Márki-Zay legutóbbi amerikai látogatásánál már nem is ló-, hanem elefántláb lóg ki. Kész Zoltánnal, a veszprémi közéletben már csak mérsékelten aktív, azóta feltűnően háttérbe húzódott (visszavont?), Márki-Zaynál kétségtelenül gyengébb kvalitású kollégával az Egyesült Államok külügyminisztériumában jártak, miközben Orbán Viktor miniszterelnök Donald Trump akkori elnökkel tárgyalt. A washingtoni Külügyminisztérium köztudottan erős bástyája, gyűjtőhelye az ún. Obama-ejtőernyősöknek, azaz olyan baloldali szereplőknek, akik befolyásos pozíciókban maradtak, és minden erejükkel Trump sikeres elnöki tevékenységét igyekeztek akadályozni. Oké, de miért hívnák meg magukhoz – a külügyminisztériumba! – egy 10 milliós ország 44 ezres városának polgármesterét? (Akinek „nincsenek miniszterelnöki ambíciói”?) A hasonló lélekszámú Nagykanizsa vagy Szigetszentmiklós polgármestere mikor járt ott? Vagy akár a több, mint kétszer nagyobb Székesfehérváré? Álnaív kérdések ezek persze mind. Az igazi kérdés, hogy bármi igaz-e abból, amit Márki-Zay mond. Hogy stimmel-e körülötte bármi is… Mindenesetre nem hazudik rosszul. (Végül is a képzéseknek ez fontos eleme.) Sokan elhitték neki, amikor áldozati pózba vágta magát azzal, hogy az ő házát kamerákkal figyelik meg, amióta elindult a polgármesterségért – miközben valójában a térfigyelő kamerák telepítése fél évvel korábban megkezdődött, és nemcsak a háza előtt, hanem az egész környéken, a lakosság teljes egyetértésével, a biztonságérzetük növelésére. Az is impozáns a maga nemében, ahogy Márki-Zay profin képes egymással szöges ellentétben lévő kijelentéseket tenni különböző választói célcsoportok felé, anélkül, hogy problémát jelentenének számára ezek az ellentmondások. Ilyeneket utoljára Gyurcsány tudott. A városi értelmiségnek előadni a nagy toleráns, kisebbségekkel szolidáris világfit, közben a vidéki szavazók felé gátlástalanul buzizni a politikai ellenfeleket. Vagy épp a korábban említett „Jézus baloldali volt” felütésű dörgölőzés a balos szavazókhoz, miközben konzervatívként igyekszik eladni magát a kormánytól esetleg elfordítható jobboldaliak felé.

Kicsoda valójában?

Egy kitalált, megcsinált politikai termék-e tehát Márki-Zay Péter? Egy kirakatfigura, egy betanított robot, aki követi az utasításokat, akin bármikor be lehet kapcsolni a megfelelő gombot, aki tetszés szerint aktiválható vagy háttérbe tolható? Nem, Márki-Zay nem Karácsony Gergely. És ebben rejlik a lehetőség és egyben a veszély is a baloldal számára. Kétségtelenül hasonlít Karácsonyra abban, hogy teljesen önmaga hatása alá került. Végtelenül nárcisztikusan, önreflexió-mentesen, teljes meggyőződéssel képzel magáról nagyon sokat, és törtet az elérhető legmagasabb pozíciók felé. De míg Karácsonynál ez puszta önhittségből ered, addig Márki-Zayban a küldetéstudat szent őrületének tüze ég. Nézzük csak meg a szemét. Vagy egy beszédét, egy vele készült interjút, bármilyen nyilvános megnyilvánulását úgy, hogy levesszük a hangot. Nem véletlen, hogy ösztönösen Hitlerre asszociálunk ilyenkor. Sokszor persze akkor is, ha nem vesszük le a hangot. Az enyhén habzó szájjal előadott fenyegetőzések, a megingathatatlan messiás-komplexus, az ennek bizonyosságával átszőtt kinyilatkoztatások ijesztőek. Márki-Zay nemcsak a Führert idézi, de egy robespierre-i, jakobinus gátlástalanság is van benne. Ami egyfelől persze pont passzol a manapság világhatalomra törő neobolsevik globalistákhoz; ahhoz, hogy a magyarországi helytartójuk legyen. És ha a megfelelő kiképzéssel sikerül kordában tartani, akkor valóban főnyeremény a számukra.

Csakhogy az ilyen őrülteket még sohasem sikerült kordában tartani. Sem Sztálinnak Maót vagy Titót, sem Brezsnyevnek Pol Potot vagy Ceaușescut. Márki-Zay nemcsak egy akarnok diktátor, de egy elszabadult hajóágyú is. Demszky Gábornál is sokkal veszélyesebb a baloldal számára. Demszkyt a dugáson kívül valójában nem sok dolog érdekelte, és ha ez (plusz egy kis lóvé hozzá) megvolt, nagyjából pont leszarta, mi történik a fővárosban, hagyta, hogy mások marakodjanak rajta. Márki-Zay viszont hiába nem rendelkezik párttal, politikai hátországgal, és ezért valós érdekérvényesítő képességgel sem, őt mégsem lehet nemhogy Karácsonyhoz, de Medgyessyhez mérten sem utasítgatni. Janus-arcú reménysége tehát ő a baloldalnak. Még egy-két vállalhatatlan megnyilvánulása, és nem csodálkozhatunk, ha a neomarxista-globalisták igazi magyarországi helytartója (a szintén nárcisztikus-patologikus-hörpintgető, de azért megbízható) Feri végül mégis úgy dönt, hogy Klára Úr legyen a befutó.