Szanyi kapitány, a multik réme

Miután a ballib portálok a multik „szakmai” védelmére keltek, a szocialista Szanyi Tibor is elmagyarázta, hogy miért jobb az azonos márkájú bécsi élelmiszer a pestinél. S miért kell ezt mosolyogva lenyelnünk.

Nem lennék most a világ multinacionális cégeinek helyzetében! Jó-jó, rommá keresik magukat, vezetőiknél is tiszta Hawaii az élet, de most ellenfelükre akadtak. Maga a szocialista Szanyi Tibor pörgette meg véres kardját.

A „kapitány” mindig is rajta tartotta kezét a nemzet verőerén, nem volt téma, amihez ne lett volna egy előremutató, progresszívan káprázatos megjegyzése – legyen szó akár egy kispesti talponálló kínálatáról vagy az olimpia megfúrásáról. Szanyi most a nyugati és keleti piacokon árult élelmiszerek minősége kapcsán emelte fel hangját.

Kemény volt, határozott volt, nem kertelt, kimondta: mi vagyunk a hülyék! Mert teljesen félreértjük a multikat, ők csupa jót akarnak nekünk.

Persze maga Szanyi sem tagadja, hogy más és más a minősége a civilizált Európában és a gyarmatokon polcokra kerülő élelmiszereknek. De ez érted van, lüke és európailag képzetlen magyar polgár! Te még nem léptél a fejlettség és ízlés azon fokára, hogy ugyanazt egyed, mint a nyugat-európai. Jobban szereted a lazább zacskós leveseket, és hiába van előtted a követendő német példa, Te bizony továbbra is kisebb hústartalmú virslivel tömnéd a fejedet! Kulturálatlan egy fajta vagy, na!

De ne feledjük azt sem, hogy Te, nyüves kelet-európai, jobban szereted az édeset, teszel a fogaid egészségére, ezért a jó multi hozzád idomul. Ez nem könnyű nekik, eszünkbe se jusson, hogy emiatt a havi egymillió euró fölött kereső menedzsereknek nincsenek álmatlan éjszakái. Ők érted vannak! Most muszáj szó szerint idéznünk Szanyi Tibor tegnap „Nemzeti minőség” címmel a Népszavában megjelent írásából: „El kell fogadjuk azt, hogy a cégek elképesztő energiákat fordítanak a nemzeti sajátosságoknak való megfelelésre, s ennek milliárdnyi apró fogása van”.

Tetszik érteni?! Nem magukért, hanem értünk tukmálják ránk a rosszabb minőséget! De Szanyi kapitánynak erre is van magyarázata: „Nyilván a fogyasztók megtévesztését kiálthatnánk, de valójában a cégek boszorkánykonyháiban gondoskodnak a védelemről is, ha máshogy nem, hát apróbetűs formában”. Te viszont, képzetlen magyar, oda se figyelsz erre, az ostoba nyugger meg otthon hagyja a sokdioptriást, és így fel sem foghatja, milyen áldozatokra képes érte a jó multi.

Ezenkívül igénytelenek is vagyunk a szocialista uniós képviselő szerint, mert nem a minőséget, hanem csak az árakat nézzük. Hogy ugyanaz az áru pont ugyanolyan áron kerül a pesti és a bécsi pultra, csak a minősége más, nos, ez tényleg a téma figyelemre sem méltó mellékzöngéje.

Jó Szanyi Tibor nem is akar minket ezekkel a dolgokkal fárasztani, ő érti, hogy mi nem érthetjük logikájának nyilvánvaló helyességét. Ezért Szanyi Tibor időt és energiát nem kímélve éli át a mindennapjainkat. Nem csak hivatása, egyik kedvenc hobbija, hogy a budapesti, brüsszeli és strasbourgi üzletekben való „szörfözésnek” hódol, a francia konyakok listázása mellett felderítve a sonkák egyedi zsírtartalmát is.

Na, most nyüszíthet a rohadt burzsuj! Sőt, ha a szemét multi szembesül azzal, hogy Szanyi nem csak a levegőbe beszél, hanem konkrétumokat is javasol, hát tényleg pelenka nagyberuházásba kezdhet. Idézzük a szocialista képviselő atombomba-erejű fogyasztóvédelmi javaslatát: „azokat a smart technológiákat ösztönözzük, amelyek lehetővé teszik, hogy egy-egy okostelefonos ráfényképezéssel beható, akár összehasonlítható információkat szerezzünk egy adott termékről, standa pityere a boltban.”

Hiába, Szanyi Tibor nyelvújítónak is tökéletes! (Mint hosszú nyomozás után kiderítettük, a standa pityere kifejezés a latin standa pede, azaz a „fél lábon állva” avagy „rögtön” kifejezésből jutott el Szanyi-szlengbe.)

Szanyi képviselő szavait egyébként a Magyar Időknek megerősítette Vytenis Andriukaitis egészségügyért és élelmiszer-biztonságért felelős uniós biztos. A litván politikus szintén tapasztalt ember, a Vilnius–Brüsszel-Strasbourg shopping kört ő is rendszeresen végigjárja, érzi ám, hogy valami nem stimmel. Persze ő nem annyira karakánul fogalmaz, mint Szanyi kolléga: „A vállalatok különböző piacokra szánt termékeiket a nemzeti ízlésnek, preferenciának vagy vásárlóerőnek megfelelően dobják piacra”. De ez ellen az Európai Unió sajnos mit sem tehet, a disznóvágás folyamatának és a kígyóuborka méretének szabályozása elviszi az időt.

Szóval küzdj, Szanyi Tiborban bízva bízzál, tűrj és zabálj szemetet, jó magyar!

Fotó: MTI