Szocialista bűbáj

Fizessenek a gazdagok! – hirdette meg Botka László az MSZP új programját. A szocialista ötletek a társadalmi igazságosságtól a vagyonadóig terjednek. Rablóból lenne a legjobb pandúr?

Majd két napig nem akartam elhinni, hogy kollégáim nem hülyéskednek, amikor az új szocialista programról beszélnek. A világhálón lapozgatva is úgy voltam vele, ez csak álhír lehet. Annyira azért az MSZP vezetése sem őrülhetett meg, hogy az emberek pont tőlük hiszik el a „Fizessenek a gazdagok” jelszavát. Nem is beszélve a luxusadóról, pláne, hogy ők most az egyszerű, a dolgozó emberek érdekeit nézik. S főleg azt nem tudtam elhinni, hogy komolyan mondják: mostantól nincs csalás, lopás, korrupció.

Még az sem győzött meg, amikor láttam vezetőiket, Botka Lászlótól Molnár Gyuláig a tévében, ahol arról beszéltek, hogy felszámolják a szegénységet és társadalmi igazságosságot teremtenek. Gondoltam, csak showment játszanak a fiúk, átverés az egész, megirigyelték a kétfarkú kutyákat.

Aztán ma reggel, uszodából jövet, látva az egyik óriásplakátjukat, rádöbbentem: ezek komolyan beszélnek! Ezek komolyan gondolják, hogy ez az ország amnéziában szenved, hogy az idő mindent megszépít és elfeledtet, mindenkit újra meg lehet vezetni.

Azt értem, hogy Horn Gyula kormányzása óta korosztályok nőttek fel, de a régiek azért még nem haltak ki. Rövid lista, a teljesség igénye nélkül: totális privatizáció, ezen belül az energiaszolgáltatók, bankok, hotel-cégek, gépgyártók kéz alatt való kótyavetyéje, Postabank-csőd majd feltőkésítés, olajszőkítés, Tocsik-botrány, volt szovjet államadósság lenyúlása.

A közelmúltra, a 2002-2010 közötti Medgyessyre, Gyurcsányra és Bajnaira azért a múlt század kilencvenes éveiben születettek is emlékeznek. Ez a lista még annyira sem teljes, itt még mindig dőlnek ki csontvázak a szekrényekből, legutóbb a négyes metró ügye. De nézzük az „ügyek” listáját is: Kiss-ügy, azaz a kancelláriaminiszter korrupció miatti bukása, Kulcsár-ügy, Zuschlag-ügy, Hunvald-ügy, kormányzati negyed „felépítése”, BKV-botrány.

A szocialista úrelvtársak, az MSZP mostani vezetői mondhatják persze, hogy nekik ezekhez a dolgokhoz semmi közük, ők ott sem voltak.

• Botka László miniszterelnök-jelölt: 1994–1998 és 2002–2014 között az MSZP országgyűlési képviselője, 2000-től az MSZP Csongrád megyei elnöke, 2002 óta Szeged polgármestere.
• Molnár Gyula pártelnök: 1994-2010 között az MSZP országgyűlési képviselője, 2004 és 2007 között az MSZP budapesti elnöke, 2002-től 2010-ig Újbuda polgármestere.
• Gőgös Zoltán elnökhelyettes: 2002-től kezdve az MSZP országgyűlési képviselője, 2006. július 1-től 2010-ig államtitkár a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumban.
• Gúr Nándor alelnök: 2002-től kezdve az MSZP országgyűlési képviselője, 2008 és 2014 között a Parlament Foglalkoztatási és Munkaügyi Bizottságának MSZP által delegált elnöke.
• Újhelyi István alelnök: 2002-2014 között az MSZP országgyűlési képviselője, 2002-2004 között miniszterelnöki főtanácsadó, 2009-2010 között a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára.
• Hiller István választmányi elnök: 2002-2010 között az MSZP országgyűlési képviselője, 2014-ben újra bekerül a parlamentbe, 2006 és 2010 között oktatási és kulturális miniszter, 2004-től 2007-ig az MSZP elnöke.

Én értem, hogy ezek piszlicsáré kis pozíciók, és ezeket az aranyos embereket mind megvezették a gonoszok. Ők képviselőként csak gombokat nyomogattak, pártvezetőként pogácsát majszoltak. Vidéki városvezetőként pedig csak akkor jöttek a fővárosba, ha éppen hiány mutatkozott kicsi, ronda Budapest kulcstartóból a helyi szuvenír boltban.

Magyarország egyik legnagyobb városának polgármestereként, országgyűlési képviselőként Botka László sem tudta 2002 és 2010 között, hogy mit csinál saját pártja kormányzás címén. Molnár Gyulának sem ért el Újbudáról a szeme a Parlamentig, amikor meg képviselőként bent járt, hát istenkém, elcsábították a frakció titkárnői rablórömizni.

Önök ezt elhiszik?

Fotó: szeged.hu