„Gyere köcsög tünti-bulizni!”
Pár száz suhanc napok óta buli-zónaként használja Budapest köztereit, bénítja a közlekedést, teleszemeteli a várost. Mindezt azzal a felkiáltással, hogy ez nekik demokratikus joguk. A többségnek nincs demokratikus joga?
„Hi, köcsög! Gyere Budapestre bulizni, itt most mindent szabad!” – Sammy Wilson külső-londoni áruházi pultfeltöltő nem sértődött meg a megszólításon, habár a lányokat szerette, az ő haveri körében határokon átívelően bevett volt ez a megszólítás. A világhálón érkezett meghívás ugyanakkor meglepte, úgy tudta, hogy a buliszezon csak májusban kezdődik a magyar fővárosban.Így válaszában érdeklődött, hogy „mi van, már jó az idő, nyitnak a helyek?” Haverjai mondták, hogy az idő most nekik nagyon jó, olyan, mintha bárki levizelhetné Londonban a Buckingham palotát. Rendőr nem szól semmiért, akár utca közepén is lehet piázni, marcsázni. Sammy nem sokat teketóriázott, a magyar főváros felé vette az irányt.
Sammy szólt spanjainak is, ütős társaság verődött össze, felvették az egyenpólót is: „My IQ – My Zero”. Ezt a húspultos Chad találta ki, amikor legutóbb legénybúcsúzni voltak Budapesten. Akkor nagyon megszerették a várost, annak nyitottságát, és főleg csodálták kulturális idegenforgalmi lehetőségeit.
Amennyiben a Kedves Olvasó itt a Hősök terére, a Halászbástyára, esetleg a Bazilikára vagy a Zsidónegyedre gondol, nagyot téved. Itt először is a sörbicikliről van szó. Ez valami olyasmi, mint egy felturbózott bringóhintó, amelyre felfér tizenhat ember és egy söröshordó csappal. Ezzel végigrobognak az Andrássy úton, kurjongatnak, csikkekkel dobálóznak, és a sörrel bemelegítenek a következő kulturális városnéző programra.Ez a Nagykörút megismerése, ami alatt ők azt értik, hogy inni kell az összes kocsmában, néha feltöltődni egy döner kebab árusnál, aztán így tovább egészen a belvárosig, a „bulinegyedig”. Akkorra már sakálrészegek, ezért a zegzugos utcákban, parkokban, szobrok, házak beugróiban könnyítenek magukon, a szó legvulgárisabb értelmében. Ebben a penetráns húgy- és hányásszagú hangulatban toppannak be az első romkocsmába.
Itt ifjú fővárosi demokraták köszöntik őket lelkes felkiáltással: „Sziasztok köcsögök!” Ők hasonló hangnemben válaszolnak, jön ölelkezés és összeborulás. Húgy- és hányásszagú, de ez így is annyira szép és európai! Annyira egyek vagyunk!
Most is így volt, és Sammy boldogan vigyorgott, főleg amikor olyan magyarok paskolták a vállát, akiket a napokban a BBC híradóiban látott a pesti tüntetések vezéreiként.
Dicsérték pólóikat is, tiszta szívvel tudtak azonosulni a „My IQ – My Zero” jelszóval. Aztán mondták Sammynek, gyere velünk tüntetni! Sammy lelkesen bólogatott, de amióta hazájában egy rendőr csúnyán ránézett, és ő ettől összevizelte magát, óhatatlanul óvatos volt. Érdeklődött, miért tüntetnek?
Ők mondták, hogy mindenért! S itt nem is a tüntetés, hanem az életforma fontos! Együtt vagyunk, Sammy? Együtt! Európaiak vagyunk? Európaiak! Demokraták vagyunk? Demokraták! Utálod a diktatúrát? Utálom! Fiatalok vagyunk? Fiatalok! Orbánnak buknia kell? Orbánnak buknia kell! Akarsz bulizni? Akarok! Velünk jössz? Veletek megyek!
A romkocsma budapesti vendégvárói ezt a módszert már kipróbálták magyar diákokon is, ha ott működött, akkor egy tuskó, kapafogú angolon miért ne működne? Aki ráadásul azt se tudja, ki az az Orbán. Ismeretlent gyűlölni a legegyszerűbb, ezt tanulták a CEU-n szociológiából. Vagy valami ilyesmi volt a tantárgy neve.S indulnak, tünti-bulizni! Multikulti idill, értékeket cserélnek, és ebben összeforrnak: angol sakálrészeg bunkó Orbánt szidja, fővárosi ifjú demokrata Liszt Ferenc téren Ady Endre szobrára okádik.
Aztán leülnek az Oktogonon „piknikezni”. Sammy kicsit még feszeng, mert hát itt villamos is menne, autók és emberek is mennének, de ők minderre néha a szó legszorosabb értelmében sza..ak. Kétkedve néz szét. De hát itt vannak a rendőrök?! Fővárosi demokrata barátja ad még egy sört, átveszi a régit és nyugtatja: ide nézz, itt nálunk mindent lehet!
És Sammy kiürült sörösdobozát a rendőrhöz vágja. A fiatal, a dobálózóval szinte egyidős rendőr áll mozdulatlanul, szemében minden, amit esküje, szabályzata, erkölcse és hite megkövetelne, de parancsot kapott. Érti, hogy most nem lehet. Érti, hogy ez provokáció. Ezek mindent felhasználnak, hogy ő üssön, és ezért holnap ők őt üthessék. De bírja, talán bírságosztónak csúfoltból ekkor lesz igazán rendőr.De mi meddig bírjuk?
Azt, hogy mindennapi életünkbe avatkozik bele párszáz agresszivitásra kiképzett suhanc, aki felsőoktatást védene, de romkocsmai kvízben nem tudja, hogy ki volt Hunyadi Mátyás apja.
Azt, hogy ocsmány szóhasználatukat transzparensre pingálva sértenek közízlést, törvényt, mindent. Azt, hogy mindennapi életünket bénítják. Utakat zárnak le, tereket foglalnak el, hogy a „demokrácia” nevében bulikázhassanak?
Azt, hogy egy Tordai Bence nevű valaki (?), a Párbeszéd nevű valami szóvivője azzal fenyeget minket, hogy ők majd „elégtételt vesznek” rajtunk!
Ezt azután, hogy miután gyalázkodó matricákkal teleragasztotta a miniszterelnök ajtaját, szóltak neki: legyen oly jó, és a jövőben ne a Parlamentben élje ki furcsa mániáit.
Azt, hogy ma a „civilek” buszokkal robognak Röszke felé, hogy „koncentrációs táborokat” szabadítsanak fel? Miket? A tranzitzónákat, ahol teljes ellátásban ücsörögnek a derék migránsok addig, amíg eldöntik, hogy robbantani érkeztek-e esetleg hozzánk. Ők beengednék őket! Soros ezt akarja, ők is ezt akarják!
A röszkei provokáció után a tervek szerint este a Szabadság téren lesz „utcabál”, ahol lehet majd „üvöltözni és táncolni is”, aztán menni újra tünti-bulizni a Parlament elé, vagy akárhová, hiszen ők kisajátították maguknak Budapestet. Az csak az övék, az nekik jár.
Mi következik még? Talán hétfőn a holokauszt áldozataira emlékező Élet Menetét hekkelik meg, hogy aztán antiszemitizmussal vádolják meg Orbán Viktort és Magyarországot?
Meddig bírjuk még ezt?
Fotó: 444.hu
