Momentumos számonkérők

Ezt az igen kedves felszólítást a minap kaptam. Próbáltam megijedni, de az úristennek sem ment, reggel volt, és álmos voltam a pánikoláshoz.

Mindez a szófutam csak azért merült fel, mert azt hallottam, hogy a Momentum Mozgalomnak nem lehet akárki a tagja. Ott bizony szembe kell nézni egy munkacsoporttal. Csak úgy nem vesznek fel a Momentum Mozgalomba. Ezt maga Soproni Tamás alelnök mondta a minap. S mivel Kálmán Olgának mondta, ez bizony meg lett mondva.
De milyen is lehet egy ilyen beszélgetés?Első körben mondjuk, legalább ötször kirohanok a tükörhöz, hogy megbizonyosodjak arról, elég demokrata-e a séróm. Aztán félő izgalommal Soproni Tamás bizottságára vetem a szemem. Ő szól:
- Hiszel Európában?Ez egy igen komplikált kérdés ugyebár. Eddig én és Európa igen kevés párbeszédet folytattunk egymással, megmaradtunk abban, hogy ő is a térképen van, és én is. Hinni szeretnék benne? Hát, ha a földrajz hit kérdése… Akkor ahogy neki jólesik.
De Soproni „Inkvizítor” Tamás nem hagyja.- Európai vagy?És az milyen? Mert ugye ide születtem. Ergo, igen. Magyar is lennék, ha nem gáz…
- Érted az európaiságot?Nagyon szívesen, de azt hogy kell csinálni?
- Támogatod az LMBTQ közösséget?Kimondani sem tudom.
- Azaz a civilek ellen vagy?A civil ez az elembétékás dolog? Az ment kóbor kutyákat?
- Szóval Orbánista vagy, nem vagy a közösségünk része?Most mi van?
- Hiszel az összefogásban?Ezt muszáj?
Te nem vagy demokrata!Ez a verdikt. Innentől kezdve ez a bélyeged. Ők, és csak is ők megmondták!Ha nem hiszel nekik, ott a reggeli Washington Post, amelynek vezércikke öt pontban foglalja össze, hogy miképpen kel "rendbe tenni" Magyarországot. Nem sorolom reggeli kávét kímélve... a lényeg: meg kell minket nevelni! Demokratává kell verni!
S én most elszomorodtam. Olyan rossz az, hogy se én, se környezetem túlnyomó része nem felel meg a demokrata értékrendnek.Nem felel meg az, aki reggel, sőt hajnalban kel fel és megy a munkába. Héven utazik, és nem a belvárosban rendel kókuszreszelékes kapucsínót. Ismeri a munka kifejezést, és nem abban az értelemben, hogy „anyu, hagyjál már békén, csetelek”.Aztán mutter először szól, hogy vegyél vissza az arcodból, de aztán megilletődik, mert nem szeretne beletiporni a szemantikai univerzumodba, mert ez hátha megsérti jellemfejlődésed.Ezt akarjuk? Ezt eltűrjük? Ezt hagyjuk?fotó: magyaridok.hu