Varsóban ukrán „vendégművészek” megrongáltak egy villamost. Az egyik graffitist a dolgozók elkapták, a hangárba vitték, majd a villamoshoz láncolták. Addig nem engedték el, amíg a járművet nem mosta le. A Helsinki Bizottság fasizmust, példátlan terrort emleget, Brüsszelbe viszi az ügyet, adjanak kártérítést a vandáloknak. Hát tudják… azért van ebben az „önbíráskodásban” valami.Az esetre pár hete került sor a lengyel fővárosban. Az uniós vízumliberalizációnak köszönhetően ukrán „művészek” érkeztek Varsóba. Úgy érezték, itt az idő, hogy meghálálják a művelt Európának a határnyitást. Lássák már a lengyelek, hogy tudják, mivel tartoznak a baráti gesztusért. Ezért ingyen és bérmentve „feldíszítettek” egy vadonatúj, a varsói adófizetők euró millióiért beszerzett villamost.Nem mennék bele abba a vitába, hogy a graffiti művészet-e vagy sem. Nyilván a maga helyén, maga idejében és formájában az. Kétlem azonban, hogy ha valaki „személyes jelét” fújja fel tiszta falakra, járművekre, kerítésekre – az sokkal különbözne attól, mint amikor egy kutya vizeletével jelöli meg területét. Csakhogy míg utóbbi az ebek természetes viselkedési formája, a „graffiti-hugyozás” nem más, mint vandalizmus.
Teljesen mindegy, hogy ezt milyen magasztos (?!) okból teszik. A rongálás az rongálás – értelmetlen pusztítás! Az, amikor hülyegyerekek firkálják szét a várost, de az is, amikor politikailag megszállott barmok dobálnak festékpatronokat műemlékekre.
De vissza Varsóba. Hasonló „művészi megnyilvánulásra” nem először került sor, és ha a delikvenseket a rendőrök hébe-hóba el is kapták, megúszták némi ejnye-bejnyével. A legjobb esetben valami közmunkával, de még ez sem volt jellemző, mivel a derék legényeket többnyire a helyi Helsinki Bizottság vérprofi ügyvédje védte.
A Soros György által is futtatott szervezet szerint ugyanis ezeket a „meg nem értett alkotókat” emberi és szabadságjogaikban korlátozzák, amikor nem hagyják, hogy összekoszolják a várost. Mert, hogy a város az ugye köztér, így az övéké is, meg egyébként is, a vandálok a demokrácia művészei.
Na, ezt elégelték meg a varsói villamos-hangár dolgozói (meg az ezért esedékes bérlevonást). Bevárták, amikor a „meg nem értett alkotók” bemásznak a depóba, és elkezdenek festeni. Aztán kollektíve felhívták a figyelmüket arra, hogy ezt ne tegyék, mert verés lesz. A „művészek” demokratikus jogaikra hivatkoztak, mire a lengyel melósok közölték, hogy ez most egy piszkosul demokratikus, az Európai Unió normáinak messzemenően eleget tevő pofozás lesz.
Az ukrán vandálok erre menekülőre fogták, az egyiknek ez nem sikerült. Neki felajánlották, hogy békés megoldásként, társadalmi munkába lemoshatja a villamost. A fiatalember önkéntesen vállalta azt is, hogy a járműhöz láncolják, mert tudta: léha szelleme esetleg pár perc múlva a helyszín elhagyására késztetné. Röpke kilenc óra múlva a villamos ragyogott.
Hősünk barátai nem jöttek segíteni, a Helsinki Bizottsághoz rohantak szolidaritást kuncsorogni. Sikeresen, ügyük akár Brüsszelig is eljuthat. Meg kell mutatni a világnak az elnyomó lengyel államot, a diktatúrába süppedő Közép-Európát. A magyarok migránst vernek a határon, a lengyelek meg az ukrán demokratikus bevándorlókat láncolják meg. Skandalum! Kártérítést ezeknek a szerencsétleneknek!
Kedves Olvasóim! Én természetesen nem vagyok híve a lengyel melósok eljárásának. Ha azt írnám, talán már holnap a házam előtt tüntetne Gulyás Marcika, a TASZ és a Helsinki Bizottság. Márpedig szomszédjaim egy része volt csepeli gyári munkás, sőt van köztük a varsóihoz hasonló tapasztalatokkal rendelkező buszvezető is – a tüntizéssel kapcsolatos diszkrét rosszallásuk felverné a kertváros nyugalmát.De azért csak úgy virtuális szinten elmerengenék azon, hogy a „művészek” és „jogvédőik” jellemfejlődéséhez pozitív értelemben járulhatna hozzá némi EU-konform járműtisztítás.
