A címben szereplő kérdést egy művelt nyugati weboldal vetette fel. Mint kiderült, ez egy komplikált dolog, ugyanis a tojásnak van fehér, és sárga része is. Ezt sokan eddig nem tudták a jelek szerint. Percek kérdése, és az Európai Unió programot indít a felderítésére, és létrejön pár tucat civil szervezet is a probléma többirányú boncolgatására. Aztán meg majd állami függetlenséget döntenek…A Kedves Olvasó emlékszik a klasszikus mesére Mátyás királyról? Ahol az uralkodó éppen „fogadóórát” tart, é s jönnek hozzá az emberek mindenféle gondjaikkal, vagy ötleteikkel. A nagy király mindenkit meghallgat, ha kell, díjaz, ha úgy alakul büntetést szab ki.Ám van egy „versenyző”, aki „tudományát” jön bemutatni. Ami a következő volt: borsószemeket hajigált át egy kulcslyukon. Ez kétségkívül egy igen macerás elfoglaltság. És vitathatatlan az is, hogy különleges tehetség kell a megvalósításához. Neki sikerült, tucatnyi borsó repdesett. A dobáló tehetség ezt nagyon élvezte is. Ha szabad napi példával élni, ez olyan volt, mint, amikor ByeAlex magára néz, és ettől elérzékenyül.
Ha a Kedves Olvasók közül valaki nem ismeri az említett nevet, ne problémázzon rajta. A borshajigáló mester-művész neve sem maradt meg a történelemben.
Mátyás király végignézte a produkciót, és mivel Magyarország erős, gazdag és bőkezű volt, méltóan meg is jutalmazta. Adott neki egy zsák borsót. Dobálgassa, ha ez a heppje. Mert nézni a mutatványát három másodpercig érdekes, utána egyhangúvá válik, a társadalmi hasznossága meg finoman szólva is kétséges.Mindezt azért írtam le, hogy helyén értelmezzük a „fölöslegesség tudományát”! Hány tojást ehetek meg egy nap? Nem tudom. Nem is érdekel. Gondolom, éhségemtől megkérdezem reggelente. Ha orvos tiltja valamiért, hát szól.
Ám van itt egy komplikáció: Mi van, ha egyáltalán nem akarok tojást enni? Mert mondjuk, parizeres-zsemlét majszolnák? Vagy ott van a májkrémes kenyér lehetősége is. De arra is látott már példát a világ, hogy valaki a maradék paprikás krumplit ette meg hidegen. Reggel, lábasból. A rezsóról.
Ezt az egész „eszmefuttatást” csak azért kényszerítettem a Kedves Olvasóra, hogy ha türelme van rá, végig gondolja, milyen ökörségekkel fárasztanak minket minden nap. Meg főleg arra, hogy honnan van pénz ennek a támogatására. És főleg, miért jönnek létre mostanában minden utcasarkon civilszervezetek, akiknek az aktivistáit valaki fizeti. Most erre. Majd másra.
Józsi barátommal – aki nem a boltos Józsi, hanem egy nagyon becsületes melós, aki a Joe becenevet használja – napok óta azért nem tudok találkozni, mert a „munkaadója” képtelen megmondani, mikor lesz szabadnapja. Na, ez probléma! Ha civilszervezetet akarnak, erre csinálják. De ezt Soros György nyilván nem pénzeli.
A tojás, a borsó, és egyebek társadalmi felhasználása meg maradjon a magánszférában.
