Neveletlenek vagyunk! Amerika okosabb nálunk? Kioktat, helyre tesz! Hogyan másképpen? Mi magyarok senkik vagyunk. Modortalanul és bunkón. Kioktatva és… Miért nem mondjuk egyszer végre, úgy nagyon, és oda téve: elég volt! Magyarul, magyarként akarunk élni!Ez csak egy mondat lesz: „Amikor a dolgok rossz irányt vesznek, mint történik ez a 2010-es választás óta a demokráciát illetően, ezek a barátok rámutatnak a problémákra és korrekciót sürgetnek”. Azaz megnevelnek minket. Amerikai barátaink… Az anyátok úristenit! Azt nevelitek! Thomas O. Melia, volt amerikai helyettes külügyi államtitkár. Ez a sarzsija. Jó állás lehet, vele Hillary Clinton bármikor szakért, a magyar libbal média meg elmagyarázza, hogy mi milyen bunkók vagyunk, mert merünk magyarul álmodni.
Ne háborodjon fel, Kedves Olvasó! Magának ehhez nincs joga! Mivel - ahogy én is - Ön is valamilyen elvetemült, furcsa világban él. Ahol vannak Önök, én, és mi úgy együtt, magyarok is. Az amerikai nagyszerűség oktat és kioszt, mindenkit és mindenhol. Csak nekik van kötelező igazságuk!
Most jön az, hogy nekünk miképpen kell gondolkodnunk: „Magyarországnak sok barátja van, és mindannyian azt akarjuk, hogy az ország sikeres, gazdag, stabil és szabad, valamint a demokratikus nemzetek közösségének része legyen. Amikor a dolgok rossz irányt vesznek, mint történik ez a 2010-es választás óta a demokráciát illetően, ezek a barátok rámutatnak a problémákra és korrekciót sürgetnek” – idézzünk még mindig Thomas O. Melia-tól.
Nem tudom, hogy a Tisztelt Olvasó hogy van vele. Én személy szerint hihetetlenül toleráns vagyok demokrácia-ügyben. Komolyon: amikor reggel a minap vettem uszodából hazajövet egy kefirt, mélyen demokratán ránéztem az eladóra: hogy vagy?
Ő ezen elgondolkozott. Láttam a szemén, hogy felmérte, gender-kompatibilis volt-e az én szavam járása. Ő itt mégiscsak alkalmazott, ha jön a főnökasszony, akkor lesz nemulass, ha kiderül, pult alulról kínált Túró Rudival. Ide járok évek óta, de „a demokráciát illetően” vajon biztos, hogy jól látom a problémákat?
Vagy barátja vagyok-e, így transzatlanti együttműködés formájában?
Az eladó elbizonytalanodott. Igaza volt. Mert ez a Thomas O. Melia azt mondta, hogy „Bennünket éppen úgy frusztrál, mint sok magyart, hogy a kormány az országot kevésbé demokratikussá teszi, s elhallgattatja a másként gondolkodókat, legyenek azok civil szervezetek, újságírók vagy mások. Vagy olyan üzletemberek, akiket figyelmeztetnek, ha eltérnek a kormány irányvonalától”.
Mi van? A Tisztelt Olvasó tudja, hogy mélyen unom az idézeteket. De most muszáj: „A magyar szavazók a rendszerváltás követő első húsz évben nagyon aktívan elfogadták vagy elutasították – többnyire elutasították – a kormány teljesítményét, de mostanság mintha álomba szenderültek volna. A magyar szavazók és politikusok dolga, hogy egy jobb alternatívát szervezzenek meg. És igen, a Jobbik ott van a politikai spektrum másik oldalán, s matematikai problémát okoz egy jövőbeni kormány számára. De ez nem jelenti azt, hogy a helyzet reménytelen lenne, és nem lehetne semmit tenni”.Ön, magyar szavazó, érti, mit üzennek Önnek? Egy amerikai, ex-diplomata mer nekünk üzenni! Ő képes kiejteni a száján azt, hogy mi alkalmazkodjunk, viseljük magunkat jól, legyünk szolgák!
Én megértem, hogy a Clinton-éra visszaköszön, és azt is felfogom, hogy ők mindig okosabbak akarnak lenni nálunk.
Én tudom, hogy nekik én senki vagyok! Nem demokrata, nem píszí, nem NATO, senki!
Tudják mit?
Én most veszek egy nagy levegőt.
És újra elolvasom az amerikai megmondó-ember, a magyar libbal által ünnepelt üzenetét: „A diplomáciánk azt üzeni a társadalomnak, hogy az USA és az amerikaiak a barátai. Mindez nem oldja meg a problémákat, hacsak Magyarország arra a következtetésre nem jut, hogy akar valamit Amerikától, amit nem kap meg”.Elolvasom ezeket a sorokat, és azt mondom: Takarodjatok! Takarodjatok!A mi hazánkból.
