Pesti Srácok

Majtényi: migránsok a Liu testvérek

Majtényi: migránsok a Liu testvérek

A ballib oldal köztársasági elnökjelöltje lemigránsozta a Magyarország első téli olimpiai aranyát nyerő Liu fivéreket. Majtényi László, a „kulturált értelmiségi” egy tajparaszt szintjére süllyedt – a szó határozottan nem mezőgazdasági értelmében. Személy szerint mernék kételkedni Majtényi magyarságában, a Liu testvérekében viszont biztos vagyok.
PestiSracok facebook image
A pesti demokraták gyűlöletkampánya tegnap újabb lendületet vett. Miközben mindenki Magyarország első téli olimpiai aranyát nyerő gyorskorcsolyázó srácokat ünnepelte, Majtényi László egyszerűen lemigránsozta Liu Shaolin Sándort, Liu Shaoang-ot.
A ballib oldal „szellemi atyja”, a „magas szintű értelmiségi” Majtényi aztán eszmélt, és gyorsan eltávolította az internetes posztot. Csak hát - ahogy mondani szokás - a szó elszáll, az írás megmarad. A modern világban meg pláne.Méltatlannak érezném, hogy a Liu testvérek magyarságát védjem, ez természetes. De azért a tényszerűség kedvéért megjegyezném: a két fiatalember Magyarországon született, magyar állampolgár, akárcsak édesanyjuk. Kínai édesapjuk nem szögesdrótot vagdosva, hanem törvényesen érkezett egykor az országba. Hogyan meri összehasonlítani?!

Egy érdekes történet: a fivéreket egyszer meghívták egy kínai gyorskorcsolya táborba. Magyarországinál lényegesen jobb körülmények között edzhettek. Talán csábító ajánlatot is kaptak. Mégis hazajöttek.

„Nekünk itt van a hazánk, itt születtünk, ide jártunk iskolába, itt él a családunk, és itt élnek a barátaink.”

Ennyit erről.

És akkor most a ballib mocsokról. Arról a hozzáállásról, hogy az ország semmilyen sikerének nem tudnak örülni, ha éppen nem ők vannak hatalmon. Sport-győzelmeken meg alapból gúnyolódnak, a tornából felmentettek pedig olimpiát fúrnak.Majtényi megnyilatkozásától mindenhol a világon azonnal elhatárolódnának elvbarátai. Sőt, ha a jobboldalon hangzana el hasonló „beszólás”, a ballib oldal megmondóemberei azonnal fejeket követelnének.

Kíváncsian várom Karácsony Gergely, Szél Bernadett vagy éppen Vona Gábor elhatárolódását. Esetleg Gyurcsány Ferenc szemforgató felkiáltását: „a Laci nekem többet nem barátom!”

De leginkább az érdekel, hogy a hazai „progresszív értelmiség” Heller Ágnes vezetésével mikor fog nyílt levelet közzétenni a Majtényi-féle kirekesztő akciókkal szemben. Jó, ezt én sem gondoltam komolyan.

S a Kedves Olvasónak sem javasolnám, hogy fél lábon álljon, amíg ez megtörténik.

Mi csak örüljünk a magyar fiúk győzelmének. Szép volt, Burján Csaba, Knoch Viktor, Liu Shaoang és Liu Shaolin Sándor!

fotó: mti

Ajánljuk még

"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben

‎Polbeat 2023 június 10.
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt

A Hálózat 2020 április 4.
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét.