Soros György központi alapítványa elhagyja Budapestet, és Berlinbe költözik. Mindez persze nem jelenti, hogy befejezné Magyarország „boldogítását” – pesti emberei ugyanúgy kapnak pénzt, mindössze a német fővárosba kell raportra menniük. Mire jó ez? Egyrészt Soros eljátszhatja az „orbáni diktatúra mártírját”, másrészt a Nyílt Társdalom Alapítványokra innentől nem vonatkoznak a magyar törvények, nem kell átláthatónak lennie a „cégnek”. „Soros magunkra hagy minket!” – a hír percek alatt futott át a hazai libbal „társadalmon”. Brendon demokratikus aktivistát is a hideglelés kerülgette. Egész életét, de legalábbis nyári ruhakollekcióját látta veszélyben forogni. Úgy tervezte ugyanis, hogy Alex Soros kiváló ízlésére, valamint a hazai progresszióért végzett munkájára hivatkozva extra támogatást kér a Nyílt Társadalom Alapítványoktól. Nem véletlenül ők a „minden sorosistát összefogó központi szerv”! A művelt Nyugat mégsem tűrheti, hogy egy pesti demokrata tavalyi göncökben menjen tüntizni júniusban?!
Brendon ezért úgy döntött, hogy még aznap meglátogatja Sorosékat. Gyorsan összekészült, és röpke négy óra múlva már ott is volt a lakhelyétől két sarokra lévő Október 6. utcai irodában.
Egy kedves perui hölgy és egy még bájosabb, Amerikából hazatért magyar fiú hallgatták meg. Rendkívül megértők voltak. Biztatták, meséljen, milyen szenvedéseket kellett kiállnia élete elmúlt 20 évében Magyarországon. Mert a szakmai támogatás e nélkül sajnos nem megy.
Brendon könnyes szemmel mesélte, hogy az első Orbán-kormány idején látta meg a napvilágot. Hideg idők jártak akkor Magyarországon. Pillanatok alatt rá kellett eszmélnie, hogy szülei semmibe vették az ő multikulturális értékeit.Anyja és apja lett ugyanis! Pedig ő szívesebben született volna bele egy barátságos, meleg párkapcsolatba, amelynek egyik tagja vietnámi. A rezsim kultúrpolitikája ezt megtagadta tőle!
A perui lány őszintén szörnyülködött, a tengerentúlról hazaszakadt srác némi raccsolással mondta, nem is érti, hogy ma Amerikában miképpen tudnak újszülöttek a világra jönni, amikor Trump kormányoz.
Brendon mesélt óvodai éveiről is. Azt gondolják, hogy volt neki gender képeskönyve? Választhatott lány és fiú ruha közül? Vagy volt migráns a kisdedóvóban? Hát nem. Ott volt ugyan az erdélyi Árpi, de ő meg folyton magyarkodott és karddal akart játszani! Értik, karddal?!Nem volt könnyebb sorsa az általános és középiskolában sem. A tornaórákról nem is akar beszélni… Elég, ha csak egy szót mond, amitől a kedves interjúztatók valószínűleg csak a náci Németországgal kapcsolatban hallottak: hátrabukfenc! Ti, akik a szabad világban nőttetek fel, nem is tudjátok, milyen megpróbáltatás ez!
Aztán ott volt az, amivel alapjaiban le akarták rombolni a kreatív és konstruktív képességeit: tanulni kellett! Senkit sem érdekelt, hogy ő kamaszkorára még nem ért lelki fejlődésének arra a szintjére, amely ilyesmire képessé tenné. Szerencsére közben balliberális kormányok jutottak hatalomra, egy-két begyöpösödött tanár ellenállását leszámítva az új oktatási rendszer mindent megadott Brendonnak, hogy kiteljesedjen. Nem kellett csinálnia semmit!
A két „kérdezőbiztos” egyetértően hümmögött: „Igen, azok szép idők voltak”. A Soros-projektek is virágoztak, ők írták a megfelelő „tankönyveket” fél Kelet-Európának.
Brendon ekkor ért a 2010-es évekhez. Mártíromsága ekkor kezdett kiteljesedni. Beiratkozott egyetemre, fel is vették önköltségesre (még kedélyesen viccelt is a Muterral, hogy üzenik: az Ön költsége), de ott megint előjött ez a tanulás-dolog. Ösztöndíjat nem kapott, a tanulmányi osztály a jegyeire hivatkozott – piszkos önkény, nem is voltak jegyei! Alig egy zárthelyire nézett be! Végül kirúgták.
Akkor szülei befizették egy diplomát adó neomodern művészeti manufaktúrába. Azonban innen is kivágták! Az orbáni kultúrterror mindenhová beférkőzött ekkorra. Még a család is arra akarta kényszeríteni, hogy mutasson fel valamit, miközben ő erre még mindig nem volt felkészülve.
Felmenői két további kísérlet után közölték: vége az ingyenélési apanázsnak, menjen dolgozni. Dolgozni?! Hát tett volna ilyet egy meleg pár? Kiküldte volna egyszem gyermekét a dzsungelbe?!
Csak egy jó dolog volt: elkezdődtek a tüntik. Jött a Norvég Alap, a drága Gyuri bácsi alapítványai, általuk ösztöndíjak, ilyen-olyan támogatások és projektek. Különösen szerette azt, amikor a fasiszták honlapjaira kellett „spontán” hozzászólásokat írnia a neten! Még gondolkozni sem kellett, ott volt az előre elkészített útmutató minden esetre – ilyet kell írni ennek az újságírónak, olyat annak a politikusnak.
Most viszont ő, Brendon, retteg! Mi lesz vele, ha Soros Gyuri bácsiék elmennek?! Jó, talán még a nagymamánál ellakhat a belvárosban, kap zsebpénzt is tőle, eteti, mos is rá - habár a múltkor azt a cuki selyeminget majdnem tönkretette a banya!Ezért kéri, sőt könyörög Soroséknak! Ne hagyják cserben a magyar demokratákat!
A perui lány és a New Yorkból hazatért fiú összenézett: valóban, kár lenne veszni hagyni ezt a kitűnő emberanyagot. Be lehetne majd kapcsolni Márki-Zay, vagy valaki országos kampányába. De egyelőre maradjon civil. Semmihez sem ért? Tökéletes. Bármire jó lesz, bármire felhasználható!
Adjanak neki addig valami kutatási támogatást, tanulmányozza, mondjuk, hogy hány lufit tud felfújni a hét különböző napjain este negyed nyolckor. Odacsapják hozzá azt a meg nem értett matematikus srácot, aki szerint a szorzótábla nem létezik. És kész is egy civil projekt, amit majd Berlinből mentorálnak. Magyar törvény akkor már nem érdekes, pénzcsap egyszerűbben kezelhető. Ehhez persze kellenek lelkes „Brendonok”, a profi civilek mellé.
Egyszóval, Kedves Olvasóim, ne reménykedjenek! Sorosék nem mennek el, csak úgy tesznek, mintha. Ez csak színjáték, átverés. Maradnak a bér-tüntizők, és egyéb semmirekellők is.
