A semmi keresi a semmit
A szoclib oldal megtalálta választási győzelme kulcsát: nem indulnak a voksoláson. Ez igen kényelmes dolog, csekély pénzbe kerül, de lehet rajta egy kiadósat diktatúrázni, miközben senki sem bántja őket. Ha van elég barátjuk a „civilizált világban”, akkor ez akár sajtóhír is lehet valamelyik liberális médiumban. „Bojkottáljuk az EP-választást!” – vetette fel tegnap a „demokraták esélyét” Ungváry Krisztián „baloldali” történész cikkében és egy konferencián. A gyűlés valami választ volt hivatott keresni arra, hogy a hölgyek és urak miért nem képesek semmire.
Anno, még gimnáziumban hozta fel magyartanárnőm azt a példát, hogy ha politikailag teljesen idióta és semmirekellő valaki, akkor alakít egy bizottságot egy nem létező kérdés kiderítésére. Aztán létrehoznak egy másik testületet, amely megkérdőjelezi ennek a tevékenységét is.
Vagy valakit kizár. Ettől semmi nem változik, de erősen úgy tűnik, mintha csináltak volna valamit. A bizottság viszont csak azért kell, hogy lehessen elnök, alelnök és gittrágó valaki. Nemecsek Ernő ezt tökéletesen megfogalmazta.A fent említett konferencia arra a következtetésre jutott, hogy Ungvárynak nincs igaza. Ezt elmagyarázták az illetőnek is. Idézem Kunhalmi Ágnest, az MSZP frissen üde választmányi elnökét: „Közös ellenzéki lista, összefogás kell!”
Az évszázad legeredetibb ellenzéki ötlete ezzel újra feltámadt.Ne nevessenek, ez szánalmas.
Milyen döntés született? Folytatják a konferenciát valamilyen rémesen kreatív formában…
Nem hiszem, hogy a Kedves Olvasók közül bárki azzal vádolna szabadidejében, hogy a „demokratikus oldal” politikusaival barátkozom. Ez elsősorban idegesítene, másrészt fáraszt, ha minden találkozónál a tárcám megléte után kell néznem. Nekik valami egészen kifinomult érzékük van mások pénzének elvételére.Nézzék, én a fentiek fényében nem tartom hivatásomnak, hogy nekik tanácsokat adjak. Értékekben elképesztően más a felfogásunk.
Ungváry úrral sem akarok vitatkozni. Megteszi azt a cikkébe betett köztes címe: „Választás vagy remény nyugatról?”
Helyesen értsék, nem a Nyugattal van gondom. Csak úgy vélem, Magyarországról a magyarok döntenek. Ezt már leírtam néhányszor, sőt, nálam erre méltóbb emberek is, csak a jelek szerint nem volt elég.Nem várnék sokat a magyar „demokratáktól”. De lesz egyszer egy pillanat, amikor képesek lesznek leírni a haza, a munka és a becsület kifejezéseket?Nehéz elképzelni az elképzelhetetlent.
Meg akarja a csuda. Nincs miért.
Fotó: Lexicolatry
