A Google beismerte, hogy külső cégek fejlesztői is olvashatják a G-mailen küldött leveleinket. Én ezt természetesen nem hiszem el. Azt sem, hogy bárki megfigyelhet, lehallgathat. Az ilyesmi nem képzelhető el egyetlen kulturált demokráciában sem. Eléggé modortalan dolog lenne, ami fenyegetne értékrendet és életformát. Avagy? Naiv ember vagyok. Sokáig azt gondoltam, hogy a tarhonya egy bizonyos zöldségféle. Ezt készséggel be is ismerem. Azt azonban nem fogadom el, hogy ez az „olvashatják leveleinket” dolog így rendben lenne.Ha közzé akarom tenni a tarhonyához való viszonyomat, és esetleg erről másokat e-mailben tájékoztatok – az magánügy. Ritka hülye magánügy, de akkor is csak rám, és az üzenet fogadójára tartozik.
Nem igen hiszek az ilyen „mindenkit megfigyelnek” típusú elméletekben. Az okostelefonom például szerintem csak azért lázad fel néha ellenem, mert ehhez van kedve, és azt gondolja, több az esze. Ebben egyébként sok igazság lehet, a maga formájában.
Azonban elgondolkodtató, ha egy világcég beismeri, vannak partnerei, akik minket felügyelnek. Kik azok a partnerek igazából?
Akárhogy is van, ez szerintem arra utal, hogy valami itt nagyon nem stimmel.
Nekem nincs G-mail címem, amit használnék. Nem személyes ügy. Majd egymilliárd embernek azonban van ilyen „elérhetősége”.
Önök köztük vannak? Nem a cégről. A minőségről és a módszerről van szó. És arról, hogy megtehetik. Megtehetik azt is, hogy beismerik. „Mert akkor mi van?!”Na, itt kezdődik a nagyon nagy probléma.
