Meg kell emelnünk a kalapunkat, hiszen a négyezer vagy talán még annál is több sérültet gyakorlatilag egy-két napon belül ellátták – számolt be a Baptista Szeretetszolgálat két tagja bejrúti ötnapos missziójuk tapasztalatairól. A pénteki sajtótájékoztatón elmondták: tapasztalataik szerint a városban mindenki azzal foglalkozott, hogy ellássa a sérülteket, hogy ételt tudjon adni azoknak, akiknek nincsen, hogy helyet találjanak a 280 ezer fedél nélkül maradt lakónak, és hogy feltakarítsák a romokat. A Szeretetszolgálat két tagja öt napot töltött humanitárius segítségnyújtás keretében Bejrút robbanás sújtotta területén, és mintegy 10 millió forint értékben vittek orvosi eszközöket, gyógyszereket, illetve helyben állítottak össze segélycsomagokat.
Szilágyi Béla, a Baptista Szeretetszolgálat elnöke a bejrúti misszió kapcsán elöljáróban arról beszélt: amikor Libanon segítséget kért tőlük, elég gyorsan kirajzolódott, hogy kutató-mentő csoport küldésére már nincs szükség, ezért a Szeretetszolgálat a humanitárius segítségnyújtásra koncentrált. Ezt figyelembe véve Magyarországon vásároltak élelmiszert, gyógyászati felszereléseket, kötszereket, részben pedig készpénzt vittek, amiből Libanonban további gyógyszereket tudtak beszerezni, illetve élelmiszercsomagokat tudtak összeállítani. Szilágyi Béla elmondta: úgy tapasztalták, hogy bár a katasztrófa nagyon jelentős pusztítást okozott egy 2-2,5 kilométeres körzetben, ugyanakkor közvetve a városra és környékére is hatással volt a robbanás, hiszen például a Libanonba érkező nyersanyagok mintegy 80-85 százaléka az elpusztult kikötőn keresztül érkezett, így egyes termékek ára azonnal az egekbe szökött. A Szeretetszolgálat vezetője a sajtótájékoztatón megjegyezte: Libanonnak az elmúlt időszakban már voltak hasonló megrázkódtatásai, a gazdasági válság mellett például az a 2 millió menekült, akik azt ország területén élnek.
Családok életét tette tönkre a robbanás
Szilágyi Béla elmondta: kéttagú missziójuk legfontosabb feladata az élelmiszer- és higiéniai csomagok összeállítása és kiosztása volt, ugyanakkor előfordult, hogy képesítésüknek megfelelően a már ellátott sebesültek kötéseit átkötötték, sérüléseiket kitisztították. Legszemélyesebb élményét felidézve a Szeretetszolgálat elnöke felidézte:
a harmadik napon áthívtak bennünket egy idős beteghez, akinek az oxigénszintje nagyon lezuhant. Számomra az a 72 éves bácsi és annak családja teljes mértékben példája annak, amivel Libanon most szembesülni kényszerült. A bácsinak Parkinson-kórja és diabétesze volt, három sztrókot élt túl, magas vérnyomással küszködött, ráadásul a robbanás következtében legalább 70-80 helyen sérült meg. Negyven éves lányával elbeszélgetve kiderült: az épület egy jelentős része ráomlott arra az autóra, ami a család egyetlen jelentős ingósága volt, a nő így már nem tudja a takarítást folytatni, amiből addig éltek. Mindeközben édesanyjának, az idős bácsi feleségének, akinek a robbanás következtében egy repeszdarab fúródott a tüdejébe, éppen azokban az órákban küzdöttek az életéért. Ez a család sajnos nagyon jól jelképezi azt, hogy maga az ország, illetve az ott túlélő emberek milyen nehézségekkel néznek szembe.
Mindenki a helyreállításra koncentrált
A Szeretetszolgálat vezetője arról is beszélt: tapasztalatai szerint a város lakói közül, amikor a munkára kellett fókuszálni, mindenki azzal foglalkozott, hogy ellássa a sérülteket, hogy ételt tudjon adni azoknak, akiknek nincsen, hogy helyet találjanak a 280 ezer fedél nélkül maradt lakónak, és hogy feltakarítsák az utcán lévő romokat. Ugyanakkor megjegyezte:
esténként persze megvoltak a tüntetések, amik nagyrészt elvezettek a libanoni kormány lemondásához is.
Szilágyi Béla a terveik kapcsán arról beszélt, hogy további 10 millió forint értékű élelmiszerhigiéniai adományt szeretnének összegyűjteni, valamint szintén 10 millió forintos értékben az egyik megsérült iskola helyreállítását szeretnék finanszírozni. Mint megjegyezte:
döbbenetes volt belegondolni abba, hogy milyen “szerencse”, hogy ez a robbanás nyári szünetben történt, hiszen iskolai idő alatt a 4-5 éves óvodástól a 18 éves gimnazistáig az épületben tartózkodnak a diákok, szörnyű belegondolni, milyen szörnyű sérüléseket vagy halált is okozhatott volna közöttük a robbanás.
A jelenlétünket is megköszönték
Pavelcze László, a Baptista Szeretetszolgálat veszélyhelyzet-kezelési igazgatója a sajtótákékoztatón elmondta: “meg kell emelnünk a kalapunkat, hiszen a négyezer vagy talán még annál is több sérültet gyakorlatilag egy-két napon belül ellátták”.
Mindenki sebesült össze volt varrva, meg volt tűzve, mindenkinek el volt látva a sérülése. Mindenki végezte a dolgát, hogy az emberek ne maradjanak az utcán, a családok, barátok, ismerősök összefogtak, sőt, akinek volt egy üres lakása, az azt bocsátotta a károsultak rendelkezésére
– fogalmazott. Hozzátette:
a mi munkánk tényleg csak egy csepp volt a tengerben, mégis, az emberek odajöttek az utcán, és még a jelenlétünket is megköszönték. Ez felemelő érzés volt.
Vezetőkép: Baptista Szeretetszolgálat felvétele
Facebook
Twitter
YouTube
RSS