Még a gyárépületeket is le kellett rombolni
Amit nem tudott tönkretenni két világháború, a nagy gazdasági világválság és a szocialista tervgazdaság sem, azt elvette a rendszerváltás, az uniós csatlakozás és a cukorkvóta. A magyar cukoripar megszűnésének nagyon prózai oka volt, egyik gyár sem volt magyar kézben.
A rendszerváltás előtt Magyarországon 12 cukorgyár üzemelt, amiből 2017-re maradt egy, nevezetesen a Kaposvári. Tavaly ősszel azonban Tiszapüspökiben elkezdte a termelést egy új gyár, amely úgynevezett izocukrot állít elő kukoricából.
Gyárbezárások története
Az állami kézben lévő cukorgyárak többsége 1989 után külföldi tulajdonoshoz került. Az új gyárigazgatók azonban kevésbé voltak érdekeltek abban, hogy itthon hosszú távon virágzó termelőüzemeket alakítsanak ki. A 2004-es EU-csatlakozás előtt a hazai gyárak évi négyszázezer tonnányi cukrot állítottak elő, a 2006. július elsején életbe lépett uniós cukorreform részeként Magyarország az éves kvóta háromnegyedéről mondott le. A termelés csökkentésében az uniós támogatások a termelőket és a gyártókat is érdekeltté tették
1997-et követően szinte minden évre jutott egy gyárbezárás, a racionalizálás jegyében. 2006. július 1-jén lépett hatályba az unió cukorreformja, ami a korábbinál sokkal jövedelmezőbb ágazatot ígért. Ennek keretén belül a hazai 400 ezres kvóta háromnegyedét leadtuk (így maradt valamivel több mint 100 ezer tonnányi), ami újabb bezárásokhoz vezetett. Ebben az esetben azonban már az üzemek tulajdonosai is érdekeltek voltak, mivel az unió fizetett annak a gyárnak, amelyik hajlandó csökkenti a termelését. Az érintett cégek az első két évben 730 eurót kaptak tonnánként, a harmadikban 625 eurót, a negyedik évben pedig tonnánként 520 eurót kaptak. Persze a tevékenység felhagyása után a gyárat is alkalmatlanná kellett tenni a további cukorgyártásra – ez az épület lerombolását jelentette. A pénzből pedig, amit a gyárak kaptak, a répatermesztőkhöz is jutott, plusz még közvetlenül az Unió is támogatásban részesítette őket, amennyiben növényváltást hajtanak végre.Tonnánkénti kivont kvótára közel 66 ezer forintot kaptak a gazdák, emellé pedig még hozzájött az uniós árcsökkentés miatti jövedelemkiesés 64,2 százalék kompenzáció formájában.
A kabai cukorgyár tulajdonosa 23 milliárd forint kompenzációt kapott azért, mert 2007 év végéig bezárta az üzemet, és a birtokában lévő 109 ezer tonnás kvótát leadta az uniónak.
Utoljára a szerencsi gyár bezárása történt meg 2008 tavaszán. Addigra már az akkor regnáló szocialista-szabaddemokrata kormány is kapizsgált valamit arról, hogy ez így nem lesz jó. De néhány erőtlen intézkedés után a gyár végleg bezárt.
Érdemes néhány mondatot idézni a magyar miniszterelnöktől a gyáravatón elhangzott beszédéből, mert rávilágít arra, hogy mennyire másképp gondolkodik az ügyről: „Amit nem tudott tönkretenni két világháború, a nagy gazdasági világválság és a szocialista tervgazdaság sem, azt elvette a rendszerváltás, az uniós csatlakozás és a cukorkvóta. A magyar cukoripar megszűnésének nagyon prózai oka volt, egyik gyár sem volt magyar kézben.
„Legyen ez nekünk tanulság, hogy erős, nemzeti ipar nélkül mindig kiszolgáltatottak leszünk” – hangsúlyozta a miniszterelnök.”
Orbán Viktor még azt is elmondta a megnyitón, hogy év eleje óta a mostanival együtt huszonkilenc gyárat avattak az országban, ami azt mutatja, hogy kezd talpra állni a magyar gazdaság.
A Tiszapüspöki gyár Kall Ingredient Kft. az R-kord Kft.-n és az Opus Global Nyrt.-n keresztül Mészáros Lőrinc kisebbségi tulajdonában van, a vállalkozás többségi tulajdonosa pedig Kárpáti László.
Vezető kép: agroinform/Shutterstock
