Két argentin gól sem igazán tudta kizökkenteni az eseménytelenségből az ausztrálok elleni vívott nyolcaddöntőjüket, mígnem egy véletlen ausztrál gól teljesen felforgatta a meccset. Hirtelen más fénytörésbe kerültek a dolgok, mindkét csapat elkezdett úgy játszani, ahogy addig nem. Az ezredik profi meccsét játszó Messi az első félidőben halovány volt, „csupán” egy gólt rúgott, a második félidőre viszont nagyon belejött a játékba, és amikor a végén Argentína megpróbálta dűlőre vinni a szorossá vált helyzetet, az valójában azt jelentette, hogy Messi rendesen odatette magát. Az unalmasan csordogáló meccsen a végén igazi focit is kaptunk.
Jó néhány olyan argentin válogatottat láttunk már az elmúlt évtizedekben, amely vérmes reményekkel vágott neki a világbajnokságnak, elragadó támadójátékkal kényeztette a semleges nézőket is, aztán menetrendszerűen elvérzett valami nála jóval szürkébb, ám jobban szervezett európai csapattal szemben. A mostani Argentína nem ilyen. Nem lehet azzal vádolni, hogy látványosan brillírozna; nagyon úgy tűnik, hogy tartalékolnak a fajsúlyos meccsekre. Mindhárom eddigi meccsükön csak annyit mutattak a dél-amerikaiak, amennyi szükséges volt (Szaúd-Arábia ellen rendesen elszámolták magukat), habár ez Mexikó ellen jó teljesítményt jelentett.
A nyolcaddöntőre is ugyanilyen szellemiségben álltak ki: semmi fölösleges flanc, semmi kockázat, a szenvedélyes támadójáték helyett óvatosság, nehogy véletlenül bármi kinyíljon hátul, aminek nem szabad. Az, hogy uralták a mezőnyt, önmagában nem jelent semmit, mert igazi veszélyt sokáig nem jelentettek az ellenfélre. Óvatosan tapogatóztak, hátha valahol rés támad az ausztrál védelmen. Ez sokáig nem következett be, de végül az élet igazolta az argentin taktikát. Egy szöglet után próbáltak felszabadítani az ausztrálok, de a labda csakhamar visszakerült a kapujuk elé, MacAllister Messit találta meg vele, ő pedig tolt egyet rajta, és két védő lába alatt, szépen elgurította a hosszú sarokba. Ez volt az első kaput eltaláló argentin lövés. Az addig gyenge teljesítményt nyújtó, alig-alig játékba avatkozó, 35 éves zseninek a gyorsasága már nem a régi, de a labdakezelése és a helyzetfelismerése továbbra is kifogástalan. Több, mint tíz perc volt még hátra az első félidőből, de Ausztráliának nem volt megoldása erre az új helyzetre, az argentinok meg már végképp nem siettek sehova.
Érdemi változás a második félidőre se történt, világosan látszott, hogy az ausztrálok egyetlen reménye egy előzmény nélküli, szerencsésen megtalált gól. Ezt a reményt foszlatta szét elég gyorsan Álvarez, aki De Paullal együtt letámadta a hazaadott labdát babusgató kapust, majd Ryan hibája után a kapuba gurított. Messi is jobban elkezdett élni a meccsben, megpróbálkozott egy védjegyének számító, hosszú szólóval, de a tizenhatoson belülre érve a nagy túlerő elválasztotta a labdától. Túlzott igyekezettel ezután se volt vádolható az esélyesebb és az eredmény birtokában nyilván megnyugodott argentin válogatott. A nyugalmuknak azonban nem tett jót, amikor Goodwin tizenhatoson kívüli lövése egy argentin védőn megpattanva teljesen irányt változtatott, és így perdült Martínez kapujába. Aztán pár perccel később Behich, az ausztrál balhátvéd micsoda cselekkel játszotta magát ziccerbe, átkígyózva a védelmen! Ha nem lép oda Lisandro Martínez az utolsó pillanatban, akkor alighanem tovább apadt volna az argentin nyugalom.
A rendes játékidő végén Messi kiváló cselekkel húzta magára a teljes ausztrál védelmet, majd kiszolgálta az így egyedül hagyott Lautaro Martínezt, de a csatár csúnyán fölévágta a meccslabdát. Az argentin támadó többször megmutatta, hogy még mindig jól elboldogul három-négy védővel a nyakán. Egyre jobban élvezte a játékot, már a ráadás perceiben megint szépen hagyta ott a védőit, és mivel a társak nem nagyon érkeztek fel a támadáshoz, ezúttal maga vállalkozott lövésre, nem sokat tévedve. Elképesztő mennyiségű argentin helyzet maradt ki az utolsó percekben, mindegyik a nagyon belelendülő Messi lábáról induló akciók végén. Azt a taktikát választották a dél-amerikaiak, hogy amíg a saját kapujánál izzasztják a nagyot küzdő ausztrálokat, addig nem történhet nagy baj. Mi, nézők jól jártunk ezzel, mert végre megjött a látványos foci. Az utolsó percre még egy hősies rohamot indított a vert helyzetben lévő Ausztrália, és a csereként beállt, 18 éves Kuol az ötös sarkán megszerezte a labdát, majd lőtt. Martínez kapus nagy bravúrral nyúlt bele a rövid oldalra tartó lövésbe, kis híján komoly dráma kerekedett. Az ausztrálok a végsőkig küzdöttek – ez mindenképpen lenyűgöző, ha a játékuk nem is az.
ARGENTÍNA–AUSZTRÁLIA 2:1 (1:0)
al-Rajján, Ahmed bin Ali Stadion, v: Szymon Marciniak (lengyel)
gólszerzők: Messi (35.), Álvarez (57.) – Goodwin (77.)
sárga lap: Irvine (15.), Degenek (38.)
Facebook
Twitter
YouTube
RSS