Hatvannégy évvel az 1956-os forradalom és szabadságharc után a szélsőbaloldali propaganda megkísérelte a lehetetlent: szocialista forradalomként próbálják beállítani ’56-ot. Elképesztő arcátlanság, hogy a szovjetek hátsóját polírozó komcsik unokái mára meddig merészkednek a történelemhamisításban. Mintha nem a szocialista szégyenfoltot vágták volna ki a forradalmárok elsőként a magyar zászló testéből. 1956-ban az emberek demokráciát, demokratikus választásokat és a ruszkik eltakarodását akarták, az egész romlott rendszerükkel együtt. Meg a propagandájukkal együtt, de az még most is itt kísért, és próbálkozik.
Megkezdte az ideológiai agymosást a Mérce elnevezésű szélsőbaloldali propagandablog, amely legutóbbi cikkében szocialista forradalomnak titulálta az 1956-os forradalom és szabadságharcot. Gondolhatnánk persze, hogy az ideológiailag alulképzett cikkíró csak véletlenül keverte össze a Nagy Októberi Szocialista Forradalmat a magyarországi történésekkel, de sokkal egyértelműbb történelemhamisításra ragadtatta magát. Elemzésében ugyanis, amely az ellenzéki vezetők ’56-tal kapcsolatos gondolatait elemezte, azzal foglalta össze:
Félreértés ne essék, nem azzal van a gond, hogy az ellenzék aktuálpolitikai üzeneteket szeretne az ünnep kapcsán közvetíteni – ez az ilyen alkalmak velejárója, a történelem egyes eseményeinek évente történő felemlegetésének pedig sok más értelme nincs is. A probléma azzal van, hogy az ellenzék – akiknek legalább egy része elvileg a baloldali politikai spektrumon található – egy baloldali forradalomra történő megemlékezéskor szinte teljesen kifelejti azokat, akiktől az az erejét kapta: a dolgozókat.
Egyrészt tehát még a baloldali politikusok sem gondolják azt, amit a Mérce valóságferdítője összefércelt valahogy, miszerint szocialista forradalom lett volna 1956. Mert, mint láttatni próbálja:
Az ’56-osok nem magát a szocialista rendszert szerették volna megdönteni, csupán a rákosista-sztálinista iránynak véget vetni.
És akkor ezen a ponton érdemes kicsit helyretenni a dolgokat. 1955-ben Ausztria kikerült az elnyomó Szovjetunió érdekszférájából; magától értetődik, hogy a magyar emberek is úgy gondolták, hamarosan eltakarodnak a ruszkik a hazájukból. Ez a gondolat lebegett akkor a társadalom felett, erről számtalan hangulatjelentés is beszámol, nyilván a cikkíró elvtársnő is hozzáférhet ilyen anyagokhoz. Az, hogy a forradalom bázisát a kétkezi munkások, például a bányászok adták, az pedig a szocialista rendszer egyértelmű és határozott kritikája. Tehát a magyar emberek két dolgot akartak. Kikerülni a szovjetek markából, és a komcsikat elkergetve szabad választásokat, demokráciát.
Megérthető, hogy a bestiális kommunista elnyomás kiszolgálóinak unokái is keresik a kapcsolatot a legutolsó magyar forradalommal, különben mindörökre felszívódnának az internacionalizmus értéktelen, nemtelen és jellegtelen masszájába. De az, hogy 1956 szocialista forradalom lett volna, az nemhogy meredek kijelentés, de erőteljes szereptévesztés is. Gyanúsan olyasmi, mintha a kommunizmus szellemi örökösei egy puha, demokratikus fotelben elterpeszkedve megpróbálnák újraírni a magyar történelmet. Nos, azért figyelünk…
Forrás: merce.hu/PS; Fotó: PS
Veres Péter tört. tud. doktora MTA
2020-10-28 at 16:46
Mostanság Nagy Imre, az 1958-ban, titkos perben kivégzett magyar miniszterelnök rendkívüli történelmi jelentőségét egyesek csökkenteni szeretnék, mindenfele trükkök segítségével. Eközben azonban direkt elhallgatják Antall személyes levelét Kádárhoz. Ebben naivan Antall megdicsérte a hazaárulót — a Szovjetunió hősét – miszerint állítólag ellenáll Moszkvának. A politikailag végtelenül tehetségtelen nagyképű, titkárnőjétől zabigyerekkel rendelkező Antall ugyanis úgy halt meg, hogy nem tudta, hogy az 1962 után bekövetkezett politikai és gazdasági könnyítések Magyarországon — bizonyított módon — a Kremlben történt fontos irányváltozásokkal álltak szoros ok-okozati összefüggésben. Voltaképpen ezt tükrözik és egyáltalán nem Kádár a magyar néppel rokonszenvező állítólagos jó szándékát. Amikor Moszkvában Sztálin bebalzsamozott testét eltávolították a Mauzóleumból 1961-ben októberében, — jókora késéssel — az SZKP XXII. Kongresszusán, a finn Kuusinen — bejelentette a hírhedt “proletárdiktatúra” végleges megszűntetését. Ennek törvényszerű bekövetkezését Nagy Imre zseniálisan előre látta 1956-ban, a XX. szovjet pártkongresszus idején, amikor leleplezték Moszkvában az egykori sztálini véres terrort, amely nemcsak az egyszerű embereket tizedelte meg. hanem szó szerint kiirtotta az egész lenini gárdát, az addigi szovjet nomemklatúrából álló uralkodó osztályt, a kommunista kontraelitetet. Arról van szó az adott estben, hogy Magyrországon Kádár, Biszku és a spanyolos Tömpe stb., felügyelete alatti sorozatos kivégzések Budapesten és vidéken – már erősen zavarták az enyhülésre játszó ravasz szovjet külpolitikai taktikát. Valamivel később pedig, 1964-ben — Hruscsov megérdemelt csúfos bukása után a hatalomra került új szovjet miniszterelnök — Koszigin, rögtön több fontos reformintézkedést vezetett be. Mindezt akkor Budapesten a MSZMP propaganda ravasz módon Kádár kiemelkedő “okosságával, bölcsességével,sőt nem lézető jóindulatával” hoztak közvetlen kapcsoltba. Mi több, a rosszul informálódott naiv fiatal történészeink jelenleg meggondolatlanul ezt a valótlanságot terjesztik, sajnos még a jobboldalon is, ahol egyesek, jellemző módon — nem szégyellik még Kádár állítólagos zsenialitását is emlegetni. Ezzel pedig bizony félrevezetik a magyar közvéleményt. Vagyis, “aki nincs ellenünk –- az velünk van” elnevezésű, Bibliából származó ideológiai elvet, éppenséggel Kreml vezetői találták ki, amikor 1961 októberben hivatalosan deklarálták — a 1918-53 között funkcionáló tömegterror jellegű “proletárdiktatúra” végleges megszűnését, amely azonban hazánkban még 1957-1962 között is tombolt, a hírhedt tömeggyilkos páros, Kádár és Hruscsov terrorja jóvoltából. Természetesen az addigi állandó ideológiai hivatkozási alap, a „proletárdiktatúra” megszüntetése váratlanul érte Kádárt, mindazonáltal hirtelen rákényszerült a szovjet kommunista párt enyhülési jellegű politikájához való gyors igazodásra. Így el kellett elfogadnia az ENSZ-amnesztiát is, minthogy a budapesti gyakori kivégzések gyászos hírei a Kreml nyugattal kapcsolatos megváltozott külpolitikai taktikáját igencsak zavarta. Kevesen tudják ma már, hogy Koszigin 1964-ben kezdődő nagyszabású gazdasági és politikai reformjait később — 1980-ban bekövetkezett halála után — azonnal felszámolta kevésbé tehetséges vetélytársa, Brezsnyev. Ezzel párhuzamosan nálunk is ez történt. Kádár ugyanis soha, semmiben nem tért el a moszkvai politikai irányvonaltól. Az a halvaszületett feltételezés Kádár nem létező “reformtörekvéseiről” – Aczél György ügyes propagandájának egészen máig tartó a sikerének a szomorú eredménye, amely még a jobboldalon is sokakat megtévesztett. Kádár 1964 októberében azért nyilatkozott pozitívan Hruscsovról közvetlenül a félig analfabéta főtitkár bukása után, mert nagyon félt. Ugyanis teljesen tisztában volt azzal a számára veszélyes körülménnyel (akárcsak a szovjetvezetés), hogy nyolc (8) évvel az ’56-os magyar forradalom és szabadságharc után felettébb veszélyes lenne Budapesten megismételni a Hruscsov elleni akkor 1964 oktőberében Moszkvában nyíltan elhangzott konkrét objektív vádakat, amelyben a magyar 1956 nem utolsó szerepet játszott. Kádárnak ez az előre megszervezett színjátéka, egyáltаlán nem a bátor orosz- vagy Kreml-ellenségét tükrözi, ahogyan egyesek azóta is állandóan hazug módon interpretálják. Hiszen előre egyeztetve volt nemcsak a szovjet diplomatákkal, hanem még Brezsnyevvel is, mivel permanensen rettegett, hogy leváltják, mint egykoron Rákosit. És előveszik majd a Szabad Kossuth Rádióban 1956 november 1-én közölt beszédét a győztes magyar forradalomról, amelyet — Nagy Imrétől eltérően –, gyalázatos módon elárult!
Dr. Veres Péter
2020-10-28 at 16:19
ITT igencsak jelemző módon, egyes jobboldaliak szerint a 1956-t voltaképpen az oroszok, kommunisták, valamint a rendkivül buta magyar nép csinálta. Vagyis ahogyan JobbágyiGábot jogász, teljesen magalapozatlanul hirdeti elfogult, dillettáns jellegű könyvében. Mint szemtanú történész javaslom: érdemes lenne 1956-os forradalomukra alkalmazni a tudományban széleskörűen hasznát úgynevezett “emergens” fogalmat. Ez a jenlenség azt jelenti, miszerint “az egész több mint összetevőinek összessége”. Vagyis 1956-os magyar forradalom és szabadságharc nemcsak a „pesti srácok”, illetve a munkástanácsok továbbá Nagy Imre körül tömörülő reformerek ügye volt csupán, ahogy egyes történészek empirikusan kimutatták. Hanem együttesen az egész magyar etnikumé / magyar nemzeté, amelyből minden egyes említett kisebb lokális szociális csoport, az adott történelmi helyzetnek megfelelően – aktívan kivette a részét. Magyarán ezek akkor spontán módon szerveződő autonóm közösségek a kiemelkedő emocionális töltést mobilizáló nemzeti tragédia idején, amikor a békés tüntetéket a utcán halommra gyilkolták az AVH gzemberei egymástól nem elszigetelten tevékenykedtek, hanem bizonyos látens összhangban. Minthogy az adott etnikai közösségre épülő makroszociális szervezet, a magyarok estében (a trianoni határok között) etnikailag felettébb homogén politikai nemzet, tudatosult integrált önszervező “szupeorganizmus” és kommunikációs rendszer volt. Ez mindig adekvát módon reagál a közvetlen környezetében végbemenő változásokra, rendkívüli kihívásokra, különösképpen politikai válság vagy történelmi végveszély idején, amilyen a 1956-os forradalom és szabadságharc volt 64 évvel ezelőtt.
Ferdinánd Petrov
2020-10-26 at 23:18
Aki azt Hirdeti, hogy Szocialista Forradalom volt az Tanulmányozza az előzményeit az 1956-os-Szabadság harcnak, és a kirobbanása okait.Semmi hiba nincs Szocialista, szabad kormányal, szólás szabadsággal, vallással, szabad munka válalással. Nekünk akkor ez mind nem volt. Halakból is csak a “Kancsukákat” kaptuk. De az is Orosz-volt-bizony az életünk Ó-Ó-Ó-rosz-volt. Egy volt Lenin Kőrút-23-90-éves kiöregedett-Szbadság-harcos.Lásd: Könyvemet: A Szabadság Parazsa: Püski Kiadó: Talán megérted, hogy nem Szocialista Forradalom volt az. Hanem harc a Rabszolgaságunk-lerázása-volt az. Tisztelet az 56-os Hőseinek.
Vízöntő
2020-10-24 at 19:15
A szocik a szovjet tankok mögött jöttek nem velük szemben álltak!
Hülyék!
Ja, nem hülyék csak az tankok mögött érkezett elvtárak leszármazottai?
Az más! De ők a forradalom eltaposói voltak, a lánctalpakkal, akkor viszont csak a … ki is nevezi őket forradalmárnak?
Hát, a hatalomra vágyó leszármazottak vagy a megfizetettek!
Jesse
2020-10-24 at 14:06
Csak a jövő a biztos! A múlt folyton változhat.
ómió
2020-10-24 at 10:46
Bődületesebb hazugságotok még nincs, efftársak?!
Poppy
2020-10-24 at 09:33
A Mérce mérhetetlen proli hazudozók gyülevész apró társasága. Ki f..hisz ezeknek a külföldről pénzelt komcsi antifáknak.
Joris
2020-10-24 at 06:59
Hát igen. A “Világ proletárjai egyesüljetek” elavult szocialista>komonista jelszó helyett lánglelkű “baloldali” fiataljaink első és minden mást fölülíró jelszót választottak: RUSZKIK HAZA!
Ja, szoci forradalom.
Szalay Miklós
2020-10-23 at 21:19
Egy alapos kis összefoglaló demokráciáról és diktatúráról, a demokrácia visszásságairól:
https://egyvilag.hu/temakep/076.shtml
Mátyás
2020-10-23 at 20:16
A legszánalmasabb, hogy az akkori valódi diktatúra irányítóinak unokái a mostani demokratikus 2/3-ot diktatúrázzák 10 éve. De ezek szerint nemcsak a jelenről hazudoznak, hanem a múltat is átírják.
Királytigris
2020-10-23 at 19:54
Szocialista forradalom megdönti a szocialista rendszert, utána a szocialista Vörös Hadsereg megdönti a szocialista forradalmat, majd visszaállítja a szocialista rendszert…
Így még jobban hangzik!
Királytigris
2020-10-23 at 19:51
Szocialista forradalom megdönti a szocialista rendszert… Ilyet még nem hallottam!
Mégis van új a Nap alatt?