Mekkora hatással lesz az ellenzékre és a választóira a Városháza-gate?

Az ellenzék ma sokkal rosszabb helyzetben van, mint nyár végén. Csak a Demokratikus Koalíció politikai túlélése biztos, a Momentumban és a Jobbikban nyilvánvaló vezetési válság van, az MSZP és az LMP már a megszűnési küszöb alá csúszott szervezetileg is, nemcsak a közvélemény-kutatásokban, a Párbeszéd meg eddig sem létezett. Az ellenzék kirakat-önkormányzata, Budapest pedig most omlik össze egy olyan korrupciós botrány miatt, amelynek „transzparenciája” új az ellenzéki balhék történetében. Miskolcon és Pécsett is összeomlott már korábban az ellenzéki összefogás, és ott is érdekes ügyek borzolják a kedélyeket. A Magyar Kétfarkú Kutya Párt viszont bizakodva várhatja a választásokat.

Nem mintha a baloldalnak ne lett volna millió korrupciós ügye már, csak eddig példátlan ügyességgel intézte el nekik a propagandagépezetük, hogy ne legyen belőle igazi botrány. Azonban változnak az idők és Karácsony Gergely önlebuktatási képessége magával ránthatja az egész társaságot. Ha visszaemlékszünk a 2010 előtti időkre, felidézhetjük, hogy Demszky Gábor páratlan inkompetenciája, és persze a szemet rendszeresen kiszúró fővárosi korrupciós ügyek nem gyakoroltak érezhető hatást Budapesten a baloldal és a liberálisok támogatottságára. 2010-ben és 2014-ben csak azért vesztették el Budapestet, mert országosan is tragikusan teljesítettek; a törzsszavazóikat akkor sem – ahogy most sem – érdekelte semmi más, csak az, hogy vesszen Orbán. Karácsonnyal 2019-ben mind a baloldali szavazók, mind a budapesti liberális elit a Demszky-korszakhoz tértek vissza.

Budapest páratlan gazdasági teljesítménye ellenére nem túl boldog város maradt a Demszky-érában, de a mindenkori liberális vezetés ügyei igazán nem gyakoroltak hatást az országos politikára. Persze 2006-ban az okos budapesti baloldali szavazók megmentették Demszkyt és vele valószínűleg Gyurcsány Ferenc miniszterelnökségét is, ami újabb csodás, lepusztulással töltött négy évvel ajándékozta meg Magyarországot és persze a saját városukat is. De a vidéket, az országot nem rettentette meg a liberálisok akkori budapesti ámokfutása; hála az akkori kormánynak, megvolt a maguk baja. De most új helyzet van. Mindenki érzékelte Tarlós István kilenc éve alatt, hogy mi is lehetett volna Budapestből, ha kompetens városvezetése van az előző húsz évben is. Tarlóst nem azért győzte le Karácsony, mert bármi jót is vártak tőle a pestiek. A választási trükkök, külföldi pesti lakosok szavazatainak segítségével is a Borkai-ügyet akarták megtorolni a Fideszen, amely bosszút aztán jó szokásuknak megfelelően végül saját magukon sikerült foganatosítani. Karácsonnyal sikerült látszólag az ellenzéknek kihasználnia egy rövid ideig a legerősebb közvetlenül választott politikai pozícióban, a főpolgármesterségben rejlő potenciált országosan. Szegény hülye Demszky is akart budapesti liberális pozícióból miniszterelnök lenni, miközben a „háromosztatú” politikai mezőről hadovált, középen a liberálisokkal. A hataloméhes liberális disznó centrális erőtérrel álmodott.

Aztán heteken belül szembejött a valóság, Demszky mindent elsöprő tehetsége, vidéken pedig az emberek mindig is alapvetően röhejesnek és undorítónak találták az SZDSZ-t, a liberálisokat; a projekt gyakorlatilag azonnal elhalt a közvélemény-kutatások tüzében. Karácsonnyal vidéki gyerekként akarták eladatni ugyanezt a mutatványt; ez az illúzió legalább hosszabb ideig fennmaradt, mint Demszky álmai. Budapestet 1944 óta csak Tarlós kilenc évében vezették normálisan, és ez azért sokaknak feltűnt. Karácsony első két évében a főpolgármester országos politikusként flangált, és így vezetésének nyomait nem nagyon lehetett felfedezni Budapest utcáin. Nagy volt a visszaesés, és az is kiderült közben, hogy ha Karácsony nem fog vezetői képességeket, városvezetői kompetenciákat növeszteni magának valami transzklinikán, akkor inkább az ország tönkretételével foglalkozzon, ne közvetlenül Budapest hajléktalanszállóvá alakításával tesztelje a budapestiek liberalizmustűrő képességét.

Karácsony főpolgármesteri alkalmatlanságát értelemszerűen egyszerre bizonyította miniszterelnöki alkalmatlanságának látványos bemutatásával, és visszakullogott elfelejtett és meghaladottnak vélt munkahelyére, a Városházára. A baj az ő szempontjából most viszont az, hogy igazából senkinek nem érdeke, hogy ő maradjon a főpolgármester. A Fidesz joggal gondolja, hogy a várható tavaszi választási győzelme és az elmúlt két és fél évnyi budapesti ellenzéki vergődés után meg tud nyerni egy időközi főpolgármester-választást. Az ellenzék titkos urai is azt gondolják, hogy remélt választási győzelmük után megnyernek egy főpolgármester-választást, ha a fene fenét eszik is. Sőt, ők még azt is gondolhatják, hogy egy tavaszi zakó után is megnyernék azt, hiszen a budapesti O1G-szavazók meg az önkormányzati választásokon szavazó külföldiek érzéketlenek a tényekre. És egy értelmes főpolgármester nagyon jól jönne az ellenzéknek. Már ha a személyzeti politikájuk megengedi egy ilyen ember pozícióba juttatását.

A Városháza-gate eddigi tényei alapján az sejthető, hogy Karácsony minek a hatására adta át a terepet Márki-Zaynak, és az is, hogy ez az üzenet nem az utóbbi hetekben lapító Gyurcsány–Dobrev-klán irányából érkezett. Olybá tűnik, hogy Budapesten nagyhatalmú pénzemberek összevesztek egynéhány tucat nagy értékű telek tulajdonlásával kapcsolatban, pontosabban azon, hogy ki veszi meg azokat az önkormányzattól. Csúnya dolgokra képes a bírvágy, az egyik elvtárs „meghadházyzza” a másik elvtársat, majd még nyilvánosságra is hozza a felvételeket (hacsak az nem egy harmadik elvtárs volt). Egy ilyen politikailag kényes időszakban. A pesti pletykák szerint van még muníciója Anonymusnak, elleszünk egy darabig ezzel az üggyel, akár tavaszig is. Ez rávetül Márki-Zay önálló miniszterelnök-jelölti ámokfutására szintúgy, mint a listaállítási megbeszélésekre, ami számtalan ellenzéki politikus utolsó szalmaszála lesz. Nagy kérdés, hogy ez milyen hatással lesz a vidéki szavazókra, akik megtekinthetik, ahogy a budapesti észkombájn, az ellenzék majdnem miniszterelnök-jelöltje porrá zúzza az ellenzék teljes korrupcióellenes kampányát.

A Fideszt tolvajozó kampány – erre már szinte nem emlékszik senki – huszonkilenc éve, 1992-ben indult. Akkor is, mint mindig, az volt a célja, hogy a mindig félelmetesen korruptnak bizonyuló balliberálisok azt adják be az embereknek, hogy a Fidesz sem jobb a Deákné vásznánál. Azt meg sem próbálták már hazudni, hogy ők nem rablóvezérek; az volt a kommunikációjuk egyetlen csapásiránya, hogy a Fidesz is olyan, mint ők. Sok ember szemében tűntek eddig „tisztának” az ellenzéki pártok – na, most ez a tünemény a szavazásnál a saját érdekeikre is figyelemmel lévő választók egy részénél el fog múlni. 

Tizenkét év fideszes kormányzás után azonban az a szomorú igazság elfelejtődött, hogy a balliberálisok a földet, a vizet, a levegőt, valamint minden egyebet is mindig és újra és újra ellopnak. Karácsony Gergelynek és csapatának (a Demszky Gábor-emlékbrigádnak) hála a magyar választók újra megtudhatják, felidézhetik, hogy milyen is a kompetens balliberális városvezető, és miben is kompetens. A vagyontárgyak, bárki vagyontárgyainak külföldieknek történő, „jutalékos” rendszerű átjátszásában. Mert ebben a konstrukcióban a vagyontárgyak nem drágák a „vevőnek”. Ugye nem kell mondanunk, hogy a komplett ország az eladási listájukon van és jelenleg tárgyalják a jutalékot.

Fotó: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu