Menczer Tamás a PS-nek: Orbán Viktornak nem igaza van, hanem igaza lesz! (Videó + PS-interjú)

Az új amerikai nagykövetnek a Magyarországgal való kapcsolata érdekesen alakult az elmúlt időszakban. Kérdőívet hozott létre, ahol azt kérdezte meg, hogy egyes idézetek kitől származnak, aminek volt egy igen pejoratív fennhangja. A múlt héten viszont már Felcsúton járt meccset nézni az amerikai nagykövet. Van valamiféle enyhülés Pressman úr részéről Magyarország irányába?

Azt semmiképpen sem tudom megmondani, hogy az amerikai nagykövetnek milyen a labdarúgással való kapcsolata, és hogy milyen meccset szeret nézni vagy nem szeret, de egyébként javaslom neki, hogy ha van szabadideje, akkor járja körbe a magyar pályákat. Most pont nem nagyon tudja, mert nincs első osztályú bajnokság. Lehet, hogy ez kerülte el a figyelmét.

De a dolog lényegi részére rátérve, mi mindig a kölcsönös tisztelet talaján állva folytatjuk a külpolitikánkat. Ez minden partnerországra, minden más országra igaz. A kölcsönös tiszteletet megadjuk a másiknak, tiszteletben tartjuk a más ország döntését, a más országban élő polgárok döntését, a más ország belügyét, ebbe nem szólunk bele, és mindig azt várjuk el és azt kérjük, hogy a mi partnereink velünk szemben is így járjanak el.

Az látható, hogy az amerikai nagykövet nem okvetlenül így jár el, hogy finoman és diplomatikusan fogalmazzak. Nagyon bízunk benne, hogy visszatér ahhoz az úthoz, amelyet egyébként mi is járunk, és amely – mondom még egyszer – arról szól, hogy megadjuk a másiknak a tiszteletet, és nem szólunk bele a másik belügyeibe.

Azért is érdekes a belügyekbe való beleszólás, mert a titkosszolgálati jelentések szerint a NED-hez, illetve kormányzati forrásokhoz kötődő pénzek is érkezhettek Magyarországon a baloldal kampányába. Ez hogyan befolyásolhatja az amerikai–magyar kapcsolatokat?

Először is ki kell vizsgálnia az illetékes szerveknek, hogy mi is történt. Egészen komoly, sőt, óriási összegek érkeztek a választást megelőzően, a rendelkezésre álló információk alapján nyilvánvalóan pártpolitikai céllal. Ezt ki kell vizsgálniuk az illetékes szerveknek. De egyébként azért az látható, hogy a magyar baloldal hagyományosan és folyamatosan külföldre jár segítséget kérni.

A helyzet az, hogy a magyar emberek támogatását nem tudják elnyerni, ezért külföldre mennek és külföldön próbálnak ilyen-olyan – mint láthatjuk a hírek alapján, gazdasági – segítséget kérni, és ezt az erőforrást itthon politikai hatalomra átváltani. Ami – mondom még egyszer – a legrosszabb baloldali hagyományokat idézi. Meg kellene próbálni a baloldali kollégáknak a magyar emberek támogatását elnyerni, olyan politikát folytatni, hogy elnyerjék a magyar emberek támogatását, nem külföldről, különböző csatornákon keresztül erőforrásokat behozni és az itteni állapotokat befolyásolni.

A Momentumot szokták progresszív, fiatalos, új pártnak tartani. Ezzel kapcsolatban a Cseh Katalin nevű hölgy, momentumos politikus kérte fel a NATO-t, hogy az általa vágyott demokratikus helyzetet Magyarországon kényszerítse ki.

Ezzel gyakorlatilag egy külföldi beavatkozásról van szó.

Igen, pontosan, pontosan. Ugye egy külföldi beavatkozás lehet pénzügyi, politikai. Itt most egy egészen szélsőséges esetet idézek Cseh Katalin kapcsán, amivel kapcsolatban meg én azt mondom, hogy látható, hogy a Momentum se nem progresszív – akármit is jelentsen ez –, se nem új, se nem semmi olyat nem hoz, ami eddig nem volt. Épp ellenkezőleg: a legrosszabb baloldali, sőt, ahogyan említettem, kommunista hagyományokat örökíti át.

A magyar emberek világosan döntöttek: az Orbán-kormányt hatalmazták fel arra, hogy az országot vezesse tovább, és a megkezdett úton továbbmenjen, és mindig azt mondjuk, hogy a magyar emberek döntését mindenkinek tiszteletben kell tartania. Az persze igaz, hogy ezért nagyon sokat kell harcolnunk, mert ez sok helyen és sok vitafórumon bizony nincs így. Egyesek meg akarják mondani a magyar embereknek, hogy mit gondoljanak a világról. A magyar emberek meg nagyon bölcsen azt mondják, hogy köszönik, ők ezt nem kérik.

Külpolitikai értelemben milyen veszélyeket tartogathat az, ha bármilyen magyarországi pártot, jelen esetben az ellenzéket például Amerikából finanszírozzák? Főleg, hogy a szomszédban egy háborús helyzet van, ami egy nagyon komoly geopolitikai szituációt teremt a világban.

Külpolitikai és belpolitikai értelemben, tehát úgy általában politikailag jelent óriási veszélyt, ugyanis mi az, amit látunk? És mi az, ami a szembenállás, feloldhatatlan ellentét a kormány és a kormánypártok, és a baloldal között? Az, hogy mi mindig azt mondtuk, hogy számunkra a magyar érdek a legfontosabb, a magyar érdek van az első helyen, és minden döntésünknél a magyar érdeket vesszük első helyen figyelembe, és soha, semmilyen körülmények között, semmilyen nyomásgyakorlás hatására sem vagyunk hajlandóak ezen változtatni. Ez így van egyébként, amikor az álláspontunkat kialakítjuk, vagy kialakítottuk a háború kapcsán, a szankció kapcsán, a koronavírus kapcsán, a migráció kapcsán és minden egyéb kérdésben: a legfontosabb a magyar emberek érdeke.

Mi jó a magyar embereknek? Ha valakik külföldről kapnak támogatást, iránymutatást, finanszírozást, akkor ott fölvetődik a kérdés – azt gondolom, joggal –, hogy milyen érdekeket fognak képviselni.

tehát félreértés ne essék, ez egy rövid zárójel volt, de nyilvánvalóan, hogyha valaki politikai céllal kap pénzt, annak is meg fogják kérni az árát. És emellé rakhatjuk azt, hogy a nyugati mainstream liberális, balliberális fősodor álláspontját foglalta el a baloldal a háború kapcsán. Emlékezhetünk Márki-Zay Péter háborúpárti nyilatkozataira, hogy képes lenne katonákat küldeni, vagy fegyvereket küldene.

Láthatjuk, hogy (a baloldali pártok – a szerk.) nem a magyar álláspontot képviselik, hanem egy másfajta álláspontot, valaki másnak az álláspontját. A válságok korában a válságok egymást követik, sőt, egymással egy időben jelennek meg – migráció, koronavírus, háború, gazdasági válság, energiaválság –, és a baloldal egyébként, teszem hozzá, sajnos soha egyik esetben sem képviselte a magyar álláspontot. Pedig, ha más miatt nem, a nagy számok törvénye alapján egyszer-egyszer el kellene találniuk azt, hogy mi a magyar álláspont, de soha, egyetlenegy esetben sem sikerült. Mondom még egyszer, sajnos, mert szerintem ez probléma.

A magyar érdekek védelme is szóba került, és ez a Magyarország politikai, fizikai határain talán túlmutató kérdés abban az értelemben, hogy a kárpátaljai magyarságnak a védelme, illetve a velük szembeni bánásmód az ukrán kormányzat részéről volt az akadálya annak a sajtóhírek szerint, hogy a NATO és Ukrajna közötti tárgyalások elkezdődhessenek. Lehet látni ebben valami feloldódást a jövőben? Javulhat a kapcsolat a kárpátaljai magyarság és az ukrán kormányzat között?

Nem rajtunk múlik, az biztos. Itt is a magyar álláspont világos volt kezdettől és változatlan. Ugye a háború előtt mi azt mondtuk, hogy őket (a határon túli magyarokat – a szerk.) folyamatosan jogsértés éri. Folyamatosan visszaszorították az ő jogaikat, a nyelvhasználati jogot az oktatásban, a kultúrában, a médiában, az élet különböző területein. Úgynevezett szerzett jogokat vettek el folyamatosan. Ez ellentétes minden megállapodással és minden szerződéssel, legyen az kétoldalú, legyen az nemzetközi – egyébként az Ukrajna és a NATO közötti együttműködési megállapodásra is ellentétes az Ukrajna és az EU között kötött társulási megállapodás –, mindennel ellentétes. És ezért mondtuk mi azt, hogy nincs más eszköz a kezünkben, mint az, hogy blokkoljuk Ukrajna euroatlanti integrációját.

Nem azért csináljuk, mert ezt szeretnénk, nem jókedvünkből, mi örömmel elállnánk ettől a politikától, csak hagyják békén a Kárpátalján élő magyarokat. Aztán kitört a háború, és ekkor mi azt mondtuk, hogy van egy háború, van egy megtámadott fél, ez nyilvánvalóan Ukrajna, ezért mi ezeket a kérdéseket, ezeket a vitás kérdéseket nem örökre és nem végleg, de egy kicsit lejjebb vesszük az asztalról, és nyilvánvalóan látjuk azt, hogy egy háború van, de ez nem azt jelenti, hogy elfelejtettük ezeket. És ezért mondta azt a magyar külügyminiszter, és ezért tartja fenn valóban a magyar kormány azt az álláspontját, hogy amíg a kisebbségi kérdéseket nem rendezi az ukrán politika és az ukrán vezetőség, az ukrán kormány, az ukrán parlament, addig mi nem tudjuk támogatni magas szintű Ukrajna–NATO-csúcstalálkozó létrejöttét.

Az ukrán–orosz háború miatt a V4-en belül is súrlódások adódtak. Van-e lehetőség ezeknek a súrlódásoknak a feloldódására, illetve a V4-es országoknak van bármilyen olyan potenciális szövetségi alternatívájuk, akár az Európai Unión belül, ami kiválthatja hosszútávon is a V4-es együttműködést?

Egyrészt a V4 szerintem ma is és mostanáig is az Európai Unió legsikeresebb, az Európai Unión belül lévő legsikeresebb és legeredményesebb szövetség. Sokan érdekeltek a V4 sikertelenségében és abban, hogy a V4 szétessen és ne legyen sikeres. Itt ugye érdekekről van szó, és ahol érdekek jelennek meg, mondjuk V4-es érdekek, ott ellenérdek is megjelenik, ezért azt megszoktuk, hogy annyiszor keltették már a háború előtt is a V4 halálhírét, hogy az alapján a V4 örökké fog élni. Azt azonban látni kell, hogy a V4 egy, az Európai Unión belüli érdekszövetségként jött létre. Jelesül annak a felismerésnek a nyomán, hogy ez a négy ország együtt Brüsszelben, vagy akár Brüsszellel szemben – lásd migráció – eredményesebben tudja képviselni az érdekeit, mint külön-külön. És ez így is van. Együtt nagyobb súlyt képviselünk, akár lakosságszámot illetően, akár gazdasági adatokat illetően.

Hadd jegyezzem meg, hogy a V4-ek Németországgal folytatott kereskedelmi forgalma az korábban 50, most már szerintem 50 és 100 százalék között nagyobb, mint a francia–német kereskedelmi forgalom, tehát egy komoly gazdasági súlyról is szó van. Kétségkívül az igaz, és kár is lenne tagadni, hogy a háború változtatott a V4 dinamikáján, mert bár a cél közös a V4-es országok között, mindannyian azt akarjuk, hogy legyen egy független és szuverén Ukrajna, illetve nagyon bízom benne, hogy mindannyian békét is akarunk, de az oda vezető utakat másképpen látjuk. Ezzel együtt én azt gondolom, hogy ha bölcsen a V4-es országok vezetői felismerik azt, vagy felidézzük azt, hogy miért jött létre ez a szövetség, és képesek vagyunk félretenni azt, hogy egy adott geopolitikai kérdést másképpen látunk – és a V4 nem geopolitikai szövetség, hanem egy más típusú szövetség –, akkor ez a munka folytatódni tud és folytatódni fog, mint ahogyan a közelmúltban a miniszterelnökök találkoztak is.

Európai szinten is az országok között egy ütközőpont a szankciók kérdése. Ugye a migráció kapcsán hasonlóképpen zajlott az a körüli diskurzus Európában. Hét év kellett ahhoz, hogy a magyar álláspont valamiféleképpen az uralkodó álláspont felé közelítsen. Most már több európai ország is talán magáénak érzi azt az álláspontot, hogy nem szabad Európában illegális bevándorlókkal népességcserét végrehajtani. A szankciók terén lehet ilyen gondolatbeli átállás, és lehet ehhez esetleg kicsit gyorsabb, mint a migráció terén tapasztalt hét éves intervallum?

Erre nehéz lenne válaszolni, de bízzunk benne. Ugyanakkor olyan nagyon optimista sem vagyok, de az kétségkívül igaz, amit említett, hogy a válságra adott magyar megoldások, azok működtek, ellentétben sok esetben a brüsszeli megoldásokkal, és így szokták azt a mondást idézni, hogy Orbán Viktornak nem igaza van, hanem mindig igaza lesz. És ezekből a példákból is azt láttuk, hogy ez bizonyosodik be és ez derül ki. Ugye ma már – amit említett – senki nem vonja kétségbe, hogy a migráció ellen védekezni kell, mert ez veszélyes. 2015-ben ez nem így volt. Külön beszélgetés témája lenne, ha visszaidéznénk, hogy miket mondtak ránk akkor.

Most itt van a háború, meg itt vannak a szankciók, amikor mi azt mondjuk, hogy a béke mellett vagyunk – sajnos azt kell mondani, hogy nagyon kevesen beszélnek továbbra is a béke hangján, sőt, mielőtt a szankciókra rátérek, annyit még, hogy van egy nagyon veszélyes brüsszeli álláspont. Ugyanis a Johannson nevű brüsszeli belügyi biztos nemrégiben kiadott egy állásfoglalást, ami arról szólt, hogy a válságnak akkor lesz vége, ha Oroszország vereséget szenved. Ami egy rendkívül veszélyes álláspont, ugyanis egy katonai eredményhez köti a válság végét, egy olyan katonai eredményhez, ami nem tudjuk, hogy eljön-e, és ha eljön, akkor mikor. Ezért ez egy háborúpárti álláspontnak is joggal nevezhető, hiszen azt mondja, hogy a háború folytatódjon. Addig, ameddig. És ez egy rendkívül veszélyes álláspont, teljesen szembe megy a magyar állásponttal, mert mi azt mondjuk, hogy azonnali tűzszünet és béketárgyalások szükségesek.

A másik példának a Josep Borrell nevű külügyi és biztonságpolitikai főképviselőt tudom hozni, aki már azt tagadja le, amit az általa vezetett Európai Külügyi Szolgálat közölt korábban, hogy azt mondták, hogy a szankciókkal a háború végét akarjuk elérni. Ezt effektíve leírta, ez megvan, ez visszakereshető. Leírta az Európai Külügyi Szolgálat, ma már ennek a szervezetnek a vezetője ezt letagadja, hogy nem az a cél, hogy a háború véget érjen. Merthogy nem ért véget, sőt, láttuk, mi volt Lengyelországban néhány héttel ezelőtt.

Akkor mi a célja a szankciós politikának?

Azt nekik kéne megmondani, mert azt látjuk, hogy a háború végét nem hozta el, és azt is látjuk, hogy gazdaságilag sokkal károsabb nekünk, mint Oroszországnak. Megvan a kimutatás: 2021 első kilenc hónapjában az orosz költségvetésben a gáz- és olajbevétel 35 százalék volt. Az idei év első 9 hónapjában 43 százalék. Oroszország rekordbevételnél van, nem is a pénzénél van, vagyis az elvárt pénzénél, hanem messze fölötte van. Ezzel szemben mi meg energiarobbanást látunk, és inflációt, óriási inflációs célt is látunk. A kettő összefügg, hiszen az energiaár-növekedés 40–50%-ban direkt, közvetlen módon, és nagyjából 30 százalékban közvetett módon felelős az inflációért. Tehát egy teljesen kudarcos szankciós politikát látunk, amit át kellene gondolni, és le kellene tekerni az energetikai szankciókat mindenképpen. Ezzel szemben most azt látjuk, hogy kilencedik csomagról beszélnek, és a nukleáris energiát akarják belevenni, ami nekünk szintén vörös vonal.

Ráadásul felmerült egy közös gázbeszerzési javaslat is. Ez kísértetiesen emlékeztet a közös vakcinabeszerzésnek a javaslatára, aminek voltak olyan gazdasági és talán bűnügyi vonatkozásai is, amelyek nem feltétlenül a legjobb emlékképet hagyják az európai uniós állampolgárokban. Ezt Önök hogy értékelik?

Éppen ezért mondta Szijjártó külügyminiszter úr, hogy mi ilyen közös beszerzésről szóló döntést nem fogunk elfogadni és nem fogunk támogatni. Mondják azt, hogy legyen önkéntes. Hát miért ne? Aki akarja, csinálja. Aki meg másképp gondolja, vagy éppen mérlegeli a helyzetet, és másképpen dönt, az meg hadd válassza azt az utat. Ez azért is veszélyes, amiről a miniszterelnök úr és külügyminiszter úr is többször beszélt, mert látszik egy törekvés, hogy az orosz gázt és olajat lecseréljék amerikaira. Ha az egyik függőséget egy más típusú függőségre cserélünk, akkor nem vagyunk előrébb. Mi akkor járunk jól itt Európában, ha minél több helyről tudunk energiát vásárolni. Ellátásbiztonság szempontjából is ez a legjobb, és ár szempontjából is ez a legjobb.

Tehát mélyen, mélyen kétséges, és ki tudja, hova vezető közös beszerzésbe nem szeretnénk belemenni, mint ahogyan az úgynevezett szolidaritási mechanizmust sem támogatjuk és nem fogadjuk el, mert attól tartunk, hogy egyszer csak ébredhetünk egy olyan hideg téli napra, amikor valaki közli, hogy a magyarok pénzéből a magyaroknak vásárolt gázt esetleg át kellene szállítani oda, ahol nincsen. A magyarok érdeke az, hogy a magyar családok tudjanak fűteni és az ipar tudjon működni. A gázt, ami ehhez kell, ezt nyilvánvalóan nem viheti el innen senki. Ad egy kis pikantériát a dolognak, hogy esetleg arról döntenének, hogy az orosz gáz nem kell, azt szankciókkal kell kitiltani, de ha esetleg úgy van, akkor a magyar tárolókban lévő orosz gázt vigyük el, és azzal fűtenének másutt Európában. Ez is felvet kérdéseket.

Ami szintén felvet kérdéseket, hogy Katarban, egy, az emberi jogokat nem teljes mértékig az európai sztenderdek szerint értelmező országban tartják a világbajnokságot, ahol például Németország mellett számos európai ország is szivárványos karszalaggal és különböző kiállásokkal próbált volna tüntetni kisebbségi jogok, melegjogok, LMBTQ témákban. Végül felültek a FIFA-nak és nem tehették meg. Milyen ideológiai ellentmondást takar ez?

Én nem szeretnék ideológiai kérdésekkel foglalkozni Katar vonatkozásában, meg más ország vonatkozásában sem, mert mint mondtam, mi nem szoktuk más országok belügyeit kommentálni. A dolog szerintem úgy nézne ki, hogy a FIFA, a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség mindig hoz egy döntést. Vagy a döntés előtt, vagy közvetlenül a döntés után kell ilyen kérdésekkel foglalkozni, hogy ez jó vagy nem jó. De amikor már ott vagyunk egy világbajnokságon, akkor nem a politikáé a főszerep, hanem a sportolóké, a labdarúgóké, a válogatottaké, és most már ezzel kell foglalkozni. Hogy a döntés jó vagy nem jó, azt nézzék meg a FIFA vezetői, vagy azok, akiknek ez feladatuk. Meg persze a szurkolók is elmondhatják a véleményüket. De nem szabad összekeverni a sportot a politikával meg az ideológiával. Ez az első, amit fontosnak gondolok. Most már ott vannak a csapatok, ott zajlik a világbajnokság, hadd foglalkozzunk a sporttal.

Hazai vizekre evezve: az Ön választókerületében felmerült a nyár folyamán, hogy az ivóvízellátással nehézségek lehetnek. Most a napokban úgy tűnik, hogy erre megoldás kínálkozhat. Erről mit lehet tudni?

Igen, ez számomra – mint a választókörzetemet érintő összes kérdés – nagyon fontos, de ez azért is különösen fontos, mert ezt a nyáron ott – a solymáriak különösen, de én is – a saját bőrömön tapasztaltam, mert azt a hetet ott töltöttem Solymáron, amikor ez a nagy kánikulában előjött, hogy több ezer embernek három–négy–öt napig nem volt vize. Ilyesmi már a korábbi években is előjött, azt mondták, de nem ilyen mértékben. Nem műszaki hiba volt, hanem az volt a probléma, hogy az óriási kánikulában a megnövekedett fogyasztás leürítette a csöveket. Ezért kocsin szállítottuk a vizet, ezzel ott rövidtávon és az adott akut helyzetben a problémát el tudtuk hárítani. De ez nyilvánvalóan nem hosszú távú megoldás. Én már akkor is megígértem, hogy amint a rövidtávú megoldás megvan, és ezen túlvagyunk, foglalkozni fogunk a hosszú távú megoldással.

Úgy néz ki a szakemberek elmondása szerint, hogy a megoldás egy cső, egy plusz, vagy új csővezeték lefektetése lehet. Erre megvan a terv. Nagyjából azt a mennyiségű vizet bírja majd el a cső, vagy annyit tud szállítani, amennyit kocsival szállítottunk, tehát reményünk van arra, hogy nem lesz vízhiányos állapot. Reményünk van arra is, hogy a finanszírozási oldalát össze tudjuk rakni, ez egy több százmillió forintos beruházás, és a jelenlegi helyzetben nem kell mondanom, hogy mennyire nehéz minden beruházást folytatni, befejezni, elkezdeni, de reményünk van arra, hogy meg tudjuk csinálni, és reményünk van arra is, hogy ha minden jól megy, akkor akár jövő nyárig is végezhetünk, de semmit nem tudok ebben a pillanatban ígérni, semmit nem akarok elkiabálni, mert csak az a biztos, ami már megtörtént, de jó reményünk van arra, hogy ezzel az üggyel tudunk haladni, és nagyon bízom benne, hogy a solymáriaknak már a jövő nyáron sem kell vízhiánnyal szembesülniük.

Záró kérdésként, amikor ezt az interjúidőpontot egyeztettük, akkor egy képet posztolt, amihez azt írta, hogy mindenkinek válaszolok, akár baloldali újságíróknak is. Van egyébként igény a baloldali – vagy magukat függetlennek nevező – média részéről arra, hogy a kormányzati álláspontot is meghallgassák valamiről?

Időnként szokott lenni, én a parlamentben szoktam ezzel találkozni, ott szoktak lenni időnként baloldali stábok. Ha már erről beszélünk, végül is egykor én is ezt a szakmát próbáltam űzni.

Tehát ugye nincs olyan, hogy jobboldali, meg független. Senki sem független, pláne nem saját magától. Tehát vannak ott ezek a baloldali kollégák, végzik ők is a munkájukat. Engem többször állítottak ott meg azon a részen, ahol erre van lehetőség. Én, hacsak nem kell nagyon sietni szavazásra, vagy nincs valami nagyon akut helyzet, akkor igyekszem megállni és válaszolni is, sőt, megmondom Önnek őszintén – de ne mondja el senkinek –, hogy időnként direkt sétálgatok arra föl-le és keresem őket, hogy tudunk-e egymással szót váltani, de van, hogy nincsenek ott, úgyhogy van, amikor az embert ilyen csalódás éri. Tehát van erre időnként igény, de hogy a beszélgetéssel a szándékuk micsoda, vagy hova szeretnék kifuttatni, az egy másik kérdés, de hát az ember azért van ott, hogy igyekezzen megadni a megfelelő válaszokat.

Fotó: PS