Messiás továbbra sincs, de igény az volna rá – Az ámokfutók kora (II. rész)

Az a bő ötvenezer választópolgár, aki két hete kilátogatott megtekinteni a messiást a kellemes nyárias délutánon, a saját várakozásai miatt volt ott és nem Magyar Péter miatt. A vidéki körútján is olyan emberek mennek el megtekinteni a jelenést, akik nem konkrét problémákra keresnek megoldást, hanem csak jobban szeretnék érezni magukat. A lelkükben sajgó hiányt akarják kitölteni valahogy; ők azok, akik a mindenkori kormányzattól várják, hogy az boldoggá tegye őket. A modern, zömében városi vagy elvárosiasodott ember reménytelensége ez, aki azt hiszi, hogy a boldogság alapvető emberi jog. Ők azok, akiket sokkol egy áramszünet, egy átmeneti vízhiány vagy egy nagy havazás, és őróluk beszélt az egykori ombudsman, hogy sérült a szabad mozgáshoz való joguk a hófúvás miatt.

A tömeg tehát megjelenik mindenütt és várta, várja a beígért csodát. A csodák pedig szinte mindig elmaradnak; generációk élik le úgy az életüket, hogy be kell érniük egy meglepő választási eredménnyel, esetleg egy látványos, új technológiával. A posztmodern ember azonban az állandó, nagy léptékű változtatási kényszer következtében túl sok kis csodát látott már ahhoz, hogy kibírja nagy csodák nélkül. A fene gondolta volna: a XXI. századi politika oda jutott, hogy tömegek várnak rendes, virtigli, középkori csodatételeket. Minden jel arra mutat, hogy az ember mégsem tud vallás nélkül élni; az egyre rémségesebb valláspótlékok is erre utalnak – “csodavárás, ködevés”.

Magyar Péternek mint “messiásnak” az első mutatványa jól sikerült: megvolt a látványos belépője, robbanás, füst és az azt követő hangzavar, az ájuldozó, csodaváró jövendő követők elégedett sikoltozása és a kétkedők morgása messzire elhallatszott. Nagy tömeg jött el tehát megnézni a következő nyilvános fellépését és tömegek követik a közösségi médiában.

Minden jó bűvésznek van arra terve, ha nem sikerül a trükk, természetesen egy másik trükk, amelyet azonnal a legnagyobb természetességgel kell végrehajtani, és amelyik nagyobbat szólva felejteti el, hogy az előző tulajdonképpen valahogy félbemaradt. És a bűvészek általában nem is hibáznak. Azonban azok, akik varázslóként mutatkoznak be, de egyetlen trükköt sem ismernek, csak a várakozás izgalmának fenntartásával számolhatnak. Magyar Péternek egyelőre nem volt meg a második mutatványa. Ez azt jelenti, hogy elsősorban azoknak a körében hódít, akik eleve felfigyeltek már rá; mindenki másnak ő csak egy jelenség, ami másokra nagy hatással van.

A csalás ezen formája is egy szakma, sikeres varázslatok nélkül sikeres varázslónak mutatkozni. Az ukrán csodadoktorok csodás gazdagsága bizonyítja, hogy ha nem ugyanazokat csapod be háromhetente, akkor erre lehet karriert alapozni. Itt jutunk el Magyar Péter problémájához, mert neki háromhetente ugyanazt a közönséget kell útjára bocsájtani sikeres varázslat bemutatása nélkül, azzal a szentenciaként előadott végszóval, hogy az igazi mutatvány újabb három hét múlva kerül majd bemutatásra. A szerény látványelemek (nemzeti színű füst és Nagy Ervin), a minden tartalmat és konkrétumot nélkülöző, hosszú “miseszöveg” a jelenlévőket talán még izgalomban tartja, hiszen miután izgatottan jönnek, felserkenteni még nem kell őket, de azok már átlátnak a szitán, akiket a tömeg hazulról hozott lendülete a helyszínen nem ragad magával. A képernyőn meg már látszik, hogy ez mekkora gagyi.

Az ellenzék és a Fidesz törzsszavazói között van legalább egy lényeges különbség, ami most válik az ellenzék számára rendkívül kellemetlenné. A Fidesz másfél milliós alap tábora nem vár semmi olyat a kormányzástól, amit már nem kapott meg és amelynek megkapásában a továbbiakban is ne lehetne biztos. A Fidesz szavazóinak nincsenek illúziói. Annak az egymilliónak sem, akit kalkuláló szavazónak nevezhetünk, akik pusztán a rút anyagiak, a legtisztább érdekeik miatt szavaznak a jobboldalra. Egykulcsos adó, biztonság, stabilitás és stabilitás. A peremszavazók meg végképp nem kergetnek vágyálmokat: ők akár racionális okokból, akár az ellenzék megtekintése utáni rémületből ikszelnek végül a fülke magányában a Fideszre. Nem várnak új kunsztokat, csak azt, hogy a Fidesz egy elfogadható kormányzással újra vásárolja meg a szavazatukat. Ez a hárommillió ember is szeretné, hogy “legyen minden jobb”, csak tudja, hogy az nem ilyen egyszerű. A Fidesz-szavazók sokkal jobb kedvű emberek, mint az ellenzéki választók.

Az ellenzék törzsszavazói egyrészt nem kötődnek egyik ellenzéki párthoz sem eléggé, gyakorlatilag jelenleg csak a DK lehet a saját 10 százalékában biztos. A többi ellenzéki párt a jelek szerint bármikor – szavazói értelemben – kifosztható. Másrészt a progresszió összes ideológiai maszlagja ott kavarog a legaktívabb 5–600 ezer fejében, teljesen különbözőképpen vegyítve, azzal a várakozással súlyosbítva, hogy csak akkor lesznek újra boldogok, ha Orbán Viktort minimum kiadják Brüsszelnek és elveszik a fideszesek vagyonát, majd szétosztják a nép között. Ráadásul mindezt flash jelleggel képzelik el, úgy, hogy egy reggel felserkennek (minden tüntetésre így mennek ki 14 éve), spontán összeverődik fél–egymillió ember, felmennek a Karmelitába és hirtelen minden jobb lesz, sőt, JÓ! Ez egy kielégíthetetlen igény, amelynek nemcsak a végletes tehetségtelensége okán nem volt képes megfelelni az ellenzék nagy része. Gyurcsány Ferencnek ez a mutatvány 2006-ban egyszer sikerült, elhitetni, hogy sikerült a varázslat, de ő utána lebukott. A többiek utána nem lebuktak, hanem elkoptak, és ők már azt a jóleső várakozást sem tudják igazán felkelteni a szavazóikban. Így most az – a hiány okán – Magyar Péterben testesül meg egy ideig.

Miért nem tud semmit mondani Magyar Péter lényegében azon kívül, amit az ellenzék állandóan mond? Először is azért, mert az amerikai politikai színház identitáspolitikai projektjei nem konvertálhatók Magyarországra. Magyar Péter ugyanis egy amerikai típusú projekt: lehet, hogy nemcsak a know-how amerikai, hanem a befektetett tőke is az. Négy olyan téma van, amely nyugaton mindenütt az antikonzervatív erők listáján az első helyen szerepel: faji kártya, bevándorlás, szexuális perverziók, abortusz. Magyarországra ezek egyikét sem lehet importálni az eredeti értelmükben, sőt, konvertálni sem sikerült – ez nagyon fontos oka az ellenzék válságának.

1. Vagyis a feketéket nem lehet lecserélni a cigányokra: nincs BLM, a kormány közmegelégedésre megdolgoztatta a cigányokat és nem segélyezi őket.
2. Teljesen értelmezhetetlen Magyarországon a migráció amerikai és nyugat-európai megközelítése: a magyar átlagember nem is érti, miféle erkölcsi kötelezettségei lehetnének neki a gyarmattartók által vegzált négerekkel és muszlimokkal kapcsolatban.
3. Az LMBTQ, a homoszexuális projekt és úgy általában a genderelmélet, az interszekcionalizmus az eredeti magyar normalitásban szintén értelmezhetetlen, ahogy a feminizmus második hullámától abból is minden.
4. Az abortusz közmegelégedésre kezelt probléma Magyarországon, a jobboldal beletörődött a jelenlegi szabályozásba, a szélsőliberálisok pedig nálunk rétegjelenségnek számítanak, az átlagemberek szerint is elmebetegek.

Ebből következően az amerikai progresszió négy fő témáját Magyarországra nem lehet adaptálni. És az amerikai progresszió magyar képviselőinek végtelen szegénységét mutatja az, hogy nem is tudnak egy ötödik olyan dolgot kitalálni, ami az amerikai átütő erővel alkalmazható lenne Magyarországon.

Az ellenzék kerettörténete az, hogy van tökéletes társadalom és az már nyugaton létezik is. Ezt azonban még az ellenzék Orbán-gyűlölő peremszavazói sem hiszik el igazán. Nekünk már egyszer megígérték a tökéletes rendszert, a szocializmusból a kommunizmusba tartó fenséges, üdvözítő átmenetet, és mi pontosan tudjuk, hogy ez mennyire komolyan vehető projekt.

Magyar Péternek tehát semmilyen valóságos politikai mondanivalója sincs, mert a politikai helyzet egyszerűen nem ad neki ilyen lehetőséget; a rajongói nem teszik számára lehetővé, hogy kiénekeljen a nyugati kánont éneklő kórusból, az ilyen kísérletei után pontosan olyan korrekciókra kényszerül, mint Márki-Zay Péter. Az ő előválasztása az EP-választás lesz, ha elhúzza addig egyáltalán. Az ellenzéket nagyon megverheti, de ha például azt nézzük, eddig kik álltak mögé, akkor MZP pályáján van: minél többet látják az emberek, minél nagyobb tétet tulajdonítanak a választásnak, annál jobban megriadnak majd tőle, a káosz emberétől.

Fotó: Hatlaczki Balázs/PestiSrácok.hu