Hoppál Péter: A kádárizmus szimbolikusan és végérvényesen most zárult le számomra (podcast)

Sikerült visszafordítani a vesztébe száguldó gyorsvonatot. Anélkül, hogy szervilisek és szemellenzősek lennénk, bátran kijelenthetjük: csak a bolond ember nem látja, hogy volt azért egy-két konzekvens országvezető, nagy formátumú politikus, akik egyformán gondolkodtak a világban. Hála Istennek a magyar miniszterelnök közéjük tartozik. Nekik köszönhetően sikerült elkerülni a vészt. Most Európán a világ szeme, mert ide, Brüsszelbe húzódtak vissza a normalitást tagadó politikusok és adminisztrátorok. A világ szeme tehát a patriótákon van. Orbán Viktor '88-'89-ben a kommunista diktatúra gumibotjai révén a bőrén és a hátán érezte meg, milyen, ha hiányzik a szabadság. Ő nem fogja aprópénzen semmilyen világhatalmi tényezőnek eladni a magyar szuverenitást.

A magyarok és a törökök mindkét nép honfoglalása előtt együtt éltek. 430 szavunk van, amit a Magna Hungáriában a törökökkel való házasodás, közös szövés-fonás időszakában átvettünk. A török és a magyar kultúra a népdalkincs okán is összefonódik. Rokonságban vagyunk tehát. Persze nem felejthetjük el, hogy a 150 éves oszmán uralom idején nagyon sok magyart kiirtottak, és hátravetették a középkori Magyarország nagyhatalmi fejlődését. Ám az Oszmán Birodalom más volt, mint a mai, atatürki Törökország, amelyik hallatlan nagy barátságban működött és működik újra együtt Magyarországgal. Ne feledjük el azt sem, hogy minden magyar szabadságharc után Törökországban kaptak oltalmat emigránsaink. A nemzeti polgári kormány ezt a barátságot és lehetőséget jó időben fölismerte, tudván, hogy Európa közepén vagyunk, így a törököknek szüksége van ránk és nekünk is rájuk.

Aki nem látta még a Szentegyházi Gyermekfilharmóniát, nagy szeretettel azt kérem, hogy keressen rá valamelyik videómegosztón azonnal! Magyar az, aki ezen képsorok láttán nem bírja megállni, hogy ne könnyezne. Ezért mondom, hogy a kádárizmusnak az egyik utolsó meghaladása következett be a Prima Primissima díjátadáson, amikor a magyarok a teljes anonimitásban, SMS-küldéssel úgy döntenek, hogy egy határon túli, székelyföldi, 140 fős gyermekkórust emelnek föl. Nagyon boldogok voltunk, lezárult a rendszerváltás, a magyar lélekben helyére kerültek a dolgok. Egy és egységes magyar nemzet van. Egy és oszthatatlan, határokkal nem szabdalható magyar kultúra létezik! Ezért szép ez a történet.

Nagyon jó, hogy a miniszterelnök harcol. Ám fel kell tenni a kérdést, mi mit tehetünk, hogy a társadalmi immunrendszerünk rendben legyen, és ne legyünk kiszolgáltatva a globalistáknak? Nagyon jó volt a polgári körök mozgalma annak idején, és valamiféle önvédelmi mechanizmusra továbbra is szükségünk lenne. Ezért kell, hogy újra összegyűljünk, megerősítsük az egymás iránti bizalmunkat, hitünket a magyar jövőben, és hogy ez átragadjon az újabb, a fiatalabb generációkra. Az volna jó, ha a mai fiatalok ugyanolyan lánglelkűek volnának, mint mi, a rendszerváltoztatás idején!