Belegondoltak már abba, hogy mi lenne Önökkel, ha egyik pillanatról a másikra elérhetetlenné válna az internet? Vagy azt feltételezik, ez úgysem történhet meg? Pedig érdemes megállni egy pillanatra és végigfuttatni magunkban: erre bármikor sor kerülhet, mint ahogyan azt tegnap a fehéroroszok a saját bőrükön is megtapasztalhatták. A vasárnap újraválasztott (?) kormány ugyanis megtette azt, ami egész Európában példátlan intézkedésnek számít: lekapcsoltatta az internetet.
A fehérorosz elnökválasztás eredménye igencsak kiverte a biztosítékot Minszkben, ahol csalást gyanított az ellenzék, ami miatt több ezren vonultak utcára tüntetni. Kedden került nyilvánosságra egy hangfelvétel arról, hogyan folyhatott a vasárnap leadott voksok összesítése: augusztus 4. és 8. között levélben is lehetett szavazni, ezek ellenőrzésére végképp nem volt esélye az ellenzéknek. Szvjatlana Cihanouszkaja stábja arra kérte a választókat, lehetőleg vasárnap szavazzanak, mivel ezeket nehezebb manipulálni. Később Cihanouszkaja ellenzéki elnökjelölt bejelentette: nem fogadja el a hivatalos eredményeket, és saját magát tartja a választás győztesének. Hétfő éjjel kiderült: elhagyta Fehéroroszországot, Litvániában tartózkodik, de biztonságban van. A politikust csapata azóta nem tudta elérni, hogy hétfőn elhagyta a választási bizottság épületét – hollétéről Linas Linkevicius litván külügyminiszter számolt be a Twitteren, kedden. Litvánia, amely egykor szovjet tagköztársaság volt, ma az Európai Unió és a NATO tagja, az ország gyakran ad menedéket a fehérorosz vagy az orosz ellenzék tagjainak.
Az InfoRádióban Rácz András, a Német Külpolitikai Társaság, a DGAP kutatója hétfőn arról beszélt, hogy 26 éve nem tartottak szabályos választást Fehéroroszországban, ahol most minden eddiginél durvább választási csalás történhetett. A szakértő 50 olyan szavazókörről tud, ahol nyilvánosságra hozták a jegyzőkönyveket, és hiába nyert az ellenzéki jelölt, a hivatalos közlésben 70-80 százaléknyi szavazatot kapott Lukasenka elnök. Aljakszandr Lukasenka elnök hétfőn közölte: a fehéroroszországi hatóságok nem fogják engedni, hogy az instabilitás szétszakítsa az országot. Azt állította, hogy külföldről – Lengyelországból, Nagy-Britanniából és Csehországból – irányították a vasárnap esti erőszakos tüntetéseket.
A 65 éves Lukasenka 1994 óta irányítja Fehéroroszországot, és sorozatban hatodik mandátumát csalta nyerte el. Az idei kampányidőszakban két ellenzéki elnökjelöltet, köztük Cihanouszkaja férjét bebörtönözték, és számos ellenzéki aktivistát őrizetbe vettek. A voksoláson nemzetközi megfigyelők nem vettek részt, kivéve a szovjet utódállamok többségét tömörítő Független Államok Közösségének megfigyelőit, akik elégedetten nyilatkoztak a választási folyamatról. Az államtól független felmérések a jelenlegi eredménnyel szögesen ellentétes képet festettek. Ezek szerint Cihanouszkaja 70 százalékos támogatottságot élvezett, míg Lukasenkára mindössze 10 százalék szavazott.
Eddig háromezer embert vettek őrizetbe a fehérorosz hatóságok a választás után – egy tüntetőért tíz kommandós ment, újságírókat tartóztattak le és brutális kegyetlenséggel verték szét a tüntetéseket. A 2006-os budapesti rendőrterror szinte eltörpülni látszik akkor, ha megnézzük azokat a felvételeket, amelyeken az ottani karhatalmi erők válaszcsapást mérnek a demonstrálókra: nem csupán gumibottal, könnygázzal oszlatták a tiltakozó tömegeket, de egyes közösségi oldalakon felbukkant az is, hogy célzott lövéseket adtak le rájuk.
Ellenzéki tüntető nemzeti színű zászlóval áll a rohamrendőrök sorfala előtt Minszkben 2020. augusztus 9-én. Fotó: MTI/EPA/Taccjana Zenkovics
Arra azonban senki sem számított, hogy a kormány parancsára egész egyszerűen megszűnt az internet. Az egész országban. Az emberek úgynevezett VPN-hálózattal próbálták tartani a kapcsolatot egymással, Európa több országából pedig komoly figyelmeztetést küldtek Lukasenkának, hogy azonnal állítsa helyre a rendet és fejezzék be a tüntetők vegzálását. Az internet blokkolása példanélkülinek számít a kontinensen, ezt háborús övezetekben alkalmazzák néhány órára vagy terrorszervezetek felszámolásánál a kommunikáció ellehetetlenítése érdekében. Arra viszont, hogy egy ország – elvileg demokratikus választás útján megválasztott kormánya – saját polgárait tiltja ki az online térből, még sosem fordult elő a kontinensen. Belegondoltak már abba, hogy mi lenne velünk internet nélkül? Önök mit tennének?
Digitális határzár
Korábban is próbálkoztak már leválasztani az internetről egy egész ország lakosságát. Az iráni kormány 2012-ben jelentette be: a kibertámadások elleni védekezés miatt több lépcsőben teljesen leválasztják az országot a világhálóról. Az ország egy saját belső hálózatot használ majd, ami nem áll kapcsolatban a globális rendszerekkel, a kormányzati gépek után a civil lakosság által használt hálózatokat is átterelik a nemzeti hálózatra. Az irániak első lépésként a Google tiltását tartották fontosnak, ugyanis az iszlám világban komoly megbotránkozást keltett egy Mohamedet parodizáló videó, ami a YouTube-on jelent meg. Az amerikai kormány kérte a Google-t, hogy távolítsa el a klipet a YouTube-ról, de a szolgáltató (némi diplomáciai összekacsintást feltételezve) a kérést elutasította, azzal a magyarázattal, hogy a videó nem sérti a felhasználási feltételeket. Az amerikai kormány ezzel elhárította magáról a felelősséget, habár a közel-keleti forradalmároknak nem ennyire egyszerű elmagyarázni, hogy a nyugati kultúrákban a kormány nem tehet meg a magánszektorban bármit. Irán saját állítása szerint az intézkedéssel ők viszont védetté válnak az izraeli és amerikai kibertámadásokkal szemben, és nem lesz többé elérhető sem a kereső, sem a Gmail, sem a Google+, na és persze a Mohamed próféta meggyalázására alkalmas YouTube sem. Végül erre mégsem került sor teljesen; a nemzeti hálózatból kijutni mégsem egyszerű feladat. Amennyiben viszont tényleg minden átjárót megszüntet a kormány, akkor csak a műholdas internetkapcsolat marad(na) kapocsnak a külvilággal.
A kibertér blokkolásával az életünk jelentős részét korlátozzák
Az észrevétlen információs társadalom lényege, hogy akkor használjuk az internetet, az informatikai eszközöket, technológiákat, amikor nem is tudunk róla. Ilyenkor vagy humán interfészeken keresztül kapcsolódunk az internethez, mint amilyen egy banki ügyintéző, vagy folyamatokon keresztül, amelyeknek beépített része az informatikai rendszerek felhasználása, vagy intézmények révén, mint amilyen az iskola vagy a kórház, amik nem úgy működnének, ha nem létezne internetre kötött informatika. Végeredményben tehát az internet jelen van a gazdaságban, a szórakozásban, az ügyintézésben, a vásárlásban, a kommunikációban és az intézményeinkben – és ez még korántsem a teljes tárháza mindannak, ami mindennapi életünket jelentősen meghatározza. Szakértők szerint az internet ugyanis nemcsak az, amit látunk, amit közvetlenül használunk, hanem egy olyan alap infrastruktúra, ami észrevétlenül szinte mindenhova beépült az elmúlt évtizedekben. Gondoljanak bele: jelen van a gazdaságban, a munkavégzésben, ott van a kikapcsolódásban, a rekreációban. Segít egyszerűbben elintézni a dolgokat, megsokszorozza a kapacitásainkat, bizonyos értelemben szuperképességekkel lát el bennünket, az okostelefonok pedig valóban nélkülözhetetlenné váltak, a mindennapjaink részévé. Az egyik legfontosabb kommunikációs csatorna, még akkor is, ha hagyományos tömegkommunikáció, telefon és levelezés is létezett már az internet megjelenése előtt. Végül segít a vásárlásban, és most nemcsak az online rendelésre gondolok, hanem arra is, hogy amikor bemegyünk a boltba és leveszünk egy terméket a polcról, akkor annak előállítása, logisztikája, marketingje mind-mind ezer szállal kötődik az internethez, az internetet használó informatikai rendszerekhez. Persze a legtöbben nem vonulunk önkéntes száműzetésbe az internet elől, még ha időnként el is játszunk a gondolattal, hogy milyen jó lenne, vagy ténylegesen be is iktatunk egy-egy digitális detoxot, internet nélkül ugyanis egész egyszerűen nem úgy működne a világ. Tehát a kérdés, hogy mi lenne velünk internet nélkül, sokkal szerteágazóbb, mint elsőre gondolnánk, mert a világháló olyan mértékben szőtte át az életünket, amit nem is feltételeznénk.
Rendőrök őrizetbe vesznek egy ellenzéki tüntetőt Minszkben 2020. augusztus 10-én, egy nappal a fehéroroszországi elnökválasztás után. Fotó: MTI/EPA/Jauhen Jercsak
A nyílt internetre vonatkozó uniós szabályok értelmében a felhasználókat megilleti a jog, hogy bármely általuk kiválasztott online tartalomhoz vagy szolgáltatáshoz hozzáférjenek, és megosszák azt. Internetszolgáltatója nem korlátozhatja és nem lassíthatja az Ön hozzáférését semmilyen online tartalomhoz, alkalmazáshoz vagy szolgáltatáshoz, és nem alkalmazhat hátrányos megkülönböztetést semmilyen online tartalommal, alkalmazással, illetve szolgáltatással szemben, kivéve, ha a szolgáltatót a jog – például bírósági végzés formájában – arra kötelezi, hogy korlátozzon bizonyos illegális tartalmakat, vagy ha ez a hálózat biztonságának és integritásának megőrzése érdekében – például vírusok vagy rosszindulatú számítógépes programok miatt – indokolt. A harmadik esetben pedig ez akkor lehetséges, ha ez kivételes vagy időszakos hálózati torlódások kezeléséhez szükséges.
A fehéroroszországi kormány intézkedése nem csupán jogsértő, de elgondolkodtató is. Vajon mi történne akkor, tudnánk-e bármit is tenni, ha egy választást követően az új kormány úgy ítélné meg: jobb lesz nekünk internet nélkül? Elkeserítő a válasz: semmit. Önöknek van már postagalambja? Hiszen Magyarországon is diktatúra van. Vagy mégsem?
Facebook
Twitter
YouTube
RSS