Miért csak az „Elvirákat” védi az európai uniós jog?
Georg Jellinek szerint a jog az erkölcs minimuma. Vagyis a jogalkotásnak, de a jogalkalmazásnak is iránytűként kellene szolgálnia a társadalom felé, hogy meghatározza, hogy mi a megfelelő magatartás és mi nem az. Irányt kellene adnia az egyes tagállamok jogrendszerének, jogalkalmazásának és az Európai Unió jogának és jogalkalmazásának a polgárok számára. Most is ezt teszik, csak az az irány, amelybe az Európai Unió jelenleg mutat, arról nyugodtan kijelenthetjük, hogy homlokegyenest szemben áll az alapító atyák erkölcsiségével.
No, de induljunk közelebbről. Érthető módon komoly felháborodást váltott ki a Veszprémi Törvényszék azon döntése, amely igazat adott annak a transznemű nőnek, aki 2013-ig férfiként élt és dolgozott hazánkban, most azonban igénybe szerette volna venni a Nők40 kedvezményes nyugdíjazás lehetőségét. A Kormányhivatal elutasította a kérelmét a születési nemére hivatkozással, azonban a magyar bíróság másképp ítélte meg az ügyet.
A bíróság azért is érvelt így, mivel az európai uniós joggyakorlat már 2002 óta védi a transzneműeket, azokat a választott nem szerint ítéli meg, olyannyira, hogy 2006-ban az Európai Bíróság egy hasonló ügyben már kimondta, hogy a transzneműekre az „új nemük” szerinti nyugdíjkorhatár érvényes.
Az újdonsült nőnek természetesen a Soros-féle Open Society által támogatott Háttér Társaság nyújtott jogi segítséget, hogy elérhesse „nemes célját”.
Milyen kár, hogy a bíróság, és különösen az Európai Unió Bírósága már 20 éve ilyen érzékenyen védi az LMBTQ-közösségeket, akik a társadalom csak egy nagyon kis százalékát képezik, mégis érthetetlen erőszakossággal felülreprezentálva védi őket az Európai Unió joga. Ez a betonbiztos jogvédelem már láthatóan hozzánk beszivárgott. Milyen szomorú, hogy az Európai Bíróság nem ennyire erőszakos, és következetes más társadalmilag talán égetőbb értékek védelme érdekében is.
Az őshonos nemzeti kisebbségekkel sajnos nem tudnak érdemben foglalkozni
Véleményem szerint az Európai Unió joga és jogértelmezése – a kisebbségek jogát illetően is – komoly értékválságban van. Emlékezzünk csak vissza arra, hogy amikor a magyar nemzeti kisebbségek ügyében kellett volna előremutató lépést tennie az Európai Uniónak, akkor azt teljesen figyelmen kívül hagyták, mosták kezeiket. Hiába teljesítették a székelyek az európai polgári kezdeményezéshez szükséges feltételeket, vagy akár a korábbi Minority SafePack feltételeit. Egyikből sem lett semmi.
Mint emlékezetes, a Székely Nemzeti Tanács annak érdekében gyűjtötte össze az aláírásokat, hogy az EU tagállamai a gazdasági lemaradás megszüntetését szolgáló kohéziós források elosztásánál legyenek tekintettel a régiók nemzeti, kulturális jellegzetességeire is. A Minority SafePack pedig a nemzeti, etnikai és nyelvi kisebbségvédelem bizonyos területeit szerette volna, hogy az európai uniós jog részei legyenek. Mindkét ügy megvitatása égetően indokolt lett volna, és sokat jelentett volna a kisebbségi létbe szorult magyarok számára.
Azonban egyik ügyben sem csinált semmit az Európai Unió, hatáskör hiányában.
Transzjogokra és a kötelező betelepítési kvótára „szerencsére” pont van hatáskörük
Igen, az EU arra mind feljogosítva érzi magát, hogy beleszóljon, hogyan neveljük a gyermekeinket, kikkel éljünk egy országhatáron belül, kiknek – NATO-n és EU-n kívüli országnak – a háborújába avatkozzunk be fegyverrel, tankokkal és vadászrepülőkkel, és így tovább. Az EU-nak véletlenül van hatásköre arra is, hogy a fenti ügyekben bennünket kötelezettségszegési eljárás alá vonjanak és bíróság elé citáljanak, a nekünk rendeletben megállapított pénzüket el tudják vonni és így tovább.
Az EU-n belül élő őshonos kisebbségek jogai sajnos pont nem tartoznak az Európai Uniós jogkörökbe. Elvonhatják a nyelvi jogainkat, elvehetik az iskoláinkat, feldúlhatják a temetőinket, az EU épp a cipőjét köti közben. Hát így jártunk.
A magyar kormány bezárja a kiskaput
Visszatérve a botrányos magyar bírósági döntésre: a magyar jogalkotó nagyon helyesen bezárja a kiskaput, és már be is nyújtottak egy javaslatot a Fidesz és a KDNP-frakcióvezetői, amelynek értelmében csak azok vehetnék igénybe ezután a Nők40-t, akik 40 évig biológiailag nőként dolgoztak.
A szakértők persze vélelmezik, hogy az Európai Unió Bírósága előtt ebben az esetben is az LMBTQ-lobbinak adna igazat. Hiszen ne legyenek kétségeink: ez előtt a lobbi előtt hajolt meg a magyar bíróság is, és ez a lobbi hálózza be és tartja fogságban az Európai Uniót is. Pontosan ez a lobbi is.
Néhány hetes hír az is, hogy a belügyminiszterek tanácsa puccsszerűen átnyomott határozatában egy új migrációs csomagot. Amely többek közt migránsgettók létesítését, és a kötelező betelepítési kvótákat erőltetne újra ránk.
Na, ezek a Brüsszel által KIZÁRÓLAGOSAN védendő értékek: a migránsok, és az LMBTQ személyek jogai, a háborús fegyverszállítás elősegítése és így tovább. Ők ezt tekintik erkölcsi iránytűnek. Minden más mellékes.
Ezt hívják erkölcsi és jogi válságnak.
