Miért hazudnak neked?

Az, hogy hazudnak olykor – hát mondd már, nyilván nem lehetünk olyan naivak, hogy ne számítsunk rá. Ám az, hogy lényegében semmilyen fontos, az életünket alapvetően befolyásoló ügyben eszükbe se jut igazat mondani, az már egy kicsit talán mégiscsak túlzás.

Néhány napja közölte egy kormánypárti elfogultsággal aligha vádolható magyar külpolitikai elemző, hogy az Ukrajnának eddig nyújtott 68 milliárd dollárnyi amerikai katonai támogatás 90 százalékát az Egyesült Államok hadiipiari üzemeiben költötték el. Vagyis az USA nem jószívűen ad, hanem a saját hasznára nyerészkedik, minél hosszabbra nyújtva a háborút és ezzel a civil lakosság szenvedését, ráadásul mindezt még önérzetesen jóemberségként is tálalja. Az Európai Unió pedig ugyanezt csinálja, csak persze sutábban, ahogy minden mást is.

Szóval megint nem sikerült igazat mondaniuk azoknak, akik „a történelem jó oldalán állnak”.

Csak egy hevenyészett felsorolás az elmúlt évekből, kapásból, fejből, visszakeresés nélkül:

• Hazudtak a tömeges migrációról, hogy nincs is.
• Hazudtak a tömeges migrációról, hogy nem probléma.
• Hazudtak a tömeges migrációról, hogy nincs köze a terrorizmushoz.
• Hazudtak a tömeges migrációról, hogy nem akarnak kvóta szerinti szétosztást az EU-tagállamok közt.
• Hazudtak a koronavírusról, hogy természetes úton keletkezett.
• Hazudtak a koronavírus elleni vakcinákról, hogy le vannak tesztelve.
• Hazudtak az oroszellenes szankciókról, hogy hatásosak, aztán azt, hogy hatásosak lesznek.
• Hazudtak az oroszellenes szankciókról, hogy betartják őket.
• Hazudtak, hogy Ukrajnát támogatják pénzzel.
• Hazudtak az ukrán győzelem lehetőségéről, és hazudtak az oroszok folyamatos, illetve újbóli és újbóli összeomlásáról.
• Hazudtak az ukrán ellentámadásról, amelyről nem is tudni, hogy van-e, volt-e.
• Hazudtak a tomboló magyarországi antiszemitizmusról, amely most már még sincs, sőt, nem is volt.
• Hazudtak a tomboló magyarországi antiszemitizmusról, amely azért inkább mégis van.

Sőt, nemcsak hazudtak, hanem elhallgattatták, letiltották, a Google pedig még meg is lopta azt, aki elmondta az igazságot ezekről a hazugságokról. Ha egy ország kormánya mondta ki az igazságot, akkor pedig annak az országnak a pénzét lopták el.

Így valósul meg Ukrajna beígért győzelme (kép forrása: cloudinary.com)

Így elnézve ezt a felsorolást… Van egyáltalán olyan, amiről nem hazudtak? Ezt az álnaiv kérdést félre is tehetjük, persze, hogy nincs.

Na, és akkor kik hazudtak?

Hát a világunkban a valódi hatalmat birtokló nemzetközi óriáscégek és óriásbankok (FED, vagyonkezelők, befektetési alapok) megbízásából a csicskamunkát elvégző fősodorbeli, progresszív újságírók és politikusok. Hiába hordanak drága öltönyt, hiába gazdagok, nem urai a saját véleményüknek, hanem az amerikai nagykövetségen a lazacos szendvics mellé átvett brosúrát olvassák föl. A legszánalmasabb csicska mind közül a „tényellenőr”, aki azzal fáraszt, hogy maszatolva megpróbálja elmagyarázni neked, miért nincs vagy nincs teljesen igazuk a hazudozók hazugságait kimondóknak.

Tehát hazudtak és hazudnak neked, folyamatosan. Igazából nem most szembesülsz ezzel, eddig is tudtad, csak tulajdonképpen megszoktad, elfogadtad, hiszen mit tehetnél ellene.

A legcinikusabb, hogy van egy további nagy hazugság: az, hogy az internettel eljött a totális demokrácia, minden felszabadult, mindent megtudhatsz, minden szükséges információhoz hozzáférsz, és végre eligazodhatsz az átláthatóvá, őszintévé vált világban.

Csakhogy egyrészt nem férsz hozzá az információhoz, mert a Google, a Facebook meg a többiek letiltják, ráadásul el is lopják azt a pénzt, amely az ő saját szabályaik szerint jár az információ közlőjének, ha elég sokan olvassák, nézik. Aztán, ha esetleg hozzá is férhetsz az információhoz, élsz a lehetőséggel? Végignyálazol minden nézőpontot, a fősodorból kitiltott álláspontokért lemerülve az obskúrus honlapok világába is? Mérlegelsz, osztályozol, kirostálod a szefós kattintásvadászokat, és megtartod a valóban értékes közléseket?

Dehogy csinálod ezt! Hát kinek van erre ereje meg ideje?!

Így valósul meg az információ- és véleményszabadság (kép forrása: licdn.com)

Hiszen várnak a gizsgugyás videók, a nézettségért egymást szétpofozó, dzsungelben hernyót evő, vagy akár disznóspermát ivó celebek, várnak a kéttucatnyi film után is megunhatatlanul felcsigázó Marvel-szuperhősök, úgyhogy beéred a fősodorbeli hírekkel. Minden fontos ügyben átvernek, éppen kihúzzák a talajt a kultúránk, az életünk alól, és egyúttal szét is fárasztanak: kezelhetetlen mennyiségű információ zúdul, amitől vagy megbolondulsz egy idő után, vagy inkább éled a saját életedet, amíg és ahogy lehet.

Miközben minden fontos dologban szüntelenül hazudnak, és tudják, hogy tudod, hogy hazudnak, mégis szükségét érzik azt hazudni neked, hogy ők nem hazudnak. Mintha számítana, hogy azokat, akik anyagi és lelki értelemben is tönkreteszik a teljes világunkat, te mégis szeresd. Hogy akkor is fogadd el őket, próbálj hinni nekik, és szeresd őket, amikor teljesen nyilvánvalóan hazudnak.

Nem az igazságot akarják birtokolni, hiszen az Igazság valaki olyannál van, aki fölött nincs hatalmuk. A megadásod, az odaadásod kell nekik. Valójában nem is kell ide a többes szám. A Google-től a Pfizeren át a BlackRockig, ez végső soron egy személy. Aki azt akarja, hogy a hazudozása és minden alantassága ellenére add meg magad neki, őt akard, őt válaszd. Hogy add neki a lelkedet. Akár meggyőződésből, vélt érdekből, akár azért, mert nem látsz más kiutat, mert nem hiszed, hogy máshogy is lehet. Csak add neki – önként, mert erőszakkal nem veheti el. Ő, aki amúgy a pénzt „nyomtatja”, aki nem egyszerűen gazdag, hanem ő maga a pénz, akinek bármije megvan a világon, mégis nagyon céltudatosan követi az ezen felüli célját: meg akarja szerezni a lelkedet. Amiről neked azt mondja, hogy nem is fontos, mert az a lényeg, hogy élvezd az életet, carpe diem.

Ahogy az indiánok üveggyöngyökért és égetett szeszért eladták a legnagyobb kincsüket, az ősi földjüket, te vagy kiszemelve új indiánnak, aki megköti élete legrosszabb üzletét.