Miért nem tudunk mi is így hisztizni?

Szinte mindenben jobbak vagyunk, mint a baloldal, a liberálisok és legújabb természetes szövetségesük, az antiszemita, Izrael-ellenes szélsőjobb. Hisztiben viszont a fasorban sem vagyunk. A legprofibb dackorszakos kisgyermek sem tud úgy hisztizni, mint ők.

El kellene ezt tanulni. Olyan rengeteg okunk lenne hisztizni. A balliberálisoknak már nem árt a nevetségesség, hiszen ha a szavazóid elfogadták az ingyenes tamponautomatákat a férfimosdóban, már nem lehet többé megnevettetni őket semmi abszurd humorral. A másik hiba, amit még a jobboldal rendszeresen elkövet – szoros kapcsolatban a jól fókuszált hiszti teljes hiányával –, az az, hogy nem gondolja magát tökéletesnek. Egy ellenzéki politikus meg teljesen nyugodtan gondolja magát egy hibamentes tökélynek, és senki sem nevet. Nem hisztizünk, amikor kell, és nem röhögjük ki őket, amikor kell.

Egy ellenzéki politikus bármikor lehet nevetséges és komolytalan, ez a saját táborának elkötelezettségét nem érinti, mi meg úgy viselkedünk vele, mintha azért végül is komoly ember lenne. Nincs olyan ellenzéki sajtó, amely szelektálna a baloldalon; az ellenzéki politikusokat sem a konkrét viselkedésük, sem a politikusi teljesítményük nem tudja diszkreditálni. Jól láthatóan az egy külön tudomány, hogy az “overkillként”, totális pusztítóként alkalmazott hisztit miként kell kezelni. Ebben az egész világon – sajnos és nyilvánvalóan alkati okokból – a jobboldal mindenütt vereséget szenved a haladókról.

Az eredeti „áldozati póz”: Hadházy Ákos az MTVA padlóján

A legbrutálisabb balliberális politikusok is azonnal mimóza állapotba menekülnek, ha olyasmit mondanak rájuk, amit ők bármikor bárkire következmények nélkül mondhatnak. Bangóné politikailag simán túlélte a patkányozást, hosszú a sora a mindent alulmúló ellenzéki megnyilvánulásoknak. Persze a jobboldalon is elcsattannak hülyeségek, néha tényleg mondunk olyasmit, amit nagyon nem kellene. Csakhogy egy baloldali újságíró, értelmiségi, politikus sohasem fogja komolyan azt gondolni, hogy az előbbi mondat más alannyal igaz lehet, vagyis az ellenzéki oldalon is elcsattannak hülyeségek, néha tényleg mondunk olyasmit, amit nagyon nem kellene.

Ez az álláspont csak olyan nem jobboldali értelmiségiek megnyilvánulásaiban jelenik meg, akik függetleníteni tudták már magukat a baloldali akol nyilvánosságának szabályaitól. A jobb- és a baloldal minimum harminchárom éve kiabál már egymással, és mi még mindig nem kezeljük értékén az ellenzéki hisztériát. Azt sem halljuk meg sokszor, amit meg kellene hallanunk, és határsértésnek érezzük azt, amikor úgy viselkedünk, mint ők. Csakhogy ez már nem párbeszéd, talán sohasem volt az, hanem kommunikációs stratégiák háborúja. És ha van háború, ami a győzelemről szól, akkor ez az.

A vicces az, hogy az ellenzék és a sajtója a maga “logikája” szerint a saját kis buborékjában teljes joggal gondolja, hogy nincs ellenzéki sajtó Magyarországon. Ezt ők tényleg el is hiszik. Jelentős részük tényleg hiszi, hiszen ennyire elfogult. A Telex, a 444, a HVG, a 24.hu ugyanis szerintük nem ellenzéki sajtó, hanem objektív és tényleg független orgánum, amely egyenlő távolságról szemléli a két politikai oldalt. A liberális értelmiség és a felsorolt médiák újságírói tényleg azt hiszik, hogy kellene ellenzéki sajtó is, aki nem annyira objektív, mint ők, és autentikusan és tényleg támogatólag közvetíti az ellenzék álláspontját. Hiszen ők nem ezt teszik; ők objektíven, minden elfogultság nélkül írnak az ellenzékről is. Ők független újságírók és felháborítja őket, hogy nincs ellenzéki sajtó. Hiszen deklaráltan kormánypárti van. Mondjuk szerintük az pont nem lehetne, hiszen a kormánypártiság és az ellenzékiség, ja, és a humor meg az objektivitás is baloldali műfaj. Az egész baloldal egy nagy Heti Hetes, a színvonalában is és a módszereiben is az. És a Heti Hetes is tudott kormánypárti lenni, ha kellett – balos kormány idején, persze.

A haladó és „közszolgálati” sajtó szerint kellemetlen helyzet az, ha egy baloldali politikusnak kérdésekre kell válaszolnia. Baranyi esetében ez valószínűleg így is van.

Sőt, teljesen komolyan gondolják azt is, hogy ők el vannak nyomva, mert az általuk megírt igazat – hiszen ők csak az igazat és a teljes igazat írják meg – bárki is a jobboldalról kritizálni meri. Ennek a meggyőződésnek a mutatása csak részben kommunikációs eszköz, ezt ők tényleg komolyan gondolják, azok is, akik egyébként eszesebbek ennél, mert a közeg teljesen elhomályosítja a realitásérzéküket. Arról nem is beszélve, hogy ebben a buborékban a gondolkodást és a kételkedést pont olyan súlyosan büntetik, mint a kibeszélést: azonnali és végleges kitaszítással. A buborékon kívül ugyanis csak propaganda van; bárki más csak pénzért gondolhat mást, mint az, aki az igazat gondolja. Hihetetlennek tűnik, hogy ez a trükk működik az emberek egy részénél, de ezzel együtt kell élnünk. Ennek a gondolkodásmódnak a számtalan ellentmondása és általános zavarossága belülről nem is látszik, ha meg igen, csodás technikák vannak a kognitív disszonancia kezelésére. A hiszti például ilyen. Szeretnek hisztizni, élvezik. Mi nem szeretünk hisztizni és nem is tudjuk kiélvezni ezeket a helyzeteket, még a jó ügy érdekében sem. De most ez a csodafegyverük és ezzel akarnak elbizonytalanítani bennünket.

A totális gátlástalanságot nem lehet keretek közé szorítani, ha nem veszünk róla tudomást. Ezeket csak kiröhögni és kigúnyolni lehet. Vágó István a legutóbb azzal bizonyította, hogy mi nem mondunk igazat és az Európai Parlament nem szavazta meg azt, hogy férfiak is szülhetnek, hogy az EP csak azt szavazta meg, hogy a transz férfiakat is megilleti a szülészeti ellátás. Sem Vágó Istvánnak, sem egyetlen balliberálisnak sem fogjuk soha elmagyarázni, hogy mennyi ellentmondás és marhaság van csak ebben az egy mondatban is. Az elmebetegekkel, az őrültekkel szemben vannak erkölcsi kötelességeink, de azokkal szemben nincs, akik csak másokra veszélyesek, mert a maguk érdekeit valahogy csak kibrusztolják mindig.

A DK, vagy valamelyik másik balos párt kebléről a legédesebb siratni a “független sajtót”.

Bizonyosan írtunk olyat már Baranyi Krisztináról,  ami a vélemény- és showműfaj határát feszegeti. De ettől még az illető csak azért nem bizonyosan a legalkalmatlanabb és legzavarosabb fejű politikus, akit az ellenzéki szavazók magukra meg az országra szabadítottak, mert Pikó András és Niedermüller Péter is versenyben van, sok tucat másik versenyző mellett. Nekünk meg csak elég úgy tenni, mintha mindig mi tudnánk mindent jól és ők a propagandisták. Ez nagyon idegesíti őket, ennyit tehetünk. Hisztizzünk mi is az arcukba. Legyünk mi is olyan idegesítőek, mint ők.

A mi szavazóink tudják, hogy a jobboldal nem tökéletes, szokott hibázni és nem lesz mindig minden a lehető legjobb. Ezért nyert a jobboldal négy választást és nem az ellenzék.

NYEREMÉNYJÁTÉK!!!!!

Ambrózy Áron és Jeszenszky Zsolt kollégáink nyereményjátékot hirdetnek a tisztelt olvasóink körében. 

Az “inkriminált” Politikai Hobbista adásban a következő kontextusban szerepelt Baranyi Krisztina és a kecskenyáj: “aki szerint Baranyi nem szép, az őrült és dugjon inkább kecskékkel”. A vonatkozó felvetés eredetije Puzsér Róberttől származik, ő Szabó Tímea kapcsán ragadtatta el magát ugyanebben a kontextusban.

Arra kérjük olvasóinkat, hogy amennyiben a független-objektív sajtótermékek bármelyikében meghamisítják a fenti, egyébként teljesen ártalmatlan és a showműsorok világában még feltűnően ízléstelennek sem tekinthető gondolatmenetet, és olyan kontextusba helyezik, hogy a Politikai Hobbista című műsor szereplői Baranyi Krisztinát bármilyen relációba képzelték volna egy vagy több kecskével (Capra aegagrus hircus), azt jelezzék a szerkesztőségi e-mail címűnkön! Az ilyenkor szokásos személyiségi jogi- és sajtóperek mellett limitált szériájú plüss kecskéket sorsolunk ki.

Vezető kép: Hatlaczki Balázs/PestiSrácok.hu