Vasárnap előrehozott parlamenti választás lesz Olaszországban. Itália 2018-ban választott utoljára, akkor a Salvini által vezetett Liga és az 5 Csillag Mozgalom koalíciója került kormányra. Olaszországnak ismét megadatott a lehetőség, hogy konzervatív, jobboldali kormányt válasszon magának, ami nemcsak nekik, de nekünk, magyaroknak is fontos, sőt, az eredmény hatással lehet az EU jövőjére, de talán még Brüsszel elhibázott szankciós politikáját is befolyásolhatja. Az EU globalista, szankciópárti vezetői persze aggódnak, és odaig merészkedtek, hogy Ursula von der Leyen bizottsági elnök megfenyegette az olaszokat, hogy egy jobboldali győzelem esetén “megvannak a módszereik”, hogy bosszút álljanak. Még egy darabig izgulhatunk az eredmény miatt, de addig is megkérdeztük, mit gondol a PestiSrácok.hu által kiadott, Matteo Salvini vagyok című interjúkötet fordítója, Miklósi Klára a lehetéséges jövőről és az esélyekről.
Az olasz konzervatívok nagyon optimistának tűnnek, és a felmérések is biztatóak. Ez lehet az az év, amikor a jobboldal visszatér a kormányzáshoz Olaszországban?
Sokat kellett várni erre a napra, végre eljött: szeptember 25-én előrehozott parlamenti választások lesznek Olaszországban. Itália 2018-ban választott szabadon utoljára, akkor a Salvini által vezetett Liga és az 5 Csillag Mozgalom koalíciója került kormányra. Mindkét párt népszerűsége csúcsán állt, adott volt a közös kormányzás lehetősége. Az 5 Csillag Mozgalom akkor még szentül vallotta, hogy egyik hagyományos politikai erővel sem hajlandó szövetkezni (ez a kezdeti LMP-recept analógiája – a szerk.). A két új izmos politikai erő szövetsége 14 hónapig tartott. A belügyminiszter és miniszterelnök-helyettes Salvini egyre nehezebben viselte az 5 Csillag Mozgalom döntésképtelenségét, dilettantizmusát, semmi nem úgy haladt, ahogy azt ő szerette volna, az újoncok többek között semmilyen nagyobb állami beruházást sem támogattak. 14 hónap után, a kormányzó partnernek az olasz–francia határon építendő gyorsvasút-beruházás elleni tiltakozása miatt Salvini bedobta a törölközőt. A Lega és Salvini személyes népszerűsége akkor történelmi csúcson állt, adottnak tűnt a lehetőség, hogy a köztársasági elnök új választásokat írjon ki, ami csak jól végződhetett volna.
Salvini elszámolta magát. A koalíciós partner a hatalom lehetőségétől megrészegülve új partnerre talált: szövetségre lépett a 2018-as választásokon gyengén szereplő baloldali Demokrata Párttal (PD). Így a baloldali erők anélkül, hogy erről a szavazók így döntöttek volna, ismét hatalomra kerültek és azóta is hatalmon maradtak.
Időközben a Covid-problémákkal terhes nehéz időszakban újabb belső forrongásra került sor. A Covid-válság ürügyén a köztársasági elnök ismét úgy döntött, hogy nem kell, nem szabad választást tartani; legyen egy “nemzeti” egységkormány, amibe mindenki beszállhat, aki akar, balról, jobbról, minden létező irányból, mert válság idején az egység a legfontosabb. Salvini egyik legközelebbi szövetségese, helyettese, Giancarlo Giorgetti rábeszélésére úgy döntött, hogy beszáll ebbe a vegyesfelvágott szövetségbe, hogy a kizárólag balliberális erők mellett legyen egy ellenpólus is, hogy nehéz időkben az EU felé is megmutassa kormányzóképességeit. Ekkor jött képbe a nemzet megmentőjeként Mario Draghi: az ő személye volt az egyetlen, akiben miniszterelnökként meg tudtak egyezni a közös kormányzásra hajlandó politikai erők. Draghi egy bankár, tette, amit lehetett, valójában semmi jelentős változásra nem került sor Olaszországban. Ő volt a látszólagos nyugalom záloga. Mindenki fellélegzett, de valójában minden ment tovább a korábbi megszokott olasz mederben: növekvő államadósság, nagyarányú munkanélküliség, rendkívül megterhelő adók, túlzott bürokrácia. Február óta ehhez adódott az orosz–ukrán háború összes gyakorlati következménye, olyan, a napi életben érezhető drámai helyzet, ami szembeállítva az EU-retorikával igencsak más képet mutat.
Úgy tűnik, hogy mindebből mostanra tényleg elegük lett az olaszoknak; a levegőben lóg, hogy vasárnap ennek megfelelően fognak szavazni.
Az sem mindegy, hogy milyen arányban döntenek a változás mellett: minél többen lesznek, annál könnyebb lesz egy közös nevezővel kormányozni.
Bayer Zsolt és Miklósi Klára a Hír TV Bayer Show című műsorának felvételén. Fotó: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu
Megváltoztathatja az Európai Unió szankciós politikáját egy jobboldali olasz kormány? Tud nyomást gyakorolni Brüsszelre az EU harmadik legnagyobb gazdasága?
Olaszország az EU harmadik legerősebb gazdasága, az EU egyik alapító tagja.
A válasz elvileg egyértelműen igen, de az EU mostani, az öngyilkosság irányába haladó képe szerint erre nincs 100 százalékos garancia.
Hogy egy nemzeti-konzervatív olasz kormány egy teljesen új helyzetet jelentene, ezidáig biztos, de a következményekre vonatkozó lehetséges forgatókönyvből több is létezik.
Mit gondol a PestiSrácok.hu által kiadott, Matteo Salvini vagyok című interjúkötet fordítója Salviniről? A könyv megjelenése óta sokat változott a világ. Az elmúlt időszakban azt láttuk, hogy szinte már temeti a közvélemény az olasz politikust.
Salvini és a Liga népszerűsége a 2018-as csúcshoz képest a felére csökkent. Ez óriási veszteség. Saját híveik közül is többen átpártoltak a Giorgia Meloni vezette Itália Testvérei nevű párthoz. Giorgia Meloni volt az egyetlen, aki Mario Draghi kormányából kimaradt. Salvini a kormányon belülről meg tudta akadályozni a vagyonadót, szinte naponta felháborodott az Itáliát gyakorlatilag minden akadály nélkül elözönlő illegális bevándorlók tömegein, igaz, ebben az ügyben ezen kívül semmi gyakorlati változást nem tudott elérni. Belügyminiszter utódja, a baloldali Luciana Lamorgese minden fenntartás nélkül mindenkit beengedett az országba. Úgy tűnik, ebből is elege lett az olasz választóknak. Vasárnap meglátjuk, milyen arányban.
Salvini a kampányban hatalmas energiával, kitartással, a konzervatív erőkkel egységben harcolt, erő, elszántság sugárzik belőle. Biztos vagyok abban, hogy ha most végre a megfelelő partnerekkel kormányra kerül, ismét egyre népszerűbb lesz. A közös jó munkának csak jó következménye lehet.
A napokban erről is nyilatkozott: azt mondta, öt éves, jó kormányzásra készülnek, ez a közös érdek. Az olasz nép is végre-valahára ezt szeretné.
A Financial Times is a napokban cikkezett róla, hogy a haladó Nyugat azért aggódik, mert Meloni túl közel áll Orbán Viktorhoz, és attól félnek, hogy Olaszország is csatlakozik a magyarokhoz egy jobboldali győzelem esetén. Hogyan lett Magyarország az olasz választási kampány egyik fő témája? Tanult az olasz jobboldal Orbán Viktortól?
A hetedik érzékünk, érzékem azt súgja hogy igen, nagyon sok a közös nézet, a közös elképzelés. Vannak különbségek is, de ebből van a kevesebb. Egy markáns példa: a Salvini-könyvben is olvasható, hogy Olaszország soha nem látott válságban van a drámaian alacsony születési számok miatt. Hiába él ott a pápa, ott is ez a helyzet. Salvini a könyvben erről is beszél;
szerinte sem az illegális bevándorlás, hanem egy alapjaiban új nemzeti családpolitika a megoldás.
Egy másik hasonlóan jó példa: Salvini egykulcsos személyi jövedelemadót vezetne be a mostani, az Európában egyik legmegterhelőbb adózási sávok helyett. Az, hogy a határokat meg kell védeni, egy újabb közös nevező.
Orbán Viktor neve valóban naponta elhangzott a kampányban, hogy miért?
Nem nehéz kitalálni. Mi vagyunk Európa fekete bárányai, akik mindent a saját fejük szerint csinálnak, és lám-lám, a végén kiderül, hogy nekünk van, volt igazunk. Ezt követné Itália is,
ez lenne az EU szerint a világvége.
Nincs kizárva, hogy Itália után a spanyol választók is nagyobb bátorsággal szavaznának a változás mellett; ott Santiago Abascalra, “a spanyol Salvinire” érdemes figyelni. A példa ragadós lehet.
Giorgia Meloni, az ellenzéki jobboldali Olasz Testvérek (FdI) párt vezetője az olasz közszolgálati televízió, a Rai Uno Porta a Porta című műsorában Rómában 2022. szeptember 22-én. Olaszországban szeptember 25-én előrehozott parlamenti választásokat tartanak. Fotó: MTI/EPA/ANSA/Angelo Carconi
Melyek lesznek a legközvetlenebb kihívások, amelyekkel az új olasz kormánynak a választások után szembe kell néznie?
Emberpróbáló nehézségekkel kell megbirkóznia az új olasz kormánynak: a háború következményei miatt megroppanó gazdaság, elszegényedő családok, fizetésképtelenség, aggasztó munkanélküliség (ez Délen még aggasztóbb), elúszó államadósság – hogy csak a legsúlyosabbakat említsük. Az itthoni vörösiszap-tragédia, az azt követő árvíz, a Covid ehhez képest gyerekjátéknak tűnik. A Giorgia Meloni–Matteo Salvini párosnak ehhez kívánunk sok-sok erőt, hitet. Berlusconi korához képest fiatalos hátszéllel fogja támogatni őket – a TikTok közösségi oldalon rövid idő alatt egymillió követője lett, ő is fontos láncszem a levegőben lógó győzelemben.
Hajrá, Olaszország, hajrá, olaszok!
Fotó: MTI/EPA/ANSA/Massimo Percossi
Facebook
Twitter
YouTube
RSS