Szegény jövő
Tényleg bajban van az oktatás. A pénteki diáktüntetés általam megkérdezett résztvevői közül senki sem tudta, mikor volt az Aranybulla, de a magyar himnusz megzenésítőjének neve sem ugrott be senkinek, így ezen az információk birtokába csak úgy juthattam volna hozzá a helyszínen, ha elolvasom az Internetet. Nem a kinyomtatottat, hanem a másikat. De mégsem volt rá szükségem, mivel ezek az információk valamiért nekem megvoltak, pedig, mint megtudtam, ugyanabban a pöcegödör oktatási rendszerben tanultam, mint ők, így se tudás, se készség elvileg. De tény, hogy bizonyos dolgokban az én generációm valóban le van maradva: sokkal rosszabbul pörgetjük a Tindert és nem merünk akkorákat álmodni, hogy az egyetemről kikerülve az azonnal 400 ezer nettó plusz kafetériakurva az alap. Szerencsére a mai gyerekek mernek álmodni szebb jövőt és szebb jövedelmet, olyat, amibe nem kell energiát befektetni vagy megdolgozni érte, csak úgy készség és képesség alapon jön, de minimum alanyi jogon.
Tényleg jó ötlet volt ezzel a hülyeséggel teletömni a fejüket?
De legalább az eső esett, és így nem látszottak a könnyek, amelyeket az Orbán-kormány bakancsai alatti eltipródás passzírozott ki a diákokból, akiknek elegük van belőle, hogy sok a lecke, hogy sokat kell magolni – meg úgy tanulni egyáltalán. Jövőképük azonban van: a már említett 400 ezer nettó kezdő, csak hogy maradjon még a Király utcai albérlet kicsengetése után romkocsmázásra, ami eddig diákhitelből volt.
Ja, igen, az is rettenetes, hogy vissza kell egyszer fizetni, pedig mehetnének restancia nélkül is mosogatni Londonba.
A 444.hu lelkesen adott hírt róla, hogy volt olyan iskola, ahol a mai események apropóján a diákok több mint fele hiányzott, amitől a hatalom biztosan rettegni kezdett. De az is lehet, hogy nem, és simán csak lesz néhány kiosztott igazolatlan óra. Egyébként a többség illúzióját könnyebben tényleg nehéz lenne megteremteni. Egy gyerek, ha megteheti, nem megy iskolába. Ha meg bizonyos retardált médiamunkások és politikai szédelgők ehhez igazolást hazudnak a lapátfülű, kapafogú hülyegyereknek, akkor pláne nem megy, de a szavazókat a szüleik közül kéne megnyerniük maguknak, azok pedig biztos nem fogják díjazni ezt. Szélsőséges esetben egy-egy pofont félre is tesznek a haladároknak. Amúgy meg azért is volt jó ez a diáktüntetés, mert senki nem tudta, hogy miért van ott, a legtöbben viszont jó bulinak tartották, ami nyilván szempont, hiszen a haladó fiatalok egyik fő ismertetőjele, hogy bulizni járnak, ahol különböző start up ötleteken gondolkoznak, bár az esetek többségében semmi nem jut eszükbe. Ez persze szintén az oktatás hibája, a történelemóra száraz tényei nyilvánvalóan elnyomják a kreativitást, és akkor még nem is beszéltünk a Fidesz-repülőkről, amik fáradhatatlanul szórják a kemtrélt, aminek olyan hatása van nagyjából, mint az ivóvízbe kevert fluoridnak, vagyis eltompítja a gyerekek jedi-erejét, hogy előbb-utóbb mindenki a közmunkaprogramban, vagy Mészáros Lőrinc egyik bányájában kössön ki. Nem, nem egy bitcoin bányában, hanem egy igaziban.
Finnországban persze nem így van.
Hogy, hogy van, azt senki nem tudja pontosan, de az egyik haverjuk volt szobatársa olvasta a neten, hogy jobb, és az internet nem hazudik ugyebár, tehát biztosan igaz. Kár, hogy Orbánék ugyanebben az elavult oktatási rendszerben tanultak, ezért nem tudják használni a netet, de még az okostelefon okosabbik részét sem. Csak belehallóznak és zsarnokoskodnak… Megnyugodtunk, amikor megtudtuk, hogy a rendezvény pártfüggetlen volt, és bosszankodtam is, amikor a Momentum rátelepedett a rendezvényre és a saját szórólapjaikat osztogatták. Biztosan csak a véletlen műve, mint az Utolsó cserkészben, amikor „erre járt, megbotlott, és pont beleakadt a farka”. Miközben néztem a csillogó szemű gyerekeket, egy kolléga felhívta a figyelmemet a középkori gyerekek keresztes hadjáratának legendájára. Bár a kutatások szerint kamu az egész, úgy tűnik, a baloldal most megvalósítja a 800 éves mesét, hiszen annyira reménytelennek érzik a helyzetüket, hogy tényleg a kiskamaszokat mozgósítják. Ők pedig elhiszik, hogy végre fontosak valakinek a szüleiken kívül, és elhiszik, hogy ettől lesz az övék a jövő. Szegény jövő.
