Az USA hazahívta diplomatáit Ukrajnából, ez pedig jó okot szolgáltatott az örökös aggódóknak, hogy felkészüljenek a legrosszabbra, és már egész Európa orosz lerohanását vizionálják. Néhány hete megjelent cikkünkben kitértünk arra, hogy kinek volna érdeke egy kelet-ukrajnai nyílt háború, és megvizsgáltuk az offenzíva valós esélyeit. Az utóbbi napokban történtek függvényében essünk neki még egyszer a kérdésnek!
Hónapok óta aggódik a haladár sajtó és politikai elit Ukrajna orosz lerohanása miatt. Uborkaszezonban persze jól jön egy újabb világvége jóslat, és egy háborús helyzet erre kiváló okot szolgáltat. Az ukrán média természetesen rá is játszott a kérdésre; már tavaly ősszel arról kezdtek írni, hogy Moszkva nyílt háborúba kezd kistestvére ellen. Ez a pánikkeltés most ütött vissza: az Egyesült Államok visszahívta diplomatáit Ukrajnából. Ez persze önmagában adhat okot az aggodalomra, de sokat elárul a helyzet komolyságáról az, hogy még a háborús retorikában tobzódó ukrán politikusok is visszavettek a fenyegetésből. Oleh Nyikolenko külügyi szóvivő a Jevropejszka Pravdának adott nyilatkozatában már elhamarkodottnak nevezte a lépést.
Tiszteletben tartva a külföldi államok azon jogát, hogy szavatolják diplomáciai képviseleteik biztonságát, az amerikai félnek ezt a lépését korainak és a túlzott elővigyázatosság megnyilvánulásának tartjuk. Valójában az utóbbi időben nem történtek kardinális változások a biztonsági helyzetben: az újabb és újabb orosz agressziós hullámok veszélye 2014 óta állandó, az orosz csapatok Ukrajna határaihoz vonása pedig már tavaly áprilisban elkezdődött
– mondta Nyikolenko. Tisztázzuk: ha Ukrajna, amely már hónapok óta azt a retorikát tartja fenn, hogy az orosz medve „már holnap” Kijevben kopogtat, azt mondja, túlzott az amerikaiak aggodalma, akkor látható, hogy nagyrészt fölösleges pánikkeltésről van szó. Erre utal Josep Borrell kijelentése is.
Nincs szükség az ukrán–orosz határon kialakult helyzet dramatizálására és a diplomaták hazahívására, hacsak Antony Blinken amerikai külügyminiszter nem lát el minket olyan információval, amely indokolná ezt a lépést
– nyilatkozta a napokban az unió kül- és biztonságpolitikai főképviselője. A magyar külügy szintén nyugalomra intett a kérdésben, Szijjártó Péter pedig külön hangsúlyozta, hogy nem akarunk részt venni ebben a csatározásban.
Nem akarunk semmilyen Kelet-Nyugat konfliktus áldozataivá válni, mindenfajta hisztériakeltésnek azonban jó lenne véget vetni
– mondta. A magyar külügyminiszter korábban a Russia Todaynek adott interjújában is azt hangsúlyozta, hogy Magyarország mindig rosszul járt, amikor Kelet és Nyugat erőfitogtatásába keveredett, és a jövőben ezt szeretnénk elkerülni. Persze azonnal előkerült Orbán Viktor és Vlagyimir Putyin tervezett februári találkozója is, azonban Szijjártó szerint ennyi erővel Blinken vagy Biden is elítélhető volna, hiszen ők is találkoztak az orosz elnökkel, a diplomáciai kapcsolatok nem álltak le, és bár röpködnek a kemény – vagy keménynek szánt – kijelentések, távol állunk a helyzet felforrósodásától. Mindebből látható, hogy bár a feszültség fokozódik, ezentúl sem kell harmadik világháborútól tartanunk. Már csak azért sem, mert az USA nyilatkozataiból kitűnik, hogy a NATO nyíltan akkor sem avatkozna be a konfliktusba, ha Oroszország teljes körű támadást indítana szomszédja ellen. Persze a tagállamok szankciókkal és fegyverszállítmányokkal támogatják Kijevet, de a konkrét katonai segítségnyújtás – így a harmadik világháború kitörése – kizárt.
Szijjártó: a kormány nem tervezi magyarok evakuálását Ukrajnából
Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter hétfőn, Brüsszelben, az európai uniós külügyi tanács szünetében a sajtó érdeklődésére közölte, hogy egyelőre nem tervezik evakuálni sem a kijevi magyar nagykövetség diplomatáit, sem a családtagjaikat, és az utazási tanácsok módosítása sincs most napirenden. A tárcavezető szerint az ukrajnai helyzet értékelése nem teljesen vág egybe minden egyes NATO-szövetséges esetében, és az esetleges intézkedéseket illetően sincs teljes körű konszenzus. Szijjártó kiemelte: Közép-Európa rá van utalva az orosz energiahordozókra. Hangsúlyozta, hogy ennek a helyzetnek a fenntartásában szerinte nagy szerepe van azoknak, akik most a leghangosabban követelik a szankciókat, ezért azt szeretnék kérni, hogy a közép-európai országokra is legyen mindenki tekintettel, amikor ennek az éleződő Kelet-Nyugat konfliktusnak a jövőjével foglalkozik.
Hosszú játszma
Egyik korábbi cikkünkben foglalkoztunk azzal a kérdéssel, hogy Moszkvának érdeke-e Ukrajna lerohanása. Putyin természetesen mindenképpen szeretné megakadályozni, hogy Kijev a NATO tagja legyen, azonban ezt sokkal kisebb vérveszteséggel, politikai úton tulajdonképpen már el is érte. Ukrajna jelenleg is az államcsőd szélén táncol, a külföldi segélyek tartják infúzión, a lakosság elégedetlensége a vezetéssel szemben pedig soha nem látott mértékűre emelkedett. Zelenszkij elnök a következő, 2024-es választáson nem tudja megtartani a hatalmát, a legesélyesebb ellenzéki párt pedig oroszbarát. Az Ellenzéki Platform − Életért jelenleg a kormány legnagyobb ellenfele és csak a szélsőjobboldali koalíciónak köszönhetően nem ők vezetik az ukrán parlamentet. Putyinnak tehát mindössze két évet kell várnia, hogy az országban politikai fordulatra kerüljön sor, vagy beköszöntsön a teljes gazdasági összeomlás, ami azt eredményezné, hogy Ukrajna önként és dalolva tér vissza az orosz érdekszférába. A feszültség fenntartása tehát orosz részről indokolt, ezzel továbbra is nyomást tudnak gyakorolni az ukrán vezetésre, azonban a további lépések orosz részről teljesen fölöslegesek és kockázatosak.
A nyílt háború kitörésének valószínűbb forgatókönyve továbbra is az, hogy Kijev próbálja megtörni a befagyott frontvonalat, és megtámadják a szakadár régiókat, majd mintegy „véletlenül” egy-két rakéta orosz területen csapódik be, ezzel pedig kiprovokálják Moszkva katonai válaszát. Erre sokkal nagyobb esély van, mint egy orosz frontális támadásra. Azonban ha ezt a forgatókönyvet követjük, az orosz hadsereg akkor sem megy tovább, mint az indokolt a saját határainak biztosításának érdekében.
A legrosszabb forgatókönyv sem érint minket
Az ukrán sajtóban nemrégiben megjelent az a pletyka, hogy az oroszok Harkiv – oroszosan Harkov, óriási a különbség a két nyelv között – megtámadását tervezik. Ez azért is kétes, mert Luhanszk és Donyeck után Harkov megye is közel állt az elszakadáshoz pár évvel ezelőtt. Ezt csupán az tudta megakadályozni, hogy az ukrán hadsereg tulajdonképpen felvonulási térségnek használta fel a körzetet, megelőzendő az elszakadást. Ha viszont a közelben megjelennének az orosz katonák, akkor a város valószínűleg már másnap megadná magát. Nem ez lenne tehát az oroszok Sztálingrádja. Másrészt viszont Putyinnak érdeke, hogy az orosz többségű város Kijev fennhatósága alatt maradjon, éppen a fent vázolt türelmi játszma miatt: bár az oroszbarát hangok megerősödtek egész Ukrajnában, egy négymilliós, orosz többségű város politikai fegyverként sokkal jobban használható, mint katonai célpontként. Harkiv megtámadása tehát ismételten egy fantazmagória, sokkal több haszna van „ötödik hadosztályként” megtartani Ukrajnán belül.
Amennyiben létrejön a legrosszabb forgatókönyv, és az ukrán hadsereg valóban offenzívába kezd, átlő a határon és ellentámadásra kényszeríti az oroszokat, a front valószínűleg továbbra is a szeparatista régiókra korlátozódik majd, ahol gerilla-hadviseléssel, a felkelők támogatásával Oroszország szépen lassan felőrli az ukrán hadsereget, felgyorsítva ezzel az ország összeomlását. Nem lesz tehát harmadik világháború, sem atomháború, lehet aggódni, de a következő igazán nagy katonai konfliktus minden valószínűség szerint nem Ukrajnából fog indulni. Vigyázó szemetek inkább a Dél-kínai-tengerre vessétek!
Forrás: MTI, bykvu.com, PS; Fotó: MTI/EPA/Tecjana Zenkovics
Facebook
Twitter
YouTube
RSS