Minden kornak megvannak a maga moslékkoalíciói
Ahogyan pszichiáter néz a gyógyíthatatlan hülyére: ugyanazzal a türelemmel és megértéssel kéne nekünk is Gyurcsány nevű embertársunk napi vergődését figyelnünk, tanulmányoznunk. Ha segíteni nem is tudunk rajta, legalább ne dúljuk föl magunkat. Nem mindig sikerül.
A második világháború és a magyarországi moslékkoalíció összefüggésein merengett egy sort a delíriumos ember a Facebookon. Bizonyos szempontból szórakoztatóra sikerült. Azt írta:
A II. világháború menetét a szövetséges hatalmak fordították meg. Az Egyesült Államok, Nagy Britannia és a Szovjetunió. Egy korábbi gyarmat, annak gyarmattartója és a kommunista ősellenség országa. Kövér görcsember moslékkoalíciónak hívná őket. Most is széles szövetség alakul korábbi riválisok között. Most itt, Magyarországon.”
És milyen jól tenné a házelnök úr, ha mosléknak nevezné a szövetségeseket is. Tudniillik azok voltak: moslékok. Előtte és utána is a fél világot elfoglaló, kifosztó, emberek millióit legyilkoló és rabszolgasorba kényszerítő moslékok.
- Az atombombáival civilek százezreit elpusztító Egyesült Államok, amely azóta is országok sorát foglalta el, tette tönkre. Vietnámtól Irakon át Afganisztánig bezárólag ártatlanok millióit bombázták bele a földbe nagy jóságukban.
- Nagy-Britannia, amely már a világháborúk előtt föltalálta a koncentrációs tábort és az iparosított népirtást. S amely a második világháborúban szőnyegbombázások sorát hajtotta végre polgári lakosság ellen, kizárólag a tömegpusztítás szándékával.
- És az a Szovjetunió, amelynek generalisszimuszához képest Adolf Hitler „ipari tanuló” volt (idézet Hofitól). Sztálin is milliószámra irtotta az embereket, de ő – valami különös hóbortból – leginkább a sajátjait.
Ahogy az lenni szokott: a történelmet a győztesek írják. Így hát nem túl meglepő módon a szövetségesek saját propagandájuk szerint (amelyet '45 óta nézetnek-olvastatnak velünk) ők voltak a „jók”, a túloldal meg a „rosszak”. A valóság viszont az, hogy a második világháborúban elvetemült, gonosz tömeggyilkosok néztek egymással farkasszemet. Két rossz oldal volt. A két oldal nagyhatalmai egyaránt emberiség és emberiesség elleni bűnök sorát követték el, s ezért valamennyi vezetőjüket (nemcsak Hitlert, hanem Sztálint, Churchillt, Rooseveltet és Trumant is!) az utókor örök megvetése kéne, hogy sújtsa. Ha már az igazságszolgáltatás sajnos nem érhette utol őket...
Ha volt jó oldal a második világháborúban, az például Lengyelország volt, amelyet a németek és a szovjetek is lerohantak, s ezért a háború után ugyanazt kapták „jutalmul”, amit mi büntetésként: negyvenöt évnyi szovjet rabigát. Milyen érdekes: a szövetséges hatalmak, az állítólagos „jók” csak a németeknek üzentek hadat Lengyelország megtámadása után – a Szovjetuniónak nem. Inkább összefogtak vele. Pedig Sztálin elvtárs a finneket is ok nélkül lerohanta, elfoglalta a balti államokat.
Ez lenne a jó oldal, ugye?
- Ha tehát nem a győztesek nyolcvan évnyi propagandája, hanem a valóság felől vizsgáljuk Gyurcsány agymenését, be kell lássuk: végülis egészen helytálló a hasonlata. Moslékkoalíció ez is, meg az is. Züllött tömeggyilkosok alkalmi frigye a hatalomért. Annyiban azonban a magyarországi ellenzék tovább lépett a szövetségeseknél, hogy ők a cipőköpködő, zsidólistázó nácikat is bevették az összefogásba. Ez kétségtelen nóvum. Hungarikum.
A történelemmel ismerkedő Gyurcsány végezetül az alábbi gondolatokkal zárja elmélkedését: „Egymással sokáig farkasszemet néző, vetélkedő, megbélyegző pártok álltak össze, hogy új Magyarországot teremtsenek. Ahogy az egykori szövetséges hatalmak, most a szövetséges pártok teszik félre másodrangúvá lett korábbi vitáikat. Mert a közös haza fontosabb, mint a különálló pártok. Mert ahhoz, hogy visszatérjünk a normális világba, megéri túllépni a régi konfliktusokon. Hiszen színes országot kell majd vezetnünk. Akkor az se baj, ha színes a koalíció. Így fogunk győzni! Ahogy a szövetséges hatalmak is győztek.”
Megéri túllépni a konfliktusokon, hogyne: a hatalomért bármit! Így ment ez mindig, minden korban. Aztán ha sikerül, ki lehet forgatni sarkaiból a világot. Például meg lehet nyitni a déli határt, be lehet vezetni hetvennyolc gendert, kötelezővé lehet tenni gyerekeknek a nemváltó műtétet. Vagy a hagyományok okán újra lehet rajzolni Magyarország, Lengyelország, Közép-Európa, a világ térképét. Ahogy a szövetségesek, a „jók” szokták. Akik Feriéket pórázon tartják. A lehetőségek korlátlanok. Csupán egyetlen bökkenő van: mi, magyarok is itt vagyunk, és nem ülünk majd ölbe tett kézzel!
