A kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapján szerte az országban számos helyen tartottak koszorúzásokat, megemlékezéseket. A Szovjetunióban volt magyar politikai Rabok és Kényszermunkások Szervezete (SZORAKÉSZ) Óbudán, a szervezet által megálmodott és felállított GULAG-emlékműnél tartott gyertyagyújtással egybekötött megemlékezést.
A SZORAKÉSZ évről-évre főhajtással emlékezik február 25-én az emberellenes bolsevik terror áldozataira. Így tettek idén is, amikor más, emlékezetpolitikai szervezetek képviselőinek jelenlétében megtartották szokásos, gyertyás megemlékezésüket. Az eseményen Menczer Erzsébet egykori országgyűlési képviselő, a SZORAKÉSZ elnöke mondott emlékező beszédet.
„A kommunista diktatúra évtizedeinek leírása során számos jelző hangzik el: embertelen, gyilkos, hazug diktatúra, melyet a szolgalelkű, erkölcstelen és fékevesztett kommunisták tartottak fenn hosszú időn át. Ezek tényszerűségével kár is lenne vitatkozni. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy a történelemkönyvekből megszerezhető tudás még e kísérő jelzőkkel együtt sem teszi a tanuló fiatalság számára megrendítő élménnyé a XX. század egyik legsötétebb korszakát. Megtanulhatják kialakulásának folyamatát, annak okairól és a hatalomgyakorlás eszközeiről átfogó képet szerezhetnek, de ahhoz, hogy kellően értékelni tudják azt a szabadságot, melybe beleszülettek, több kell.”
Menczer Erzsébet saját, személyes sorsán keresztül érzékeltette, hogy milyen fájdalmakat és családi tragédiákat kellett átélniük a kommunizmus üldözöttjeinek. Kiemelte, hogy bár erőteljesen igyekeztek „a múltat végképp eltörölni”, sok ember tett azért, hogy ez mégse történhessen meg.
„Ennek köszönhetően van mód arra, hogy emlékezzünk. Mire is? Arra, hogy a kommunista rendszer az ötvenes években vert és gyilkolt, a hatvanasban már »csak« börtönbe zárt, a hetvenes években kiegyezést ajánlott, de azért még gumibotozott, hogy aztán a nyolcvanas évek végére az ország morális és gazdasági lezüllesztésével végleg elzálogosította a jövőt. 1990-ben azt hittük, hogy ilyen súlyos bűnök után az MSZMP örökösei sohasem térhetnek vissza a hatalomba. De, mint oly sokszor a történelem során, most is csalódnunk kellett. Húsz évvel az 1990-es fordulat után ismét a startvonalon találtuk magunkat. Az egykori KISZ KB titkárából miniszterelnök lett, és mi azt láttuk, hogy az ország totális eladósodottsága 2010-ben újra előállt. Mindezt az is tetézte, hogy újra felbukkantak a régi kommunista reflexek, hogy ha hazugságon érik a nagy vezetőt, ha kitör a botrány, akkor lövetni kell. És Gyurcsány Ferenc nem tétovázott.”
A SZORAKÉSZ elnöke külön szót ejtett a fiatalokról, akik már egy szabad világban nőttek fel, és akik éppen ezért nem lehetnek tisztában az elnyomó rendszerek természetével. Az ő felvilágosításuk az idősebb, tapasztaltabb nemzedékek feladata.
„Minél több idő választ el a Kádár-korszaktól, annál többen mondják azt, hogy akkor jobb volt… A rendszerváltoztatás óta felnőtt az a fiatal generáció, mely számára a szabadság olyan természetes, mint a levegő, miközben az önálló életük létbiztonságának megteremtése korántsem az. Nekünk, politikusoknak fontos feladatunk a szabadság és a létbiztonság közötti kényes egyensúly megteremtése. Az egykori kommunizmusban élő családtagok, rokonok mindennapos küzdelme legyen intő példa mindannyiunk számára arra, hogy egyik a másik nélkül mit sem ér. Szabadság és félelem nélküli, tisztes megélhetés. Ennek reményében fogtak fegyvert a magyarok 1956-ban, később ezért vállalták a hatósági zaklatásokat több tízezren. Egykori céljainkból ma sem engedhetünk. Híres írók és költők, jól ismert értelmiségiek, orvosok, jogászok és tanárok, az elveikhez önfeláldozásig hű diákok emléke kötelez bennünket erre. Hajtsuk hát meg fejünket a kommunizmus áldozatai előtt.”
Menczer Erzsébet emlékező beszéde után a résztvevők elhelyezték virágaikat, koszorúikat a GULAG-emlékmű talapzatánál, majd csendes főhajtással emlékeztek meg a kommunista diktatúrák áldozatairól.
Vezető kép: SZORAKÉSZ/Géher Ferenc
Facebook
Twitter
YouTube
RSS